Tusványoshoz kapcsolódó emlékkiállítás

Július 18-án, kedden 15 órakor Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere és dr. Bordás Beáta művészettörténész, kurátora nyitja meg Jándi Dávid (1893–1944) festőművész emlékkiállítását az Erdélyi Művészeti Központ (EMűK) harmadik emeleti kiállítóterében. Az esemény a XXXII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, azaz Tusványos kísérőrendezvényének számít.

Ezzel az alkotó születésének 130. évfordulójára emlékezik a szervező Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala és az EMűK, partnerségben a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézettel. Több szempontból is újdonságnak számít, hiszen itt először rendeznek emlékkiállítást olyan magyar festőnek, akinek a teljes életműve a 20. század első felében bontakozott ki. Az eddigi mintegy százharminc tárlat ugyanis a második világháború utáni képzőművészeti élet jelentős szereplőit, valamint kortárs fiatal alkotókat mutatott be, régebbi mesterek alkotásai csak a különböző gyűjteményekből (pl. a Böhm- és a Kántor-gyűjtemény, dr. Kovács Ádám vagy a Sapientia Alapítvány gyűjteménye) válogatott anyagokban szerepeltek.

Jándi Dávid a Bereg megyei Jándon született Léderer Dávid néven, Nyíregyházán nőtt fel. 1911-től a nagybányai művésztelepen tanult mesterei, Thorma János, Ferenczy Károly és Réti István keze alatt. Művészeti tanulmányait megszakított a frontszolgálata, illetve orosz fogsága, de 1915. évi szabadságát is Nagybányán töltötte, 1918-tól pedig újra ott dolgozott. Élete végéig, az impériumváltást követően is megőrizte kapcsolatát a nagybányai művészteleppel, Erdéllyel. 1926-ban Mattis Teutsch Jánossal és Kmetty Jánossal együtt a Nagybányai Festők Társaságának rendes tagjává választották, 1930-ban pedig többedmagával megalapította a Barabás Miklós Céhet.

A törekvő, robbanó temperamentumú alkotó életművének első szakaszát barokkos, drámai feszültséggel telített kompozíciók, egymásba csavarodó testek, biblikus vagy mitológiai témák feldolgozása jellemzi. 1927-től kezdődően a sűrű tónusból egy letisztultabb látásmód bontakozik ki, míg a ’30-as évekbeli képein nagyfokú stilizáció figyelhető meg. A következő évtizedben stílusa teljesen megváltozik, olajképein elsősorban a szociális megközelítés válik megfigyelhetővé.

Az augusztus 26-ig látogatható tárlaton a művész 57 alkotása szerepel festészetének mindenik korszakából, amelyeket romániai és magyarországi köz- és magángyűjteményekből (összesen tizenhét különböző forrásból) válogattak. A legtöbb mű Volker Bulitta magángyűjteményéből származik, a közgyűjtemények sorából pedig a Nagybányai Művészeti Központ emelkedik ki, ahonnan nyolc munkát kölcsönöztek a szervezők. Külön említést érdemel a kolozsvári Unitárius Püspökség gyűjteményének legértékesebb darabja, Jándi egyik főműve, az 1926-os, nagyméretű Levétel a keresztről. Ugyanakkor egy színezett kerámiaszobrot (Anya gyermekével, 1930) is kiállítanak, amelyen kívül csupán még egy maradt fenn. A kiállításhoz háromnyelvű, igényes katalógus is készült.

Címlapfotó: Jándi Dávid: Fekvő akt a Kereszthegy előtt (1933) – a Maros Megyei Múzeum gyűjteményéből