Újabb tárlat az EMŰK-ben

Egy hét leforgása alatt immár a második rangos kiállításnak nyújt otthont a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK). A Szilágyi V. Zoltán erdélyi születésű (1951), de 1987 óta Kecskeméten tevékenykedő grafikusművész, filmrendező életművébe május 7-ig bepillantást nyújtó tárlat ünnepélyes megnyitójára pénteken került sor a művész jelenlétében.

A népes közönséget házigazdaként köszöntő dr. Bordás Beáta művészettörténész jóvoltából megtudhattuk, a kiállítás kurátorát Szilágyi Tekla Róza művészettörténész, az alkotó lánya személyében tisztelhetjük, aki a budapesti Artmagazin Online vezető szerkesztője. Az EMŰK irányítója felhívta a figyelmet a művészt és kiállított munkáit bemutató és az intézmény új arculatát tükröző katalógusra is. Ebben Tekla tollából többet között ez olvasható: „Édesapám rajzait és animációit sokszor nosztalgia vagy valamilyen, színezetében ehhez közel álló érzelem lengi körül. A főhőssé váló tehetetlenül bámészkodó ember, a vigyora mögé bújó félkegyelmű, a kezét összekulcsoló és békességet sugárzó idős táti, a gravitáció ellen dolgozó figurák mind-mind egy megélt és tapasztalt világ alakjai, akik a rajzokon vizuális kellékké válva mesélik el a történelem megélésének nehézségeit.”

Beszédében a kurátor rámutatott, a szemlélőjének élményt nyújtó „képzőművészeti munka” mögött nemzedékekre visszamenő tapasztalat és fejlődés rejlik. Így jutottunk oda, hogy napjainkra a kép kommunikációvá váljék, „de ez talán régebben sem volt egészen másképp”. Hiszen az édesapja is rajzokban, animációkban fogalmazta meg a rendszerrel ellentétes véleményét, és így tudott „egyenes hátú férfiember maradni”.

A szeme „először a grafikákban, a rajzolás adta lehetőségekben találta meg a tekintetét lekötő fókuszpontot.  Majd az időből kiszakított pillanat egy ponton kevésnek tűnt, ezt felülírta az egymásra torlódó időpillanatokban rejlő lehetőségek iránti kíváncsiság”. És ez a kíváncsiság találkozott a filmjeiben is jól tetten érhető „rajzolás iránti vággyal”. Ennek köszönhető, hogy a „megmozgatott figurák, motívumok ugyan olyan körültekintő, részletgazdag finom rajzossággal mozognak a szemünk előtt, mintha egy-egy egyéni grafikát néznénk”.

Szilágyi V. Zoltán tehát nem az „egyik médiumból menekült a másik adta lehetőségek után kutatva, hanem tökéletesen egyesítette azt a két dolgot, ami a tekintete számára a legkedvesebb”. A filmjeiben és munkáiban pedig éppen úgy nyilvánul meg, mint a mindennapi életben, „egy jó nevettetés érdekében bármire hajlandó”– jegyezte meg róla a méltatója. 

Az életművet gyermek- és diákkori rajzokon, főiskolás és későbbi grafikákon, valamint rajzfilmeken keresztül felvillantó kiállítás sajátossága, hogy egy-egy alkotás alatt a létrehozója feljegyzései is helyet kaptak. „A rajz elkészülte közben ráébredtem, hogy a munkában elfáradt kéz pihentető összekulcsolása az maga az ima. Nem kell hozzá a szó, sem az ájtatosan égre emelt szemek” – vallja például az Ima című alkotásról.

Szilágyi V. Zoltán műveihez sem kell túl sok magyarázatot fűzni, hanem meg kell csodálni ezeket.