Ünnep és hálaadás

Nem volt hiábavaló a vártemplom és hozzá tartozó épületegyüttes felújítása érdekében sokak részéről meghozott áldozat, a belefektetett munka és fáradság – állapította meg Ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke vasárnap Sepsiszentgyörgyön, a munkálatok sikeres befejezéséért tartott hálaadó istentiszteleten.

Derűlátó kijelentéséhez a jelenlévők szép számán kívül, a korösszetételük is hangsúlyosan hozzájárult, ugyanis számos gyermek és ifjú akadt közöttük.  

A Tebenned bíztunk című genfi zsoltár és főpásztori fohász elhangzása után, a Dénes Előd lelkipásztor vezette gyülekezeti gyermekkórus tagjainak ajakáról felcsendülő ének mintegy alátámasztotta a püspök véleményét. Amint az ünnepség részét képező keresztelő, az egyházközség fiatalasszonyokból és lányokból verbuválódott dalárdájának fellépése és Dénes Dorottya diáklány által kristálytiszta hangon, mély átérzéssel megszólaltatott vallásos jellegű dal is. Hiszen ahol fiatal szívek dobbannak, ott van jövő, mert a főpásztor szavaival élve van, akinek átadni a templomot, amelyet mi is az elődeinktől örököltünk.

Nt. Incze Zsolt a Sepsi Református Egyházmegye esperesének bibliaolvasása után, ismét Ft. Kató Béla szólt az egybegyűltekhez. A 150. zsoltárra épített beszédében a vártemplomi református gyülekezet, a város, Háromszék és a magyarság nagy ünnepének nevezte a templomszentelést. És a létét az alapkő letételétől napjainkig eltelt évszázadok alatt szívügyének tekintők, biztosítók áldozatát szerinte úgy tudjuk méltó módon megköszönni, ha „ígérjük, hogy megőrizzük nyelvünket, kultúránkat, hitünket. Ha itt megőrizzük a gótikát, az orgonamuzsikát és azt a szellemi terméket, amelyet kétezer esztendeje létrehozott a zsidó-keresztény kultúra.”(…)   

„Egyikünk sem tudja, hogy mit hoz a holnap, ám a múlt, akármilyen zivataros is legyen a mi történelmünk, feljogosít bennünket arra, hogy bizalommal és reménységgel tekintsünk a jövő felé”(…) – szólított fel a püspök. Végezetül pedig arra figyelmeztetett, hogy Isten nem azt ígéri nekünk, hogy többé nem fog minket megpróbáltatás érni, azt viszont igen, hogy „velünk marad és velünk van” és amennyiben áldozatokat tudunk hozni, „akkor közösségünk meg fog maradni örökkön örökké.”

„Ez a templom az a hely, ahol le kell vetnünk azt a maszkot, amit a lelkünkön, az életünkön hordunk. Ez az a hely, ahol őszintén lehet imádkozni, sírni, gyönyörű éneket hallani, igét hallgatni, együvé tartozni, közösségben élni. Ez az a hely, ahol jól kell magunkat éreznünk sepsiszentgyörgyiként és vendégként” – fogalmazott a felszentelő püspöki áldást követő köszöntők sorát megnyitó Nt. Incze Zsolt esperes.

T. Dénes Előd, vártemplomi lelkipásztor rámutatott, hogy a kövek templomfalakká összeállva őrzik, amit már nem tud az emberi emlékezet, „évszázadok eseményeit, ezernyi sorsot, tudást, történelmet.” És akkor is kiáltják Isten dicsőségét, amikor az emberek elhallgatnak.

Lelkésztársa, T. Bucsi Zsolt Tamás a hit és összefogás erejét hangsúlyozván idézte fel, hogy a templom felújítását célzó uniós pályázat igazságtalan elutasítását követően sem vesztették el a reményt. És lám, az isteni gondviselés, Magyarország kormánya, az Erdélyi Református Egyházkerület, a városi és megyei önkormányzat, valamint a híveik támogatásával és segítségével az álom megvalósult.

„Itt a végeken mindig küzdeni kell valamiért. Mindig őrizni kell valamit foggal, körömmel és akarattal, de ez nem egy öncélú harc és nem a múltnak a tartósítása. A holnapért van minden! Az örökségért, amit átadhatunk a ma megkeresztelt Marcinak, Zalánnak és Zádornak.” És itt akkor is hirdetni fogják az igét, amikor máshol már esetleg elhallgatatták. Mert mi megtanítjuk a gyermekeinket imádkozni, énekelni és semmit el nem tékozolni – adott hangot meggyőződésének a szintén vártemplomban szolgáló T. Dénes Katinka.

A gyülekezet nevében Kanyó Albert gondnok köszönte meg minden arra érdemesültnek a támogatást.

Potápi Árpád János, Magyarország Miniszterelnökségének nemzetpolitikáért felelős államtitkára az általa áldottnak nevezett alkalomkor elhangzott beszédében ugyancsak az összefogás szükséges voltát hangsúlyozta. Ugyanakkor nagyrabecsülését fejezte ki a tervezni, építeni, megújulni merő és akaró sepsiszentgyörgyi gyülekezetnek. „Minden közösség teljesítménye ugyanis abban mérhető, hogy mennyit tud a következő nemzedéknek átadni. Mit tud megtartani, megújítani, felépíteni.”  

Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere ünnep és hálaadásként határozta meg ezt a napot, amikor a gyülekezet és a megyeszékhely újból birtokába veheti a megújult vártemplomot. Istennek ez a háza ugyanis „nem csak épület, fa, kő, tégla, hanem élő tanúja az elmúlt évszázadoknak, ezeréves történelmünknek, nemzetünk egész életének. Tanú, aki konok kitartással áll az őrhelyen sok-sok évszázada.”

A rendezvény, himnuszaink eléneklésével ért véget.