Vaknyugat a Vigadóban

A kézdivásárhelyi Vigadóban a vasárnapi teltházas bemutató után, hétfőn ismét közönségsikert aratott Martin McDonagh Vaknyugat című darabja. A ma 19 órától ismét műsorra tűzött előadásról Daczó Zádor rendezőt faggattuk.

A céhes városbeli Daczó Zádor, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem harmadéves rendező szakos hallgatója a sikeres debüt kapcsán lapunknak elmondta, „Kolcsár Józsefnek és Lung László Zsoltnak köszönhetően lehetőség adatott számomra, hogy az egyetemen kívül is belekóstolhassak a színházi atmoszférába.”

Martin McDonagh pszicho-realista darabja nem könnyű falat a rendező, a színész vagy a néző számára. Különböző, mindennapos élethelyzeteket mutat be groteszk módon, fekete humorral fűszerezve, emellett a gyilkossággal, a vallással vagy épp az alkoholizmussal, mint témákkal sem bánik kesztyűs kézzel. „Bízom benne, hogy a darab elindít a nézőkben valamit, aminek hatására picit másképp szemlélik majd önmagukat és környezetüket egyaránt”.

Hogy miért a Vaknyugatra esett a választása? „Kihívásként tekintettem a darabra. Az egyetemen már kísérleteztem vele, ott román nyelven vittem színre, azonban akkor úgy éreztem, sok minden rejtve maradt előttem. Így hát felvettem a harcot a szöveggel, a történettel és a színészekkel egyaránt, és úgy vélem, megérte a befektetett energiát, a közös munka gyümölcse beérni látszik.”

A darabot előadó Pignitzky Gellért, Jáger Simon és Lajter Ernesztó ugyancsak a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója. „A szereplőválogatásnál elsődleges szempont az volt, hogyan tudnak karakterré válni, hogyan találják meg a szerepet. Bár én vagyok a rendező, az előadás közös munkafolyamat eredménye, beleértve a jelmezeket (Hodor Barbara, Pinti Anasztázi –KreaKids stúdió), illetve a díszleteket (Orbán Levente) készítőket is.”

A közönségről eképpen fogalmazott. „Természetesen, megfordult a fejemben, hogy a meglehetősen durva nyelvezetű darab picit kizökkenti komfortzónájukból a helyi nézőket, agresszívnek vagy épp visszataszítónak találhatják, de a vasárnapi bemutató megerősítette bennem, hogy a kézdivásárhelyi közönség nem csak a szokványos dolgokat értékeli, megvan bennük a nyitottság az újra. Nagyon jó volt látni, hogy élvezték az előadást.” Ami a folytatást illeti, délelőtti diákelőadásokat is tartanának, emellett a produkciót vélhetően a jövő évadban is műsorra tűzi a Városi Színház.

Coleman (Pignitzky Gellért) és Valene (Jáger Simon), az apjukat nemrég egy különös baleset folytán elvesztett testvérpár egy Isten háta mögötti ír faluban, annak is a legszélén élnek. A nagy bánat közepette – amelyben a masszív alkoholista helyi pap, Welsh atya (Lajter Ernesztó) szeretne nekik vigaszt nyújtani – mindennapjaik nagy része egymás bosszantásával, hergelésével, átverésével és idegesítésével telik. Mi több: számukra ez maga az élet. Bármin és bármikor hajba kapnak, összevesznek vagy ölre mennek. Akár a legvégsőkig.