Valóság és emlékezés

A sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban szerda este mutatták be Tamás Dénes Az élő ház című, sorrendben immár harmadik könyvét, amellyel a jelenlévőket köszöntő Szonda Szabolcs könyvtárigazgató szerint írója „kiteljesítette az alkotói pályájának egyik szakaszát, elérte azt a célt, amit az előző kötetekben jelen lévő nagyon intenzív kísérletezés és hangkeresés megelőlegezett.”

Olvastán egy kortárs opera akkordjai zúgnak fel a képzeletében – jegyezte meg a beszélgetőtárs szerepét betöltő Láng Zsolt író, a regény azon mondatára utalva, mely által a szerző azt üzeni, hogy a szavakat csak énekelve kellene kimondani. És amint kiderült, nem véletlenül fogalmaz így, hanem mert alkotás közben valóban egy-egy zenei mű hangzása szerint igyekszik formába önteni a gondolatait. Felépítésükben ugyanis számára a kompozíció és a motívumok fontos szerepet játszanak.

Láng keretes történetként határozta meg a regényt, mert jelen időben kezdődik, majd jön az emlékezés, és szintén a jelenben fejeződik be. Megállapításával a szerző egyetértvén hozzáfűzte, tudatosan építette így fel a szerkezetét, felhasználván a 20 éves érettségi találkozó kínálta lehetőséget, mely alkalomból a mindennapinál erőteljesebben elevenedett meg tudatában a múlt. Egykori bentlakásának a könyvben található fotója pedig az általa akkor átéltekre történő építkezésre utal, egyúttal jelezvén, hogy a sajátján kívül mások élményanyagát is beleszőtte. A tartalom az emlékezésen alapul tehát, melyből – saját bevallása szerint – az író megpróbálta kizárni azok késői feldolgozását, vagyis igyekezett a maguk nyers valóságában tálalni a történéseket.

Az emlékhalmazhoz való hozzáférés azonban ennyi idő távlatából nem volt zökkenőmentes. Sőt, előfordult, hogy mások történetei sajátjaként hívódtak elő a tudatából. A közös élményeket a volt osztálytársakkal folytatott négyszemközti beszélgetések révén próbálta minél pontosabban felidézni, melyek során rádöbbent, hogy sok esetben ezek egyénenként másképp csapódtak le. Mindezt többek között a regény töredezettsége hivatott érzékeltetni az olvasóval.

A szerző szerint regényéből az is kiolvasható, hogy világunkban a jó és a rossz nem válik élesen külön, hiszen a maguk mélységében összefüggnek, ezért bennünk és a környezetünkben, de főleg az emlékeinkben könnyedén átfordulhatnak egymásba. E gondolattal kapcsolatban Láng Zsolt megjegyezte, hogy az irodalom a rosszból is képes jót létrehozni.

A magyarországi Kalligram Kiadónál megjelent regény nagy érdeme, hogy filozófiai töltetet sem nélkülöző, a valóság és emlékezés viszonyát boncolgató, felolvasásokkal taglalt és fűszerezett eszmefuttatást váltott ki a szerzőből és vendégéből mindannyiunk okulására és örömére.