Van remény, van segítség – üzeni a film

Félórás rövidfilmmel rukkolt elő a Turulmadár Iroda, melynek bemutatójára a sepsiszentgyörgyi Művész Moziba invitáltak. Az alkotás forgatókönyvét a civil szervezet önkéntesei írták egy fiatal élettörténete alapján, civil „színészekkel” ők forgatták, majd vágták a filmet.

A folyamatot koordináló Gheorghita Raymond önkéntes meggyőződését fejezte ki, hogy a korlátozott lehetőségek ellenére a Csend című film ütős és felkavaró lett, a főszereplő kívánsága szerint kifejezi azt, hogy mindig van remény és kiút a nehéz helyzetekből, van segítség, de tudni kell azt kérni is. A nézőknek azt üzenik az alkotók, hogy fontos nyitott szemmel járni, észrevenni, ha valaki környezetünkben segítségre szorul, és meg is tenni a megfelelő lépéseket az illető érdekében.

A történet főszereplője Bence, aki egy olyan családban élt, ahol tulajdonképpen csak az anya volt jelen számukra, a munkásember apától nem jutott idő és figyelem a feleségre, gyerekekre. Amikor a családfő munkanélkülivé vált, elindult a lavina: iszákos lett, családját terrorizálni kezdte, míg az anya a legkisebb gyermekkel elmenekült egy másik férfihoz. A nagyobb fiúk reményeit, miszerint majd az anyjuk őket is magához veszi, elviszi az elviselhetetlen légkörű otthonból, szertefoszlatta az idő, majd mikor az apa külföldön keresett munkát, egy sürgősségi elhelyező központba kerültek a tinédzserek. Itt sem találtak támaszra, közösségre, a pszichológiai tanácsadás nem segített, mint ahogy a pszichiáter által adott gyógyszer sem, míg végül egy öngyilkossági kísérleten túl egy ismerős által nyújtott kéz, figyelem és az istenhit, a vallásos közösség jelentette a kiutat a főszereplő fiatal számára.

Közel 40 személy féléves munkája van a rövidfilmben, mondták el a bemutatón megszólalók, a szövegkönyv-írásban és narrációban nagy szerepet vállaló Péter Csongor és a vágó Bicsak Gergely. Ha pár személynek segítenek vele, megérte – fejtették ki.

Kétségtelen, hogy ez a történet nem egyedi. Ahogy egyik néző elmondta, ezt a filmet akár 10-20-30 évvel ezelőtt is láthatta (volna). A Székely Mikó Kollégium igazgatónője, aki szintén jelen volt, igazolta, hogy hasonló esetek ma is vannak, és tapasztalata szerint is akkor siklik ki a folyamat, amikor pszichiáter elé kerül egy problémás fiatal. De azt is jól mutatja be a film, hogy a kiutat ilyen esetekben az emberi kapcsolatok nyújtják, nem a telefon.

Kemény történet, valós problémák – reagált a Csendre a vetítésen jelen levő Vargha Fruzsina alpolgármester. A film rávilágít arra, hogy nem szabad tabuként kezelni a családi problémákat, és fontos segíteni a környezetünkben levőknek – mondta a főszereplőhöz korban közel álló elöljáró.