Vidék ihlette alkotások Fekete Vince tollából

Nagy érdeklődés övezte Fekete Vince legújabb, Szárnyvonal című verseskötetének csütörtök esti bemutatóját a kézdivásárhelyi Vigadó dísztermében. A kötetet, mely az idő, a küzdelem motívumain keresztül, személyes élményekből merítkezve tárja fel a vidéki élet szépségeit, másnap a Bod Péter Megyei Könyvtárban tárták az olvasóközönség elé.

„Fekete Vince szárnyvonalán Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet húsban vétkező kapcsolatának vidékére utazunk”, nyitotta meg az eseményt Dimény H. Árpád költő, a szerző beszélgetőtársa, aki arra volt kíváncsi, hogy a szerző szerint még hova visz bennünket, olvasókat ez a szárnyvonal. „Nem visz sehova, mert most pont ott vagyunk, ahol történik, hiszen a szárnyvonal éppen a provincia-létet, a fővonalaktól távoli, mellékágakon való létezést, a vidéki élet felvállalását jelenti”, válaszolta Fekete, aki a saját, pár négyzetkilométeres provinciáját Bermuda-ötszögnek (Kézdiszentkereszt, Kézdivásárhely, Bálványos, Katrosa, Kommandó) nevezi, ahol ugyanúgy megélhető, belátható a világnak a teljessége, mint a földgolyó bármely pontjáról. A szerző szerint az ötven verset tartalmazó kötetet elejétől a végéig kell olvasni, hiszen így érthetők meg annak emelkedő és horizontális ívei, körkörössége, egymásnak „feleselő” verspárai, a motívumok szerepei.

Dimény H. Árpád a szerző egy korábbi interjújában tett nyilatkozatát felidézve – miszerint minden vers egy, a korábbiakhoz hasonló várakozással, kilátástalansággal, bizonytalansággal és reménykedéssel teli újrakezdés – a korábbi kötetekben megjelent, a Szárnyvonalban visszatérő elemek, a „tartóoszlopok” felől is érdeklődött. „Attól függetlenül, hogy az előző kötet tartalmaz olyan dolgokat, amely a következőben folytatódik, minden vers egy újrakezdés, abszolút a nulláról indul, újraszerveződik minden benne. Minden verseskönyvben az ember nem csak új témára, hanem új ritmusra, pozícióra és nyelvre talál”– fejtette ki Fekete Vince.

A Szárnyvonal tájverseiben a személyesség, az ember is megjelenik. „Az én viszonyom a természettel, a tájjal való kapcsolat nem egy erkölcsi dolog, nem a szülőföld szeretetének a parancsa, hanem érzelmi viszony, az önazonosságom része” – magyarázta a költő.

A kötetben az olvasó gyakran találkozhat Szabó Lőrinc, William Shakespeare, Dsida Jenő és Székely János nevével, de rejtve Juhász Gyula, Radnóti Miklós és más költők szókapcsolatai is megjelennek. A szerző ezek közül párat a kézdivásárhelyi közönség előtt is „leleplezett”, illetve megfejtett.

Fekete Vince jelenleg a szinte teljesen elkészült Vargaváros című kötetén dolgozik, de – elmondása szerint –  barátja, Egyed Péter kolozsvári költő halálának hatására idén nyáron papírra vetett néhány verset, amelyeket egy Idővonal nevet viselő mappába helyezett, így várhatóan ez is kötetté terebélyesedik, érik.  

A közönség néhány verset is megismerhetett Pálffy Tibor színművész és a szerző előadásában. Az esemény dedikáltatással zárult.

Pap Eszter Edina