A legjobb dolgokon bőgni kell

Hogyan értékeljük újra a kapcsolatainkat, ha kénytelenek vagyunk távoli rokonunk holtteste mellett éjszakázni? Miért olyan pokoli nehéz a felnőtté válás? Ezekre a kérdésekre keresi a választ első nagyjátékfilmjében Grosan Cristina. A legjobb dolgokon bőgni kell című magyar vígjáték és filmdrámát február 24-én, csütörtökön 19 órától tekinthetik meg az érdeklődők a Vigadó Művelődési Ház nagytermében.

A főszereplő, Maja egy harminc év körüli lány. Van ugyan egy barátja, akivel készül összeköltözni, viszont egy szétszórt, az életben szédelgő figura csupán, aki láthatóan nem találja helyét, és azt sem tudja, egyáltalán hol keresse azt. Nincs állandó munkája, nincsenek távlati tervei, és igazán barátai sem. Grosan Cristina filmje pedig nagyjából az Utóélet és a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan sajátos keverékeként mesél erről a kiúttalanságról.

A történet szerint Majának (Rainer-Micsinyei Nóra) el kell mennie egy távoli rokonához, akit tizenhat éve nem látott, hogy vigyen neki ételt, és mert nincs más hely, ahol egy éjszakára meghúzhatná magát. Odaérve azonban már holtan találja Irma nénit, ahogy fejjel ráborult az asztalra. Döbbenet és kétségbeesés után jön a telefonálás, mentők, majd pedig később a hullaszállítók. Addig is pedig, amíg ők megérkeznek, Maja ott marad a lakásban. Ha már úgysincs hol aludnia, jobb híján megteszi egy halott társaságában, ugyebár. Hogy ne legyen egyedül, felmegy hozzá egy rég nem látott barátnője, Sára (Huzella Júlia), annak ellenére, hogy Maja próbálta vele megértetni, nem alkalmas az este arra, hogy lazuljanak és beszélgessenek. Aztán valahogy mégis megtörténik. Majd ahogy az este megy és megy, jönnek más látogatók is, hősnőnknek pedig elég ideje és lehetősége van arra, hogy lamentáljon picit saját életéről.

Maja és Sára ahogy ott ülnek a lakásban, próbálják tartani egymásban a lelket, párosuk pedig nem mentes régi, ki nem mondott sérelmek okozta feszültségtől, amiként arra sem restek, hogy gyerekkorukat mintegy újra élve, együtt fürödjenek, ruhástól. Egyikük nem tudja, miként legyen felnőtt és csak sodródik, míg a másik szeretne legalább egy kis lélegzetvételnyi szünetet a felnőttlétből. Egyikük egy helyben áll, míg a másik menekülne.

Cristina sok kis apró, de annál jelentőségteljesebb mozzanatban érzékelteti ezt. Elbújás a szekrénybe a gyerek elől, akit az apja visz fel hozzájuk, miután nem hagyta abba a sírást. „Szerinted szar anya vagyok?” – kérdezi Majától Sári egy másik jelenetben. Elviccelik, majd egyszer kiderül, amikor felnőtt lesz, egy karácsonyi bulin vagy akárhol. Az éjszaka burkában, egy holttest társaságában kerülnek terítékre egzisztenciális válságok, bukkannak felszínre elnyomott frusztrációk.

A kérdés csupán az, hogy sikerül-e 83 percben felnőni, szünetet tartani és választ kapni kérdéseinkre?

Hamarosan kiderül, gyere el te is, és filmezz velünk február 24-én!