Művészhallgatók a nagyvilágban

Új sorozatunkban egyetemisták mesélnek arról, hogyan kerültek kapcsolatba a művészetekkel. A kézdivásárhelyi Csiszár Borbála több területen és helyen kipróbálta már magát, jelenleg a hollandiai Artez Egyetem mesteri szakos hallgatója. Nagy terve, hogy a nyugati technológiát és a székelyföldi textil, illetve kézműves hagyományt összetársítsa. Ezen a héten ő mesélt nekünk terveiről, tanulmányairól.

Jelenleg a hollandiai Artez Egyetem divat tanszékének elsőéves mesteri szakos hallgatója vagyok. Gyerekkorom óta a művészet bűvkörében mozgok. Hálás vagyok a KreaKidsnek, Babos-Máthé Rékának, Erőss Sándornak, akiktől a divattervezés és a design alapjait tanultam. Vetró András és dr. Deák Ferenc tanár úrnak, hogy művészi érzékemet finomították. A Temesvári Nyugat Egyetemnek, ahol a divattervezés alapszakot végeztem, és amely lehetőséget biztosított, hogy az Erasmus-program keretén belül fél évet Portóban, az ESAD Collage of Arts and Design egyetemen tanulhassak. A Mono Shoes műhelynek, ahol önkéntesként a cipőtervezésbe nyertem betekintést, a Printa Stúdiónak, ahol a zero waste tervezési, valamint szabászati módszert alkalmazhattam, és a családomnak, hogy végtelen szeretettel támogatnak.

Ezen a mesterképzésen központi szerepet kap, hogy élettel teli legyen az alkotói folyamat, szabadságot és ezzel egyidejűleg nagy felelősséget adnak a kezünkbe. A saját tanulmányi célkitűzéseinken munkálkodunk a saját ritmusunkban, és mindezt úgy, hogy élvezzük az utat, amelyen haladunk. Jellemző az itteni szemléletre a nyitottság, a tudatos gondolkodás. Nemcsak a cél, hanem a késztermékig vezető folyamat is fontos. Hangsúlyt fektetnek arra, hogy megismerjük önmagunkat, a bennünk rejlő kreatív ént. Itt újra értelmezhetem a környezetemben fellelhető anyagokat, a textilhulladék fogalmát, és ezeket nem a megszokott módon kombinálhatom. Egy példa erre: különleges, áttetsző timsókristályokat növesztettem textilcsíkokra az amszterdami WAAG Textile Lab innovációs műhellyel közreműködve.

Hogy mi foglalkoztat a jövőmet tekintve? Az anyaginnováció, a textilfejlesztés, a tudomány és a művészet közötti átjárhatóság, a rendelkezésemre álló, mások által hulladéknak bélyegzett anyagokból kihozni a lehető legtöbbet.

eltérképezni az újrahasznosításban, az újraértelmezésben rejlő lehetőségeket. Minél környezettudatosabban létezni, és törekedni az átláthatóságra; követni a folyamatot, miből mi lesz, mi annak a művészeti, társadalmi, környezetvédelmi hozadéka. Megtalálni azt a közeget, ahol ezek a kísérleti anyagok életre kelnek, érvényesülni tudnak. Gondolok itt a divatházakkal való együttműködésre, ahol ezeket az öltözékekben, a kiegészítőkben lehetne felhasználni, vagy a művészeti csoportokkal társulva installációkként lehetne kiállítani. Mindezt természetesen a tudatosság és a hitelesség pilléreire helyezve. Szerintem érdekes tanulmány témáját képezné, ha megfigyelnénk a hatás-kölcsönhatás folyamatát, azt, hogy az eltérő közegek miképpen hatnak egymásra, az anyagokra, hogy miképp befolyásolja mindez a befogadót, a szemlélőt vagy a ruha viselőjét. Szeretnék divatházakkal együttműködni, ahol olyan kapcsolatot lehet kialakítani, ami a kölcsönös megbecsülésen és az örömteli közös alkotáson alapszik. Egy olyan alkotói láncolatot életre hívni, amelyben a részvevők jól érzik magukat, egy felszabadult közösséget, ahol a gyártási, létrehozási folyamat épp oly értékes, mint a késztermék.

Határozott késztetést érzek, hogy a tudásomat és a tapasztalataimat a szülőföldemen is kamatoztassam. Kultúrákon átívelő hidakat kívánok építeni. Egy olyan hidat, amely a nyugati technológiát és a székelyföldi textil, illetve kézműves hagyományt köti össze. Értéket teremteni és képviselni egy olyan kapcsolatrendszerben, melyben mindkét fél nyer és nyertessé válhat.