„Számomra fontos a megnyugvás”

A Nagy Mózes Elméleti Líceum rajz osztályában kezdte meg „pályafutását” Harai Adrienn, aki először hatodikban kapott pozitív visszajelzést arról, hogy van tehetsége a festészethez. Leginkább a természet csodáiból merít inspirációt, mert számára azok megnyugvást, kikapcsolódást nyújtanak. Nagy álma, hogy egyszer barátnőjének segítségével kiállítást rendezzen alkotásaiból.

– A művészetedben központi szerepet játszik a természet, legtöbb alkotásodon a természet csodái láthatóak. Van ennek különösebb oka?

– Valójában ezen még nem gondolkoztam el úgy igazán. De ha jobban belegondolok talán azt mondhatnám, hogy van. Nem nagyon szeretek embereket rajzolni, inkább a természet és az épületek vonzzanak. Talán azért is van ez így, mert a természetben nincs szabály, tehát bátran játszhatok a színekkel és a formákkal. Ellentétben egy portréval, ami szabályos kell hogy legyen, különböző szabályok mentén. Egy másik ok pedig, hogy a természet számomra mindig megnyugvást, kikapcsolódást nyújt, meglehetősen innen ered a tájképek festése.

– Egyáltalán mikor kezdtél el rajzolni? Hogyan kerültél közel a művészethez?

– Ötödikes koromban (2014) rajz osztályba mentem, a Nagy Mózes Elméleti Líceumba. Őszinte leszek,  nem feltétlen azért, mert oda akartam, csak a nyelvosztályban már nem volt hely. Viszont egyáltalán nem bántam meg, hogy így hozta a sors. Már akkor megszerettem rajzolni, na és persze muszáj is volt, mivel a festészet tanárom mindig azt mondogatta, hogy „Vagy meg tanulsz rajzolni, vagy megtanulsz rajzolni”, de örömömre azt is mondta, hogy „Ha már egy vonalat tudsz húzni, akkor tudsz rajzolni”. Mindezek ellenére, ahogy vége lett rajzosztályos éveimnek egyáltalán nem foglalkoztam a rajzolással.

– Mikor ismerted fel, hogy tehetséged van a festészethez?

– Legelőször akkor hittem el igazán, amikor hatodikban a festményem az év végi kiállításon a fő falra került. Viszont ezután kisebb nagyobb csalódások értek, nem úgy sikerültek a festményeim, ahogy szerettem volna, így hamar elszállt az önbizalmam. Majd mikor elkezdtem vászonra festeni tavaly nyáron, rájöttem, hogy igenis van hozzá tehetségem.

– Eladásra is festesz, vagy csak hobbi szinten?

– Csak hobbi szinten fogtam bele újra, viszont a családtagjaim és a barátaim folyamatosan biztatnak arra, hogy eladásra is festhetnék. A legutóbb egyik barátnőmmel azon elmélkedtünk, hogy amikor több festményem lesz már, rendezünk egy kiállítást és eladjuk őket. Jobban belegondolva életem egy meghatározó eseménye lehetne. És nem, nem a pénz miatt, csupán mások boldogságáért. Kitudja talán majd egyszer.

– Mi az, ami alkotásra ösztönöz?

– Nos, lehet furán fog hangzani, de az időjárás igen nagy befolyással van rám. Példaként reggel mikor felébredek és azt látom, hogy csodás idő van odakint, hét ágra süt a nap, vagy épp hull a hó, óriási kedvet és energiát ad. De ösztönöznek a barátaim, a szüleim, sőt még az az érzés is, amikor elkészül egy festmény.

– Mire van szükséged az alkotáshoz?

– Kedvre legfőképp, mivel számos olyan festményem készült, amik elkészülése után sírni tudtam, persze olyan is volt, amelyik utolsó simítás után darabokban hevert a szemetesemben. Fontos, hogy tetszedjen az adott téma, mert ha az nem tetszik, akkor a festmény sem fog. Mindezeken kívül alkotni bármivel lehet. Sokszor van olyan hogy ecset helyett szivacsot vagy épp egy kártyát használok.

– Van neked példakép? Ki inspirál?

– Legtöbb festményem eddig egy minta alapján készült, de valahogy sohasem lesz ugyanolyan, és nem is ez a cél. Ugyanis nem számít, hogy az ötlet kié, az a te festményed lesz mivel nincs két egyforma ecsetvonás, mindig lesz benne valami plusz: TE. De sokszor van olyan is, hogy az aznapi kedvemből kiindulva ragadok papírt és ceruzát, vagy épp vászont és ecsetet.

– Min dolgozol most?

– Jelenleg egy olyan festményen dolgozom, amely egy tengerpartot ábrázol. Azért is kezdtem bele, mert már nagyon hiányzik a szabadság, az, hogy végre vége legyen a bezártságnak, hogy újra élet legyen. Még egy plusz dolog, hogy ez a festmény az eddigi legnagyobb vászonra festődik. Eleinte kicsiben kezdtem, mert nem volt bátorságom belekezdeni egy nagyobba, viszont a hirtelen felszabadult idő mellett és az akaraterőmnek hála végre volt elég erőm belekezdeni.

– Hogyan tovább, középiskolás éveid után egyetemre készülsz?

– Mindenképp szeretnék egyetemre menni, viszont még nem állt össze teljesen a fejemben, hogy milyen szakma vonz. Számos ötletem van, köztük olyan is, mely a művészethez kapcsolódik. Végső soron egy biztos, hogy olyan szakmát szeretnék, amivel adhatok valamit az embereknek, legyen ez egy kép, egy tanács, vagy éppenséggel egy boldog perc.

Harai Adrienn festményeit virtuálisan a Vigadó Művelődési Ház Facebook-oldalán tekinthetik meg!