Világot benépesítő művek

A napokban jelent meg dr. Borcsa Jánosnak, lapunk munkatársának Világot benépesítő művek című új kötete a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó gondozásában. Az irodalomtörténeti és -kritikai tanulmányokat, műelemzéseket, könyvkritikákat tartalmazó gyűjteményt a szerző 2016 és 2020 között keszült írásai teszik ki.

Az irodalomkritikus és -történész szerző immár négy évtizede rendszeresen szemlézi a kortárs, főleg az erdélyi-romániai magyar irodalom műveit, s ezáltal hozzájárult egyrészt egy hiteles értékrend és irodalomkép kialakításához, másrészt pedig a befogadó, a szépirodalom iránt érdeklődő olvasóközönség gyors és megbízható tájékoztatásához. Ez utóbbira nagy szükség volt mind a letűnt diktatúra hamis értékeket propagáló utolsó évtizedében, mind a rendszerváltást követően, egy olyan időszakban, amelyre az értékek összemosása és relativizálása nyomta rá bélyegét. A szerzőnek ez a tizenkettedik önálló kötete. Munkásságáért ezidáig több díjban és kitüntetésben részesült, legutóbb, 2018-ban Magyar Arany Érdemkeresztet kapott.

Az írások Borcsa János értékközpontú szemléletét tükrözik egy olyan időszakban, amikor a magyar irodalmi élet mondhatni külső tényezők, egymással ütköző ideológiák és érdekek befolyása alatt áll. A szerző pályaképet szentelt Hornyák Józsefnek, Kenéz Ferencnek, Ferencz Imrének, Boér Gézának, tanulmányban tekintette át Fodor Sándor, Páskándi Géza novellisztikáját, Magyari Lajos líráját és publicisztikáját, vitairatban foglalkozott a Kántor Lajos–Láng Gusztáv szerzőpár rendhagyó irodalomtörténetével, kisportrét készített Bajor Andorról, Kányádi Sándorról, műelemzést egy-egy Panek Zoltán- és Szilágyi István-regényről (A földig már lépésben, illetve Messze túl a láthatáron), könyvkritikát írt – többek között – Angi István, Ferenczes István, Ágoston Vilmos, Markó Béla, Molnár Vilmos, Fekete Vince, Vida Gábor, Borsodi L. László, Karácsonyi Zolt egy-egy kötetéről. A kötetet egy, a Helikon számára készült életinterjú zárja.

Borcsa János így vall kritikusi hivatásáról, amely a kötet hátsó borítóján olvasható: „Magával a szöveggel, a műalkotással ’működik együtt’ a kritikus, elmerül megfigyelése, elemzése tárgyában, hogy megértse, s ennek nyomán felerősítse a választott mű üzenetét, szóra bírja szellemét egy más műfaj keretei között, alázattal és hitelesen ’eljátszva’ közvetítő szerepét.