Világot látni, majd hazatérni

Kónya Ütő Bence a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának tehetséges és sokoldalú tagja, aki magáénak mondhatja a Legjobb 30 év alatti színész díjat, melyet a XV. Pécsi Országos Színházi Találkozó alkalmából ítéltek oda neki 2015-ben. A fiatal művésszel pályaválasztásáról, eddigi pályafutásáról, valamint terveiről beszélgettünk.

– Megkérem, néhány mondatban mutatkozzon be olvasóinknak.
– Sepsiszentgyörgyön születtem 1987-ben, és első osztálytól a mai Plugor Sándor Művészeti Líceum csellószakos tanulója voltam. Érettségi után sikeresen felvételiztem a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Színművészeti szakára, melynek elvégzése óta a hivatásomat szülővárosomban gyakorolom.
– Tizenkét éven keresztül zeneosztályba járt, mégsem ezt a pályát választotta. Mi volt ennek az oka?
– Hiányzott belőlem az ehhez szükséges szorgalom és kitartás, hiszen ahhoz, hogy valaki kimagasló eredményt elérő, elismert zenésszé váljon, ahhoz hosszú éveken keresztül napi többórás gyakorlásra van szükség, én pedig erre nem tartottam képesnek magam.
– Miért döntött a színészet mellett?
– Már gyerekként munkált bennem a vágy, hogy megmutassam magam, hogy felkeltsem, és magamra irányítsam mások figyelmét, és úgy gondoltam, hogy a színpad erre kitűnő lehetőséget teremt. Középiskolás koromban még fokozódott e pálya iránti érdeklődésem, ezért ha akkor lett volna drámaosztály, oda átmentem volna. Úgy képzeltem ugyanis el, hogy a hangszerművésszel szemben, a színésznek kevesebbet kell gyakorolni. Most azonban már tapasztalatból tudom, hogy tévedtem.
– Színészként hogyan került vissza szülővárosába?
– Bocsárdi László akkori és jelenlegi színházigazgató meghívására.
– Mit tart eddigi pályafutása legnagyobb sikerének?
– Bármelyik alakításom sikeresnek tartom, ha általa a nézőket élményben tudtam részesíteni. Még akkor is, ha ez csak pillanatokig tartott.
– Ön szerint itt és most mi kellene legyen a színház küldetése?
– Az lenne a jó, ha színházaink a saját nézőikhez beszélnének, vagy­is a különböző, keletről vagy nyugatról jövő trendek nem befolyásolnák a rendezőket, hanem belső indíttatásból születnének az előadások. Annak is örülnék továbbá, ha Erdélyben több független magyar színház létezne, mert jelenleg csak egy van Kolozsváron. A sepsiszentgyörgyi Osonó ugyanis épp ezekben a hetekben költözött Budapestre.
– Azért a zenéhez sem maradt hűtlen, hiszen több zenekarban is megfordult. Jelenleg melyikben játszik?
– Három bandának vagyok a tagja. Az idén tizedik életévét töltő sZempölnek, valamint a kísérleti zenét előadó PREZENG-nek, illetve a színészzenekarként is emlegetett Tesztoszteron Zenei Alakulatnak.
– Mit gondol, a fiataloknakkell-e közéleti szerepet vállalniuk?
– Nagy szükség lenne erre, viszont a közéletet átláthatóbbá kellene tenni, hogy ne válhassunk valamelyik titkosszolgálat vagy társaság által a háttérből irányított és félrevezetett tömeggé, hanem valóban a társadalmi igazság szolgálatában állhassunk.
– Miért van szükség erre a szerepvállalásra?
– Mert a mi jövőnkről van szó, melyet nekünk kell megalapozni.
– Színészként milyen tervei vannak?
– Hogy minél többféle szerepet játszhassak.
– Zenészként?
– Sokat gyakorolni, hogy fellépéseinken minőségi zenével örvendeztessük meg a hallgatóságunkat.
– És emberként?
– Bátran elindulni, világot látni, majd a tapasztalatokkal hazatérni, mert itt érzem otthon magam.