Tíz éve keresik a kincset
Többek között táncház, koncert és látványos gálaműsor várja az érdeklődőket december...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nagyszámú érdeklődő jelenlétében mutatták be Voloncs Attila Virágok esztendeje című történelmi regényét kedd délután a Vigadó Művelődési Ház dísztermében. A regény születéséről, illetve annak cselekményéről és hátteréről Deák Ferenc magyartanár beszélgetett a fiatal íróval.
Bevezetőjében Deák Ferenc – aki egyébként a szerző osztályfőnöke is volt – elmondta, Attila mérhetetlen gyűjtőszenvedéllyel és hatalmas irodalom iránti alázattal rendelkezik, ugyanakkor nagy a teherbírása és olvasói edzettsége is, hiszen a magyar, a világ- és a posztmodern kortárs irodalomban egyaránt otthonosan mozog, és az olvasott szövegeket be is építi műveibe. A könyv egyfajta beavatástörténet, hiszen főszereplője beavatási próbatételek előtt áll, el kell indulnia otthonról, és egy teljesen új, ismeretlen környezetben kell helytállnia, kerete pedig egy utazástörténet.
Voloncs Attila úgy véli, bármennyire is próbálja hangsúlyozni azt, hogy a regény főszereplője, Varga Árpád fiktív karakter, nem tudja teljesen elhatárolni önmagától. A 15 éves kézdivásárhelyi fiú édesapja székely orvos, anyja szász arisztokrata családból származik, és van egy bátyja, aki bevallottan kommunista eszméket vall. Ez utóbbi elviszi magával Budapestre, és ott 1918 végétől 1920-ig átél mindent, amit abban a zavaros és nagyon sűrített történelmi korszakban történik. A fiú akarva-akaratlanul sok politikai propagandával és azok agresszív megnyilvánulásaival találkozik, melyek közül a legjelentősebb a kommunizmus, de megjelennek a liberális, szabadkőműves társaságok, illetve a zsidó téma is állandóan visszatérő elem.
Folyamatosan érezhetők a társadalmi rétegek közötti ellentétek, de Voloncs Attila úgy írta meg a regényt, hogy abban nincsenek tettesek és áldozatok, vagy ha vannak is, akkor azoknak az emberi gyengeségei is megmutatkoznak. Az eszmék és ideológiák mellett a különböző nációk sorskérdése is hangsúlyozva van a regényben, hiszen a tettesek és áldozatok megítélése a századok múlásával és a hatalmi pozíciók alakulásával változhat. A szerző elmondta, nem mond ítéletet, nem foglal állást senki mellett, de úgy véli, a problémákról beszélni kell, fel kell tárni azokat.
Olvasói élményei és ezeknek a regény struktúrájára, narrációjára gyakorolt hatása kapcsán Attila elsősorban Závada Pált említette meg, akitől elsőként kért véleményt a szövegről, de Nádas Péter, Umberto Eco és Vladimir Nabokov is közel állnak hozzá. Elmondta, mostani szemmel már sok helyen átírná a regényt, de mivel a narráció a főszereplő elmesélésre van felfűzve, úgy a legautentikusabb a történet, ha tényleg egy 15-16 éves fiú gondolkodásmódját tükrözi.
A regény címéről megtudtuk, a múltban minden rendszer, minden diktatúra egy virágot választott jelképének, ezért Attila úgy gondolta, a Virágok esztendeje címmel metaforikusan ki tud fejezni minden olyan kort, amin átível a regény. A beszélgetés végén a közönség kérdéseire válaszolt, majd dedikálással zárult a könyvbemutató.
Farkas Áron
Hogy lehet ilyen fényképet kitenni az újságba, mintha lopva fotózták volna le az alanyokat a nézők sorából. Ha már nem merték nyiltan végezni a munkát, legalább üljenek az első sorba, hogy ne az elmosódott fejeket keljen nézni az előtérben. Önök nem tartanak szakmai oktatást a munkatársaiknak, vagy jó ez így, csak a munka menjen?