Vöröskereszt-egyletek Kézdiszéken

A Nemzetközi Vöröskereszt 1863-tól működik. Létrehozása a svájci Jean Henri Dunanth (1823–1910), nevéhez fűződik, ám a gondolat kilenc évvel korábban, már 1854/55-ben, a krími háború idején megszületett Nyikolaj Prigorov agyában. Némi késéssel szűkebb pátriánkban is megjelentek az első Vöröskereszt-egyletek.

Kézdivásárhely kórháza 1884. október 19-én nyílt meg „fényes ünnepélyességgel”. (Sepsiszentgyörgy harminc évvel előzte meg Kézdiszéket a Ferenc József Kórházzal.) A kézdivásárhelyi Kórház Egyesület vezetőségének (elnök: báró Szentkereszty Stephanie, alelnök: M. Székely János, jegyző: Nagy Károly, titkár: Erdélyi Károly, gazdasági ellenőr: Balló László – a férfiak mindannyian tanítók) tisztánlátására jellemző, hogy már 1880-ban felismerték, 1883-ban pedig meggyőződésükké vált, hogy kórházalapítói erőfeszítéseik hiábavalóak, ha nem az Országos Vöröskereszt Egyesület keretében történik.

A kórház életképességének egyik feltétele az volt, hogy a Kézdi- és Orbaiszékben egyaránt működjenek a Vöröskereszt Egylet alfiókjai. Benkő István szolgabíró 1882-ben szorgalmazza Mihálcz József altorjai plébánosnak, hogy: „minél előbb alakítsa meg a helybeli Vöröskereszt Egyletet.” Ilyen egyletek alakultak 1884-1885 között az alábbi helységekben: Kézdivásárhely, Kovászna, Bereck, Esztelnek, Al- és Feltorja, Karatna, Ozsdola, Sósmező, Dálnok, Alsó- és Felsőcsernáton.

Sajnálatos, hogy két év múlva a fiókkörök tevékenysége elhomályosul a nemtörődömség, a közöny és a bizalmatlanság miatt, ezért Szentkereszty Stephanie elhatározza az újjászervezést. Az újraalakulásról szóló csernátoni jegyzőkönyvet ismerjük, de helyszűke miatt csak a legfontosabb gondolatot közöljük. Az elnöknő rövid megnyítója után Dobay János ecsetelte a fiókegyesületek meglétének fontosságát: „kórházunk fennmaradását az aktív fiókegyesületek biztosíthatják, mert a központ (értsd: Budapest) segélye kezdettől ahhoz volt kötve, hogy a Kórház Választmánya legalább háromszáz személyből álljon.” A tisztújításon Rákosi Demeter lett az elnök, Csíki Lázár a pénztáros, Bodor Géza alsócsrnátoni tiszteletes pedig a jegyző. Ez a fiókkör 1898-ig működött, majd megszűnt: „a törvényszabta létszámot összehozni nem lehetvén, részvétlenség okán, ajánljuk ezen fiókkör beszüntetését” – írta le sajnálattal Bodor Géza.

Salamon Ferenc