A turizmus leállása miatt újra termálvízzel telt meg a korábban kiszáradt püspökfürdői tó

A turizmus leállása miatt újra termálvízzel telt meg a Nagyvárad szomszédságában fekvő Püspökfürdő korábban kiszáradt tavacskája, több állat és növényfaj utolsó példányainak az egykori természetes élőhelye.

A Krónika napilap keddi számában közölt összeállítást az új típusú koronavírus-járvány megfékezése érdekében hozott korlátozó intézkedéseknek a természetre gyakorolt hatásáról.

A természetvédő szervezetek a 2010-es évek elején hívták fel a figyelmet arra, hogy a püspökfürdői termálvizes rezervátum korábban egyhektáros felületű tava tócsává zsugorodott, és télen be is fagyott. A püspökfürdői termáltóban olyan egyedi fajok utolsó példányai éltek természetes környezetükben, mint a bordás homorcsa (Melanopsis parreyssi) nevű csigafaj, a Racovita-kele (Scardinius Racovitzai) elnevezésű halfaj és a hévízi tündérrózsa (Nymphaea lotus forma thermalis), amely Európában egyedülálló módon maradt fenn őshonos növényként. Legközelebbi rokona a Nílus deltájában található meg.

A szakértők a védett élőhely pusztulását már akkor annak tulajdonították, hogy Püspökfürdőn, Félixfürdőn és Nagyváradon is számos szálloda és panzió végzett – sok esetben illegális – fúrásokat, hogy a medencéit és a fűtési rendszerét termálvízzel működtesse, a föld alatti termálvízlelőhely kapacitása pedig véges.

Venczel Márton biológus, a nagyváradi Körösvidéki Múzeum természettudományi részlegének vezetője a Krónikának elmondta: a termáltó duzzadása is bizonyítja, hogy a szakembereknek igazuk volt. Nagyobb a termálvíz-kitermelés a környéken, mint amit a természet megenged. Ennek ellenére csekélynek tartotta az esélyét a rezervátum megmentésének.

 „Sokkal nagyobb a gazdasági érdek, mint a természetvédelem iránti elkötelezettség” – idézte a Krónika a biológust. Ezért szerinte csak addig marad meg a termáltó, amíg újra nem indul a turizmus. Hozzátette: az élőhely tíz évvel ezelőtti állapota már nem állítható vissza, hiszen az őshonos növény- és állatfajok már nincsenek ott. Bár megpróbálták laboratóriumi körülmények között megmenteni, a bordás homorcsa nevű csigafajt nem sikerült szaporítani, és véglegesen kipusztult. „A Racovita-kelét most is tartják néhány akváriumban, de ez nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra visszatelepíthető lenne. Jelentős populáció kell ahhoz, hogy életképes legyen a szabad természetben. Azáltal, hogy az egyedszám lecsökkent néhány tíz példányra, végveszélyben van” – mutatott rá a biológus.

A szakember szerint a legegyszerűbb a hévízi tündérrózsa visszatelepítése lenne, hiszen ez trópusi fajként a Nílus deltájában is előfordul, és üvegházakban is tartják. Ha azonban nem tartható fenn az optimális vízszint, ez sem élne már meg egykori természetes élőhelyén – mondta a Krónika napilapnak Venczel Márton.

(MTI)