Az elesett katona többé nem ellenség

Közös imával és fohásszal tiltakoztak a Háromszéki Ifjúsági Tanács (HÁRIT) megyeszékhelyi és vidéki vezetői a dormánfalvi (Dărmăneşti) polgármesteri hivatal által elkövetett kegyeletsértés és temetőgyalázás miatt. Amint arról már tudósítottunk, a Bákó (Bacău) megyei kisváros önkormányzata az elmúlt hetekben jogtalanul kisajátította az Úzvölgyében található I. és II. világháborús magyar haditemető területét és jogtalanul, valamint engedély nélkül átformálta annak arculatát.

A zuhogó eső ellenére a fiatalok fontosnak tartották, hogy a helyszínen fejezzék ki felháborodásukat a történtek miatt. A Kelemen Szilárd HÁRIT elnök vezetésével érkező kis csapat tagjai a haditemetőről készült korabeli fényképek kinagyított változatával kezükben sorakoztak fel a sírkert bejáratánál. A kerítés mentén ily módon kialakított élőlánccal félreérthetetlenül érzékeltették, hogy megvédik múltunk emlékeit és hőseink sírhantjait.

Nem csak akkor kell ide ellátogatnunk, amikor emlékhelyünket veszély fenyegeti, hanem az évfordulók alkalmából is – figyelmeztetett rövid beszédében Kelemen Szilárd. Szomorúnak tartotta ugyanakkor, hogy egyesek éppen az emberiség bűneiért kínhalált szenvedett Jézus feltámadásának ünnepén szítnak békétlenséget magyarok és románok között. „Mi azonban a történtek ellenére sem provokálni érkeztünk ide, hanem kegyeletünket leróni a hazáért életüket adó hőseink emléke előtt. A fő üzenetünk pedig az, hogy a magyarok minél nagyobb számban és folyamatosan zarándokoljanak el ide” – tette hozzá.

Nagy Zoltán történész, hagyományőrző beszédében rámutatott: hősi halottjaira minden nemzetnek joga, sőt kötelessége emlékezni. A csatatéren elesett katona pedig többé nem ellenség, ezért bármely nép fia is legyen, az ő sírhantját is gondozni, gondoznunk kell. A tiszteletet azonban ott róják le, ahol az életüket veszítették a hősök, illetve elhantolták őket, és számukra emlékjelet is ott létesítenek. Mi viszont a ránk maradt nyilvántartásokból tudjuk, hogy az úzvölgyi haditemetőben egyetlen román katona sincs eltemetve. Éppen ezért a történelmi tények meghamisítása és kegyeletsértés is egyben, hogy a magyar honvédek maradványai fölé olyanoknak állítanak kereszteket, akik ettől a helytől távol alusszák örök álmukat.

Lakatos László is fontosnak tartotta, hogy az elkövetkezőkben minél többen látogassanak el ide, mert a hősök emlékét ápolni kell és nem szabad engedni annak elhalványulását, vagy lábbal tiprását. Ugyanakkor azt sem, hogy a kegyhelyeinkre illetéktelenek betolakodjanak.

A felszólalók sorát záró Ürmösi Incze Hunor Petőfi Sándort szabadon idézve feltette a kérdést: hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak?

Ezt követően a mintegy másfél tucat fiatal egymás kezét fogva mondta el az Úr imáját és fohászkodott az itt elesettek lelki üdvéért, valamint egy békés jövőért. Látogatásuk az I. világháborúban az Úzvölgyében elesett és örök nyugalomra helyezett honvédek felújított emlékművének a megkoszorúzásával ért véget.

A témához kapcsolódik, hogy az RMDSZ javaslatára a képviselőház honvédelmi bizottságának hétfő délutáni ülésén egyöntetű szavazással döntöttek arról, hogy bekéretik a védelmi minisztert az úzvölgyi magyar katonatemetőben nyugvó katonák sírjaira emelt betonkeresztek és emlékmű törvényellenes megépítése miatt, azt követően, hogy a bizottság RMDSZ-es tagja, Apjok Norbert képviselő vázolta az elmúlt napok történéseit.