Beteljesült próféciák

Nicolae Văcăroiu az 1992-1996-os kormányzási ciklusban volt Románia miniszterelnöke, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR), a mai Szociáldemokrata Párt (PSD) elődjének a színeiben. Négy évig volt a szenátus elnöke (2000-2008), majd a romániai Számvevőszék vezetője lett (2008-2017). A napokban megjelent önéletrajzi kötetének újrakiadása, miután az 1998-as első sorozat tízezer példánya az érdeklődés okán utánnyomást kívánt.

Elemzők szerint a jelenleg 77 éves politikus és pénzügyi-gazdasági szakember már két és fél évtizeddel ezelőtt tisztán látta, előrevetítette, hogy mi a szándéka a Nemzetközi Valutaalapnak, a Világbanknak és az Európai Unió gerincét alkotó fejlett nyugat-európai államoknak a közép- és kelet-európai volt szocialista-kommunista tömb államaival. A hivatalosan 1993 őszén alakult Európai Unió már első éveiben úgy tekintett a több mint másfél tucatnyi volt szocialista államra, mint a nyugati termékek erős felvevő piacára. Nem véletlen tehát, hogy többféle romániai termelői iparágat előbb az uniós bővítési feltételek teljesítése, majd az uniós tagság kötelezettségei miatt kellett „karcsúsítani”, majd helyenként teljesen visszaszorítani, felszámolni.

Könyvében Văcăroiu kényes politikai kérdésekre is kitér, meggyőződése, hogy ahogyan bizonyos körökben élénk téma volt Erdély elszakítása Romániától, ugyanúgy sokakat foglalkoztatott egy „Nagy Moldva” gondolata, vagyis a Pruton inneni Moldva tartomány és a Pruton túli Moldovai Köztársaság egyesítése. A politikus szerint a diktatúra bukása utáni időszak egyik nagy tévedése az volt Romániában, hogy felszámolták a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket (mtsz). Nem kellett volna föltétlen megtartani őket régi, elavult, olykor abszurd szerkezetükben, működésükben, hanem átalakítani olyan nyugati modellek alapján, amelyek  hatékonynak, eredményesnek bizonyultak, véli Văcăroiu, aki 25 évvel ezelőtt nem igazán látta a mezőgazdasági jótéteményeit annak, hogy parlamenti törvények alapján hirtelen ötmillió földtulajdonosa lett Romániának. A jelen őt igazolja, vannak időszakok, amikor az üzleti, áruházi vagy éppen piaci zöldségek és gyümölcsök 75-80 százaléka import.

A kötet nagyon részletesen foglalkozik a Világbank és a Valutaalap közép- és kelet-európai „leigázó portyáival”, a sok nyomásgyakorlással, aminek rettenetes társadalmi hatásai voltak már az 1990-es években is (munkabérek, nyugdíjak alászorítása, munkahelyek megszűnése stb., stb.), és – ma már tudjuk – a nemzetközi helyzet azóta csak fokozódott (ha Virág elvtársat parafrazáljuk).
Nicolae Văcăroiu szükségét látja tisztázni, hogy sosem volt „vodkázó”, ahogyan a román sajtó írásaiban és karikatúráiban ábrázolta. Mint írja, normális emberként szívesen megivott egy-két pohárral, amikor úgy adódott, pláne társaságban, de az arca nem italozás miatt volt gyakran elnyűtt, hanem a sok munkától.

(bl)