Hat város, köztük Kézdivásárhely is pályázik a Románia Ifjúsági Fővárosa címre

Tavalyelőtt gondoltunk egyet, és felújítottuk az udvart kicsit. Bevásároltunk kerti növényekből, virágokból, kialakítottunk egy kis kinti ebédlőt, beburkoltuk a lépcsőt, valamint kirakattuk térkővel a járdát.
Nos, mindannyian tudjuk, hogy borzalmasan nehéz manapság jó szakembert találni a környékünkön. Mázlinkra, mi megismertünk néhány éve egy fiatalembert, aki majdnem mindenhez is ért. Mármint valóban ért, nem csak úgy, mint átlagember a politikához. Igaz, mivel tényleg jó kezű fickó, türelmesnek kell lenni, hiszen egy évre előre, napokra lebontva le van foglalva. A munkát azonban gyorsan, precízen, gyönyörűen elvégzi. Egyedül.
Bocsássanak meg, nem tudnám megmondani, hány négyzetméter térkövezni való felület várt rá. Nagyjából talán száz méter hosszúságon egy normális járdaszélességgel. Ha a memóriám nem csal, 3–4 nap alatt befejezte a tökéletes munkát.
Nos, Kézdivásárhely Szentlélek felőli kijáratánál nem lehet sokkal több négyzetméteren az a két darab járdarész, amin most már lassan egy hónapja dolgoznak. Nem egyedül, legalább öten, és nem kézi szerszámokkal, hanem erőgépekkel.
A probléma csak az, hogy nem dolgoznak. Elég ritkán látni ott munkást, ha mégis, akkor vagy eszik, vagy beszélget, vagy bámulja a semmit, esetleg nyugodtan sétálgat egy olyan területen, ami nélküle is éppen eléggé veszélyes az autóvezetők számára. Észrevenni ugyanis, hogy jön-e szembe valami, miközben előznéd a táblát s a munkást, nagyon nehéz.
Dicséretes, hogy munkálkodik az önkormányzat, valóban. De nem hinném, hogy nem lehetne ennél jobban. Olvasom a híreket, tudom, nem könnyű nekik sem manapság felújításokat végezni, és biztosan abban a szektorban is ugyanolyan nehéz jó munkást találni. De vagy az időbeosztáson, vagy a megkövetelés mértékén biztosan lehetne változtatni. Az a munkaterület pont annyira van veszélyes helyen a közlekedés szempontjából, hogy prioritásként kellene kezelni.