Irrealitások a Realitatea tévén

Hétfőn röviden beszámoltunk arról, hogy vasárnap délután a bukaresti Alkotmány téren mintegy kétszázan tiltakoztak a közigazgatási törvény módosítása miatt, és kérték az anyanyelvhasználatot biztosító 20 százalékos küszöb törlését. A megmozduláson civil szervezetek mellett több megyéből érkeztek román hazafiak a fővárosba, így Hargita, Maros és Kovászna megye is képviseltetve volt. Amire nem számítottunk, az az, hogy a Realitatea hírtelevízióban adást szentelnek a témának: a meghívottak között volt többek között kézdivásárhelyi román is, aki társaival egyetemben támadást intézett a magyarság ellen, a befogadó céhes város vezetősége és lakói iránt.

A Realitatea előbb híradóban, majd a Hatalmi játékok (Jocuri de putere) című műsorban foglalkozott a témával, sajnos, részrehajlóan. Az adásra egy olvasónk hívta fel a figyelmet (ezúton is köszönjük neki – szerk.), aki felháborodását nem palástolva osztotta meg gondolatait a témával kapcsolatosan lapunk Véleményfalán. Az adás első meghívottja a Traian Băsescu féle Népi Mozgalom Párt képviselője (PMP), Marius Paşcan, korábban Maros megye prefektusa volt, aki bemelegítőt tartott a téma kapcsán, ostorozva az engedékeny kormányt, az agresszív RMDSZ-t a kialakult helyzetért. Szerinte amennyiben a közigazgatási törvény érvényben marad, akkor a magyar hivatalos nyelv lesz a román mellett, mi több, kötelezővé válik. Bár a műsorvezető próbálta félig-meddig a sarkításait kiköszörülni, nem sikerült, ahogy az audiatur et altera pars címen telefonon bekapcsolt Eckstein-Kovács Péter volt szenátornak sem sikerült észérvekkel hatnia a PMP-s képviselőre.

Elmagyarosított románok?
Később a stúdióba megérkeztek a tüntetők képviselői, élükön a 2017. december elsejei kézdivásárhelyi román nemzeti ünnepen is felvonuló, brassói Mihai Tîrnoveanuval, a Páskányban született, de Kézdivásárhelyen élő Mihaela Aionesei költőnővel, ezen kívül volt egy kisinyói, egy nagykárolyi és egy marosvásárhelyi vendég is. E kettő nevét okkal emeljük ki, hiszen Háromszékről ők beszéltek „érdemben”. Tîrnoveanu elmondta: erőszakos elmagyarosítás zajlik Kovászna megyében, példaként Barót környékét hozta fel, ahol állítása szerint a románok már nem beszélnek anyanyelvükön. „Nincs egyetlen románul beszélő román sem Baróton. A vérük szerint románok, de az elmagyarosításnak köszönhetően már nem tudnak beszélni románul” – jelentette ki. Kézdivásárhelyen meg alig tudták megszervezni a december elsejei ünnepséget, mert Bokor Tibor polgármester a szemébe mondta: Kézdivásárhelyen nem lesz felvonulás. Ehhez tanúnak hívta Mihaela Aioneseit is. A brassói orvos többször emlegette a kézdivásárhelyi, terrorizmus miatt elítélt két férfit, arra is kitérve: szinte felrobbantották őket a céhes városban, ennyire nem biztonságos Székelyföldön románnak lenni. „Mi voltunk a véglegesen elítélt terroristák célpontjai. A felvonulók, közöttük gyerekek is” – állította. Tîrnoveanu hozzátette: a közigazgatási törvénnyel újabb lépés történik az etnikai alapú területi autonómia irányába.
Mihaela Aionesei inkább a kézdivásárhelyi román tannyelvű oktatás helyzetét fájlalta, és azt, hogy a románok hagyják el a várost, az előbb említett ok miatt. Kifejtette: két általános iskolában és egy könyvelési és mezőgazdasági profilú iskolában van csak osztály, és alig működnek, a románok száma egyre fogy, egyre többen mennek el, tíz családról tud, aki csomagolni készül. „Nincs román iskola, líceum, óvoda. Csak osztályok vannak” – mondotta Aionesei. Bár a műsorvezető a gazdaságossági okokra hivatkozva rákérdezett az oktatási intézmények fenntarthatóságára (azaz, hogy kevés gyerekkel miként tartható fenn akár iskola, akár osztály – szerk.), a beszélgetés elterelődött Maros megye irányába, a PMP-s képviselő azzal dicsekedett, hogy prefektusként miként akadályozta meg, hogy a (magyar) grófok visszakapják jussukat. Aionesei szerint a városházán nincsenek románok, és a testületben is ezelőtt húsz évvel volt egy román, míg két évvel ezelőtt megtört a jég, és bekerült két román nemzetiségű tanácsos. „A húsz évvel ezelőtti román városatya nem bírta, ugyanis a tanácsülések magyarul zajlottak” – mondotta a költőasszony, aki a realitásokról is beszélni kívánt. „Ha hét gyerek van, hozzanak törvényt, hogy alkothassanak osztályt, ne kelljen visszamaradjanak, vagy összevont osztályba járjanak” – magyarázta Mihaela Aionesei.

Egy kis székelyföldi román valóság
Míg a tüntetők a székelyföldi szórványrománság helyzetét féltik, addig térjünk vissza a realitás talajára, és vegyük sorba az elhangzott állításokat. A kulisszatitkokat ugyan nem tudjuk, de a románok – főleg az idegenből érkezők – az utóbbi időkben nyugodt lelki nyugalommal ünnepelhetnek Kézdivásárhelyen, a hajuk szája sem görbült. Petárdával meg amúgy sem robbantottak fel senkit. Akik terrorban élnek, azok Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak a családjai és a két, igazságtalanul elítélt fiatalember, akik a feketehalmi börtön kenyerét kénytelenek enni.
A román anyanyelvű alkalmazottak pontos számát ugyan nem tudjuk, de azt igen, hogy a rendőrök zöme román, a környékbeli 13 rendőrőrs parancsnokából 12 román. A román aligazgatóval rendelkező Apor Péter Szakközépiskolában négy román osztállyal kezdődik a 2018-2019-es tanév, igaz, kilencedikben tíz diák van beíratva, de attól létezik az osztály. A korábbi 3-as iskolában (ma Turóczi Mózes) az 1970-es évek közepétől van román oktatás, az új tanévet 53 elemis és 51 V-VIII. osztályos kezdi meg. Román csoportok működnek a Manócska és Csipkerózsika Napközi Otthonokban és a 3-as számú óvodában is. A gyerekek száma fogy, de nem csak a románoké: arányosan kevesebb magyar anyanyelvű apróságot visznek minden óvodába, ez a jelenség sajnos minden európai nemzetet érint.
Román tanácsos sem egy volt, hanem kettő: Surdu Alexandru és a néhai, idén elhunyt Marica Mihai. Egyikük sem hagyta el a tanácsot azért, mert az ülések csak magyar nyelven zajlottak: mindkettőben volt jóérzés, és mivel beszélték a helyi többség nyelvét, nem látták szükségességét annak, hogy az értelmezhető szöveg miatt más idejével visszaéljenek. Ma pedig a tanácsülések két nyelven zajlanak: románul és magyarul. És szintén jóérzésből egyetlen magyar tanácsos sem emel ez ellen kifogást, és ezen az új közigazgatási kódex sem változtat semmit, csak egyes személyek elgondolása szerint. Ahogy jóérzésű ember nem mosolyog és viccelődik azon sem, hogy Sepsiszentgyörgyön a városházára gyászlobogót tűztek ki, mivel elhunyt egy Pro Urbe-díjas polgár… <<