Jönnek az ázsiai vendégmunkások

Bashar Molhem Szíriában született, de hatéves kora óta Kolozsváron nevelkedik. A 26 éves vállalkozó pár száz eurós befektetéssel 2018 végén megnyitotta Erdély legnagyobb péküzemét, amelynek fő terméke az arab pita. Üzemvezetőt szülőhazájából hozott, és mellé alkalmazott három szír menekültet – egyikük középiskolai tanár –, akik Romániában kértek menedéket. A Romániába érkező vendégmunkásokról a 24.hu közölt egy hosszabb írást.

Zömmel vietnami munkások dolgoznak a Bukarest északi részén épülő, 100-200 ezer eurós luxuslakásokon. Bérük havi nettó 600-700 euró, plusz jár napi három étkezés, a cég buszaival ingáznak az építőtelep és a városszéli munkásszállás között. A kolozsvári Grand Hotel Italia Venezuelából, Brassó környéki szállodák a Fülöp-szigetekről alkalmaztak szobalányokat, konyhai kisegítőket. Az amerikai tulajdonú aradi Astra Rail Tehervagongyár tavaly októberben Indiából szerződtetett 47 hegesztőt.

Csak néhány rövid hír arról, milyen messzire kell nyúlniuk a honi vállalkozásoknak a munkaerőhiány miatt. A munkanélküliség januárban 3,32 százalék volt országos átlagban, de a fejlett erdélyi megyékben, illetve Bukarest környékén szinte érzékelhetetlen, 1-2 százalékos. A külföldön dolgozó romániaiak száma megközelíti a négymilliót, nagyon hiányoznak a munkaerőpiacról, és a szakemberhiány már a gazdasági növekedést fékezi.

A munkáltatói szövetségek kemény lobbival most tűzoltásra kényszerítik a kormányt, mert a családtervezés, a gyerekszületések ösztönzése ugyan jól hangzik, de rém hosszú távú és bizonytalan folyamat. Így most sebtében két rendeletet préselnének ki a szocdem-demokrata-liberális (PSD-ALDE) kormánykoalícióból.

Engedett a kormány

Az egyik már meg is született, mégpedig az EU-n kívüli munkavállalók keretszámának emelésére. 2017-ben 4923 ilyen engedélyt bocsátottak ki, 2018-ban 9442-őt, az idei terv 13.500, amit a munkáltatók máris 20 ezerre emeltetnének. A „legéhesebb” ágazatok az építőipar, az idegenforgalom, az élelmiszeripar és a nehézipar.

Csak a turizmusból ötvenezer dolgozó hiányzik, és hiába emelkedtek a bérek rohamtempóban az elmúlt években, a némi gyakorlatot szerző romániai szobalány, felszolgáló vagy szakács azonnal Nyugat-Európába távozik többszörös fizetésért. Hogy a munkáltatók lobbiereje mekkora, jelzi, hogy elintézték: novembertől már nem kell a messzi tájakról érkezőket kötelezően a 4527 lejes bruttó átlagbéren alkalmazni. Kezdhetnek a 2080 lejes bruttó minimálbéren is, akárcsak a romániaiak.

Persze, nyilván az említett ágazatokban egy külföldi szakmunkásnak ennél jóval többet utalnak a számlájára, de egyéb juttatásokkal is csalogatják őket. Közben a munkáltatók azt is kiharcolták, hogy egyszerűsödjenek a munkavállalás feltételei: például már elegendő bemutatni a külföldi szakmunkás oklevelet, nem szükséges a román oktatási minisztérium jóváhagyása, és a díjszabások is mérséklődtek.

Egyre több a migráns

A másik rendelet már a fiókban lapul, bármikor napirendre kerülhet. Ennek alapján a városi, községi polgármesteri hivataloknak megszabnák, hogy hány, Romániában menekült státusszal rendelkező személyt vegyenek át, biztosítsanak számukra egy évre szociális lakást. 2018-ban kétezer migráns igényelt menekültstátuszt, de csak 464 esetben adták meg. Az elmúlt években azonban a Regionális Integrációs Központokon keresztül már több mint háromezren élhetnek ennek előnyeivel. Egy öttagú szír menekültcsalád a közelmúltban Galacon nyitott kis pékséget, mondván, szívesebben dolgoznak tisztességes megélhetésért Romániában, mint szociális segélyen tébláboljanak Németországban.

Amennyiben ezt a román kormány meglépi, több legyet is üt egy csapásra: szétszórja az országban a háromezer menekültet – esetleg csökkenti az elutasítások számát –; munkára, integrációra kényszeríti őket (a szociális lakás fenntartási költségeinek a felét az állam csak egy évig fizeti); enyhíti a munkaerőhiányt; és nem utolsó sorban brüsszeli vállveregetésben részesül. Arra természetesen nincs bizonyíték, de hátsó gondolat is húzódhat a tervezet árnyékában: az iszlám vallású menekültek ne koncentrálódjanak valamelyik nagyvárosban, nehogy egy szélsőséges romániai iszlám „kulturális egyesület” beszippantsa őket.

Virágzik tehát az ázsiai vendégmunkás biznisz, a romániai munkaerő-közvetítő vállalkozások már szakosodtak is egy-egy országra, a jelek szerint felosztották egymás között a piacot. A vendégmunkások fő „beszerzőhelyei” India, Vietnam, Sri Lanka, Fülöp-szigetek, Nepál, kevésbé Kína.