Kényes hasonlat…

Mădălin Voicu (sz. 1952) nehezményezi, rasszista töltetűnek véli a Klaus Iohannis egyik nyilatkozatát. Az államfő a koronavírus-járvány visszaszorítását célzó intézkedések fontosságáról beszélt, figyelmeztetett a lazítások kockázatára, és azzal fejezte be a mondandóját, „vigyázzunk, nehogy a partnál vízbe fulladjunk”.

A roma származását nyíltan vállaló egykori szociáldemokrata és roma-párti parlamenti képviselő azt állítja, meggyőződése, hogy Klaus Iohannis az idézett szállóige egészére gondolt, ám óvatosságból és szándékosan elhagyta, elhallgatta a végéről a „cigány” szót. A hegedűművész és karmester Voicu szerint az államfő hasonlata célzatos és rosszindulatú gondolatként értelmezhető, a rasszista éle sértő.
Román internetes források szerint az államfő által idézett mondás így szól: „Vigyázz, nehogy a partnál  vízbe fulladj, mint a cigány”.

A szállóige, avagy szólásmondás eredetére kétféle magyarázat is létezik, lehet, még több. Egyik leírás szerint évszázadokkal ezelőtt a román bojár családoknál volt az a szokás, hogy a tóparti vagy folyóparti piknikezések során szórakozásból vízbe dobtak egy-két roma (cigány) szolgát, és azon szórakoztak, hogy alig tudnak partra vergődni. Egyszer azonban az egyik szolga a part közvetlen közelében vízbe fúlt, mert egyáltalán nem tudott úszni (vagy rosszul lett) … A másik történet ennél különösebb. E szerint egy cigány férfi  éjszaka, viharos időben, nagy tábla szalonnával a hátán, keskeny pallón próbált átmenni a tavacska fölött. Csak a villámlások idején mert lépni, és kérte az Istent, világítsa a pallót, amíg a túloldalra jut. Még szalonnát is ígért a fényért cserébe. Amikor már néhány lépés volt a partig, a cigány azt mondta, most már boldogul, átjutott, innentől már nem érdekli,  Istenre bízza, hogy világít vagy sem, de ő a szalonnából bizony nem ad. Abban a pillanatban vaksötét lett, többé nem villámlott, Isten nem világított, a cigány a palló mellé lépett, a vízbe esett és belefulladt.

A panaszosról még annyit, hogy voltaképpen román és roma (cigány) vegyes családból származik. Édesapja Ion Voicu (1923-1997) híres hegedűművész, nagyapja, Ștefan Voicu és dédeapja, Nicolae Voicu nemkülönben. A zenélés családi hagyomány volt Voicuéknál. A Mădălin Voicu édesanyja, Magdalena Voicu egy híres román arisztokrata család, a Cantacuzino dinasztia leszármazottja. A Cantacuzinók évszázadokon át fontos szerepet töltöttek be Románia, illetve Moldva és Havasalföld történelmében, kultúrájában, több híres személyiség viselte ezt a családnevet, voltak közöttük uralkodók, tudósok, főnemesek, írók, művészek stb. A családfa Erdélyre is kiterjedt a néhai házasodási szokások okán.

(bl)