Leiskolázott román oktatás

Cristian Teodorescu, a cataventii.ro internetes újság munkatársa Mircea Platon (sz. 1974) történésszel, egyetemi előadótanárral, íróval, a Convorbiri literare (Irodalmi beszélgetések) folyóirat főszerkesztőjével készített interjút a Deșcolarizarea României című könyvéről, ami a romániai iskolarendszer leépülésére utal, „iskolátlanítás” szóhasználattal.

Mircea Platon már az interjú legelején a könyvének a címét magyarázza:

– Ez alatt azt a folyamatot értem, melynek során a pedagógus szerepe „hozzásegítő” lesz az oktatásban, a tankönyvek „alternatív eszközök”, a tanulás „játékosan” történik, az iskola súlypontja pedig a számítógépekre, az online távoktatásra helyeződik, és nem csak most, a járványhelyzetben, hanem állandósulva.

Az író ennek az oktatási rendszernek és módszernek tulajdonítja azt, hogy a romániai diákok 45 százaléka funkcionális analfabéta, vagyis írni és olvasni ugyan tudnak – sokan nehézkesen –, de gyenge a szövegértő készségük. Egy német tanulmány adatai szerint a románok IQ (intelligencia)-szintjének átlaga a második világháború utáni szintre süllyedt, említi Platon, majd rámutat, hogy az „iskolátlanítás” az 1990-es évek elején kezdődött Romániában. A diktatúra éveinek nyomaitól, jelképeitől, jelszavaitól megtisztították az iskolákat, ám sajnos elvetették a klasszikus „haretiánus” (Spiru Haret örmény származású matematikus, csillagász, tanár nevéből) iskolai oktatási modellt is. Ez szakítást jelentett a francia-német stílusú európai oktatási modellel, amely kiemelkedő színvonalú képzést szavatolt az elitnek, de a szegény rétegek intelligens, szorgos tagjainak is érvényesülési lehetőségeket kínált. A klasszikus oktatási rendszert végeérhetetlen reformfolyamat váltotta fel. Az író úgy értékeli, jelenleg Romániában

az oktatás színvonala nem éri el az 1990-es szintet sem.

Mircea Platon a könyvében és az interjúban rámutat, a romániai oktatási rendszer egy pénzgenerátorrá vált a tankönyvkiadók, a számítógépes programozók és eszközgyártók, valamint a tájékoztató és meggyőző társaságok, nagyvállalatok számára. „Világcirkusz. Az ingatagság, a rögtönzés diadala, ami ellenkezik az oktatási-nevelési tevékenységgel, de kedvez a pénzalapok lecsapolásának”, mondja az író, majd példát is említ.

A 2000-es évek elején a Világbank jelentős összegű hitelt nyújtott Romániának tanügyi reformokra. Az állam és kormány a hitelt törlesztette, az oktatásügyi minisztérium a 15 éves időszakra tervezett reformlépéseket 7 év alatt letudta, az eredmény pedig hűen tükrözi a kapkodást. „A piacgazdaság szempontjából a romániai oktatási reform veszteséges vállalkozás, mert rengeteg pénzt költöttek nulla eredményre, és egy olyan rendszer szétrombolására, amely korábban működött”, fogalmaz Mircea Platon, és konkrét idézetekkel összehasonlítja a „haretiánus” klasszikus román oktatási rendszer vezérelveit a 2011. évi 1-es számú oktatási törvénnyel.

Előbbinél az oktatásnak az állam és társadalom számára kell képeznie hasznos egyéneket, jó állampolgárokat, és az iskolának nemcsak tudással kell felvérteznie az ifjakat, hanem lelki és jellembeli jó tulajdonságokkal is, mert ezt jelenti összességében a nevelés. A 2011. évi tanügyi törvényszöveg konkrétan utal arra, hogy a romániai oktatás vállalt célja egyebek között az, hogy a Románia európai uniós tagságának szellemében, a globalizáció szempontjait is figyelembe véve biztosítsa a versenyképes nemzeti emberi erőforrások magas szintű képzését.

Az író rámutat,

a mai oktatás leplezetlen célja a munkaerő-export,

a funkcionális analfabétákat felszippantja a globális munkapiac, a gyengén fizető külföldi zöldség- és epertermesztő farmok. Sajnos – mondja Platon – a tehetősebb szülők jelentős hányada is azért áldoz nagy pénzeket a gyermeke magánoktatási képzésére, hogy nagyobb eséllyelkövethessék, elérhessék álmaikat külföldön.

Az interjú végén a riporter megkérdezi az írót: „Mit válaszol azoknak, akik felróhatják önnek, hogy elavult meggyőződései vannak?”

Mircea Platon válasza:

– Azt felelem, hogy a nyugati államok elöljárói – vagyis azok, akik bennünket is vezetnek – olyan iskolák „termékei”, ahol háromszáz éve még a bútort sem cserélték ki, nemhogy az oktatási filozófia változott volna. Az iskola működése nem alapulhat ideiglenességen, átmeneti állapotokon. Annak dacára sem, hogy folyamatosan változó világban élünk. Mit jelent ez? Azt, hogy minden gyorsan hulladék lesz, a fejlődés nagyon hamar elavulttá válik. A mai világban stabilitásra van szükség, szilárd támpontokon álló rendszerre. Az iskolának nem az a küldetése, hogy részt vegyen az általános zűrzavarban. Az a szerepe, hogy rendet tegyen a világban. Az iskolának pontosan azt kell adnia, amit nem ad meg az élet. Az iskola felkészülés, edzés az életre.

Fordította: Botos László