Magyar-román együttélés Temesvár szellemében

A történelem folyamán előfordultak ugyan helyi egymásnak feszülések, azonban a magyar és román nép viszonya összességében békésnek mondható. A kölcsönös tiszteleten alapuló és mindkét fél számára előnyös kapcsolatok kialakításának útjában nem tornyosulnak tehát elháríthatatlan akadályok.

Félre kellene viszont állítani az uszítókat, feltárni az egymás rovására elkövetett hibákat, orvosolni a sérelmeket, szembesülni a múlttal és lezárni azt. Tömören így foglalható össze a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésében pénteken lezajlott magyar-román tanácskozáson megfogalmazottak lényege.     

Dr. Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, a személyesen jelenlévőket, illetve a világhálón bekapcsolódókat köszöntő beszédében emlékeztetett, hogy az első ilyen jellegű konferenciának is Sepsiszentgyörgy nyújtott otthont, így nem véletlen, hogy a tízedikre is ebben a városban került sor. A megszervezésének szándéka pedig, az általuk nagyon fontosnak tartott magyar-román párbeszéd közéletbe való beemelése volt. Éppen ezért sajnálatos, hogy a román közösség tagjai közül évről-évre csak néhányan tesznek eleget a meghívásnak, mert az előítéletek és állandósult magyarellenes hangulatkeltés nyomása alatt többségük nem vállalja a nyilvánosságot.

Számvetés

Honnan indultunk, hova jutottunk? A román-magyar párbeszéd évtizedei című, Farkas Réka újságíró által levezényelt beszélgetés első megszólalója Tőkés László, az EMNT alapító elnöke volt. Az elmúlt harminchárom esztendő magyar-román viszonya alakulásának felvázolását, az 1984 -es sepsiszentgyörgyi bombamerénylet következtében 11 évesen életét vesztett és a történtek helyszínén idén emlékművet kapott Vaszi Jánoskáról való megemlékezéssel indította. Nyilván nem véletlenül, hiszen a nyomozati anyag jelenleg is érvényes titkosítása, ebben az esetben is a hírhedt román kommunista titkosrendőrség (Securitate) aljas, provokatív ténykedésére utal. És ez az oka az 1989-es változások alatt és után reményt keltőn újra szárba szökkent román-magyar közeledés elsorvasztásának is, azzal a különbséggel, hogy az általa kirobbantott marosvásárhelyi pogromot követő újjáalakulása óta Román Hírszerző Szolgálat (SRI) néven működik. Mindezek ellenére folytatni kell az erdélyi vallási türelem és a transzilvanizmus szellemében „csordogáló román-magyar párbeszédet ”. Erre kötelez Temesvár szelleme is- szögezte le a város hőssé vált egykori református lelkipásztora.

Vélemények és javaslatok

A beszélgetéshez Kolozsvárról világhálón csatlakozó Péntek János professzor, akadémikus, nyelvi szempontból közelítvén az együttélés kérdésköréhez rámutatott, hogy az Erdélyben és Romániában magyar részről megnyilvánuló kétnyelvűségnek fontos szerepe lehetne a megbékéléshez elengedhetetlen párbeszédben, amennyiben kölcsönössé válna. Ez viszont csak akkor gazdagít, ha a főszerepet az anyanyelv játssza.

A szintén világhálón csatlakozó és Kolozsváron élő Sabin Gherman újságíró, a politikusok által a román köztudatba szavazatszerzés szándékával bevitt előítéletek kapcsolatromboló és ellentéteket szító hatásában látja a román-magyar közeledés egyik akadályát. Közéjük sorolta a székelyföldi románok elnyomásáról szóló rémhíreket, valamint a román idegen nyelvként való tanítását szorgalmazó magyar igyekezet, tekintélyromboló és államellenes szándékként való beállítását. Ugyanakkor a központosított vezetést lebontani akaró autonómiaigény, szeparatizmustörekvésként történő beállítását is.

Mindezek következtében a jobb és baloldali eszmeiség helyét az etnikai vette át, a romániai pártok ennek talaján állva, a két nép között feszültséget szítván politizálnak. A megoldást csakis a másikat és a másságot tisztelő Ioan Slavici és Kós Károly gondolkodásmódjának és magatartásának az általánossá tétele hozhatja el, amihez elengedhetetlen egymás múltjának és jelenének, értékeinek az ismerete. Gherman ennek legjobb eszközét, egy harmadik országban létrehozandó román-magyar kulturális intézményben látja.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke (SZNT) szerint székely-román viszonylatban előrelépés csak akkor várható, ha a két nép egésze folytat egymással párbeszédet. A társadalmi párbeszéd országon belüli legmagasabb fóruma pedig a román parlament, így a székely autonómiatörekvések megismertetésének is ott van az elsődleges helyszíne. Éppen ezért részünkről az autonómia statútum tervezetet mindaddig be kell oda nyújtani újra és újra, amíg a leseprése helyett, érdemi vitát folytatnak róla.     

A jelenlévőket román és magyar nyelven köszöntő Marius Ghilezan, temesvári születésű, Bukarestben élő újságíró örömmel árulta el, hogy kisgyerek korában magyar óvodába járt, így a nyelvünk számára nem ismeretlen. Büszkén hozta továbbá a hallgatóság tudomására, hogy1989 december 15. estéjén és éjszakáján ott volt a Tőkés László református lelkészt hallgató, népfelkelést kirobbantó tömegben. Így az sem véletlen, hogy nem a románokat és magyarokat elválasztó, hanem összekapcsoló tényeket keresi a múltban és jelenben egyaránt.

Élete legnagyobb kihívásának és legfontosabb feladatának Temesvár társadalmi békén, népek közötti egyenlőségen, szabadságon alapuló szellemiségének a terjesztését tartja. Mély meggyőződése szerint az Úr helyezett abba a térbe, amelyben élünk, ezért mindenkinek Isten adta joga van ott az anyanyelvhasználathoz és a szabadsághoz. Amennyiben ezt a magyaroktól megvonják, azzal a románok is nagyot veszítenek.

A témáról véleményüket kifejtők sorát záró Dr. Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató elengedhetetlennek tartja, hogy a magyar-román párbeszédről mondjuk ki világosan, mi politikai párbeszédet szorgalmazunk. Történelméből fakadóan ugyanis az erdélyi magyarság politikai társadalomként is meg akarja határozni önmagát.

Az egyszerű emberek között évszázadok óta van dialógus, hiszen rajtunk kívül Európában nem létezik két olyan nép, amelynek az együttélése akkora területre terjed ki, mint a magyaroké és románoké. Közösségi szintre való emelését azonban Bukarest akadályozza és ez így is marad, amíg az erdélyi románok, magyarok fel nem ismerik, hogy nemzetiségtől függetlenül belső gyarmatosítóként bánik velük és össze nem fognak, hogy ennek véget vessenek.

Törvények és alkalmazásuk     

A tanácskozás második, dr. Sándor Krisztina által irányított részében a nyelvhasználatot szabályozó romániai törvényeket és azok gyakorlatba ültetését elemezték. Annál is inkább, hogy a nagybányai kürtőskalács és a kolozsvári karácsonyi vásár felirat megjelenése, illetve lecseréltetése román és magyar berkekben egyaránt borzolta a kedélyeket. Érintettségük révén a tanácskozásra meghívták a nagybányai polgármesteri hivatal képviselőit is, azonban többszöri ígéretük ellenére sem éltek ezzel a lehetőséggel. 

Árus Zsolt, a Romániában számbeli kisebbségben élő magyarok jogaiért küzdő Székely Figyelő Alapítvány gyergyószentmiklósi vezetője az érvényben lévő jogszabályok így-vagy úgy értelmezhető voltának a visszáságát és áldatlan következményeit ecsetelte. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az utcanév táblák esetében törvényes lehetőség van a hagyományos és helyes megnevezés, anyanyelven történő kiírására még akkor is, ha ez nem esik egybe a jelenlegi hivatalos névvel.

Szigeti Enikő a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezető igazgatójának a világhálón kifejtett véleménye szerint, nem a nyelvhasználatra vonatkozó romániai törvények rosszak, hanem az alkalmazásuk biceg ilyen-olyan, legtöbbször anyagi meggondolásból és ezért elsősorban mi, kisebbségi sorban tengődők vagyunk a felelősek.

Ilie Muscalu aldobolyi állatorvos, kétnyelvű véleménynyilvánítása során fontosnak tartotta kiemelni, hogy magyar anya és román apa gyermekeként nagyon jól érzi magát a bőrében és nem cserélne senkivel. Ebből kifolyólag óriási tisztelettel viszonyul mindkét nemzethez és egyik részről sem fogadja el a megalapozatlan vádaskodást. Már csak azért sem, mert rádöbbent, hogy minden rossz, ami ebben az országban történik, beleértvén a román-magyar feszültség szítását is, a hatalomba visszaszivárgott kommunista elit számlájára írható. Így próbálják a lakósság figyelmét elterelni az általuk okozott múltbéli és jelenlegi gondokról.  

A kongresszus végén a hallgatóság is kifejthette véleményét az elhangzottakról. A lehetőséget többen kihasználták, köztük Fazakas Tibor, a Magyar Polgári Párt (MPP) egykori országos alelnöke és sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselője is. Tragikus, hogy az erdélyi magyarság jogaiért, valamint a székelyföld autonómiájáért következetesen síkraszálló politikus rosszul lett a gondolatai megfogalmazása közben és a szakszerű, több mint egy órán át tartó segélynyújtás ellenére eltávozott a földi létből.