Románia minden hetedik-nyolcadik lakosa lakhelyet változtatott az elmúlt nyolc évben

Az Erdélystat.ro statisztikai portál hétfőn közzétett elemzése szerint Románia minden hetedik-nyolcadik lakosa lakhelyet változtatott 2012 és 2019 között.

A portál által vizsgált nyolcéves időszakban 2,2-2,6 millió ember, azaz a lakosság 12-15 százaléka változtatta meg a lakhelyét az ország egyik településéről a másikra költözve. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik-nyolcadik lakos részt vett a belső vándorlásban – állapította meg az Erdélystat.

A portál felidézte: a szocializmus idején az országon belül irányított vándorlás történt, melynek kimondott célja a falusi lakosság arányának csökkentése volt. Ennek ellenére jelenleg is Románia az egyik legkevésbé városiasodott európai ország: a városi lakosság csupán az összlakosság 55 százalékát teszi ki.

Romániában és Erdélyben is 1991 után a belső vándorlás intenzitása a 2000-es évek elejéig csökkent, majd 2005 után kisebb és 2015 után már nagyobb mértékben nőtt.

A vizsgált, 2011 utáni időszakban leginkább Bukarest-Ilfov régió vonzotta az oda költözőket. Erdélynek is pozitív az egyenlege. A többi romániai régióból többen költöztek el, mint ahányan beköltöztek.

Erdélyen belül a fő befogadó vidék Temes és Kolozs megye volt. Temes megyébe 6,1 százalékkal többen vándoroltak Románia más régióiból, mint amennyien romániai településekre vándoroltak el a megyéből. A „migrációs nyereség” Kolozs megyében 5,4 százalékos. Másodlagos bevándorlási célpont Szeben, Brassó, Arad és Bihar megye volt. A többi erdélyi megye belső vándorlási veszteséget könyvelt el ebben az időszakban.

A két fő kibocsátó megye Krassó-Szörény és Hunyad megye. A Székelyföldet is magukban foglaló megyék közül Maros megye csupán 0,3 százalékos belső migrációs veszteséget könyvelhetett el, míg Hargita megye vesztesége 1,2 százalékos, Kovászna megyéé 1,9 százalékos volt.

Erdélyben a fő bevándorlási célpontok a nagyvárosi vonzáskörzetben levő települések voltak. Ezekbe a nagyvárosokból is sokan kiköltöztek, így a nagyvárosok többsége is veszített a lakosságából. Az erdélyi nagyvárosok közül egyedül Kolozsvárnak pozitív az egyenlege, de az igazi nyereséget a város szomszédságában levő községek (elsősorban Szászfenes, Apahida és Kisbács) könyvelhették el. Kolozsvárral ellentétben, Temesvár jelentős népességkibocsátó nagyváros, de a vonzáskörzetében levő községek, elsősorban Gyüreg, Újszentes és Újmosnica szintén számottevően növelték  lakosságuk lélekszámát. Kolozsvár és Temesvár után a Brassó, Szeben és Nagyvárad vonzáskörzetében levő községek és kisebb városokban is gyarapodott a lakosság.  

Az Erdélystat elemzői szerint az erdélyi nagyvárosi vonzáskörzetben levő községek népessége évi három százalékkal nőtt 2012 és 2019 között. Ezek a települések nyolc év alatt nagyjából a lakosságuk egynegyedével gyarapodtak.

Összességében az erdélyi városoknak, ezen belül főleg a kisebb városoknak, jellemzően veszteségük van: vagyis többen költöznek el a városokból, mint amennyien beköltöznek oda. A legnagyobb népességkibocsátó települések az egykori ipari vagy bányászvárosok, vagy olyan községek, amelyek távol esnek a megyeszékhelytől vagy fontosabb városoktól.

(MTI)