Újabb uszítás Úzvölgyében

A karhatalom erőteljes jelenléte ellenére, a járványügyi szabályokat semmibe véve ünnepelték meg a román hadsereg napját az úzvölgyi magyar haditemetőben. Ez a résztvevők több százra tehető létszámában, az egymás közötti 1,5 méteres távolság be nem tartásában és a védőálarc mellőzésében vagy nem megfelelő viselésében egyaránt megmutatkozott. A rendezvényre Mihai Sorin Tîrnoveanu, a Calea Neamului (Nemzet Útja) nevű szervezet elnöke felhívására és szervezésében került sor vasárnap délután.

Az Erdély felől érkezők útját négy rendőr és egy csendőrautó személyzetének árgus tekintete kísérte Csíkszentmárton és Úzvölgye között. A sírkert előtt, valamint két oldalán pedig szintén a két fegyveres testület állományának tagjai sorakoztak fel nagy létszámban.

Odaérkezésünk pillanatában még csend honolt a hősök nyughelye fölött, azonban néhány perc múlva kocsik tülkölése, majd a kelleténél hangosabb beszéd zavarta meg a holtak nyugalmát. Az ország különböző sarkaiból érkezők a haditemető előtt gyülekeztek, majd nemzetiszínű zászlókat lengetve vonultak be a 2019-ben alaptalanul és törvénytelenül létrehozott román parcellára, és foglalták el helyüket az akkor sebtében felállított emlékmű körül. A hangsúlyozottan csak román hősök lelki üdvéért tartott ortodox szertartás után a papok egyenként felolvasták a szerintük ott nyugvó, mintegy 147 román katona nevét.

A rendezvényt levezénylő és azon elsőként felszólaló Mihai Sorin Tîrnoveanu ezúttal sem tagadta meg önmagát. Hiszen az általa senki ellen nem irányuló, csupán a hősök emléke előtt tisztelgőnek nevezett beszéde telítve volt indulatokat felkorbácsoló valótlanságokkal. Többek között azt állította, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tisztségviselői el akarják távolítani a román betonkereszteket és le akarják rombolni az emlékművet. Ugyanakkor felhívást intézett a környező moldvai települések lakóihoz, hogy álljanak őrséget ezeknél a kereszteknél, és azonnal értesítsék őket, ha ne adj Isten, valaki le akarná dönteni azokat. Ebben az esetben ugyanis néhány óra alatt több száz és 24 órán belül több mint tízezer román fog ide érkezni, hogy ezt megakadályozza. Ilyent sohasem fognak megengedni, mert ezt itt román föld, attól függetlenül, hogy Hargitához, Dormánfalvához vagy Bakóhoz tartozik. A kijelentései érthető módon felháborodást váltottak ki a jelenlévőkből, és magyarellenes jelszavak skandálására késztették őket.

Dormánfalva polgármestere, Constantin Toma beszédében még ennél is messzebbre merészkedett az uszítás csapdákkal tűzdelt, veszélyes útján, amikor a román hazafiság fáklyája újragyújtásának nevezte az itt soha el nem hantolt román katonák emlékhelyének az engedély nélküli létrehozását. Amikor megkérdőjelezte a Marosvásárhelyi Táblabíróságnak a temetőt és egykori laktanyákat Csíkszentmárton közvagyona részeként elismerő határozatát. Amikor azt állította, hogy az úzvölgyi haditemetőnek a kezdetektől nemzetközi jellege volt.
A vallásosnak álcázott, illetlenül harsány és méltánytalan hangnemben zajló megnyilvánulás koszorúzással és fáklyás felvonulással ért véget. És a „Hargita, Kovászna román föld” jelmondat ritmikus üvöltésével, amely messze visszhangzott a völgyre időközben rátelepült sötétségben.