Úzvölgye az internet bugyraiban

Rég nem látott vehemenciával támadtak egymásnak a román és a magyar közösség tagjai a világhálón az úzvölgyi botrány apropóján. A Facebookon dúló kommentháború az 1990-es marosvásárhelyi hangulatot idézi, ilyen zsigeri módon ugyanis még az ún. Beke-ügy kirobbanása során sem kezdtek utálkozni román honfitársaink.

Péntekig az ország nagy része vélhetően soha nem hallott Úzvölgyéről, az ottani katonatemetőről még kevésbé. A magyar sajtóban hetek óta mindenki mutogat valakire, hibást keresnek a dormánfalvi önkormányzat önkényes és fejetlen döntése miatt: betonkeresztekkel rakott tele egy parcellát, ahol miskolci katonák alusszák örök álmukat.

A központi román lapokban korábban semmiféle hír nem jelent meg ennek kapcsán, mindössze a bákói regionális sajtó foglalkozott tessék-lássék módon az üggyel, míg néhány túlbuzgó honfitársunk „konzerválás” céljából fekete zsákokat nem húzott a keresztekre – internetes bejegyzésük szerint azzal az egyáltalán nem titkolt céllal, hogy az RMDSZ-nek kárt okozzanak. Csakhogy a fegyver fordítva sült el: mumust csináltak ugyan a szövetségből, de ugyanakkor az egész romániai magyarságra rámázoltak egy olyan vegytiszta gyűlölettel telített ellenségképet, ami vélhetően évekkel dobta vissza a két nemzet közötti párbeszéd előmenetelét. Erre reagált az értelmiség, a politikum és a plebsz, mérsékeltek és radikálisok egyaránt.

Halottakból rakott választási máglya

A román politikum tagjai fontosnak találták, hogy magvas gondolataikat a sajtó révén kiokádják. Traian Băsescu volt államfő például Temesváron tárulkozott ki, ahol a korábban magyar szavazatok segítségével a Cotroceni-palotába beköltöző egykori tengerész imigyen fogalmazott: „Azt szeretném, ha ezek a primitívek a törvény előtt felelnének. Túlléptek minden határt. Az esemény (mármint a zsákolás – szerk.) egy olyan kellemetlen, az RMDSZ által támogatott sorozat után következik, amik egyszerűen sovének. Vélhetően az RMDSZ az Orbán Viktor által megszabott küldetést hajtja végre, céljuk gyengíteni a román kohéziót. Ezt a politizálást nem budapesti, hanem moszkvai laboratóriumokban dolgozták ki… Az RMDSZ szégyentelen módon saját szimbólumának nyilvánította a magyar himnuszt és lobogót, annak ellenére, hogy a romániai parlamentben tevékenykednek” – riogatott a magyar veszéllyel Băsescu.

Rareș Bogdan, a magyarbarátsággal nehezen vádolható PNL EP-választási listavezetője sem húzta be a kéziféket. „Szeretném, ha azok fizetnének, akiknek 48 óra alatt nem volt bátorságuk, hogy egyetlen szót is ejtsenek erről a súlyos esetről. Azzal vádolom Carmen Dan belügyminisztert és Liviu Dragneát, hogy bűntársak azokkal, akik megsértették 52 román katona emlékét! Azért csökkentik az eset súlyosságát, mert tudják, hogy választási vereségük esetén szükségük lesz az RMDSZ-re!”

Szerencsére akadnak normálisabb hangok is. Egyike ezeknek a sokat szidalmazott Liviu Dragnea, aki az eset kapcsán higgadtságra intett mindenkit, meglátása szerint az ügyet civilizált módon kell rendezni, és mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy hol húzódik a Hargita és Bákó megye közötti adminisztratív határ. Hasonlóan nyilvánult meg az USR-sek közül a bukaresti Octavian Berceanu EP-jelölt, Andrei Caramitru és Cristian Seidler képviselő. Mindannyian a magyar félnek adtak igazat, amiért meg is kapták-kapják a magukét.

A román kulturális minisztérium is közölte: dormánfalvi önkormányzat nem kérte a szaktárca jóváhagyását az emlékmű művészi koncepciójára vonatkozóan, ezért a keresztállítás törvénytelen. Ugyanerről értesítette a bákói prefektúrát a román Állami Építkezési Felügyelőség is: a dormánfalviaknak nem volt építkezési engedélyük.

Értelmiségiek és a magyar oldal

Az internetes nacionalista fertőből vannak tisztán kiemelkedő román hangok is. Ilyen például a galaci Cristian Sandache egyetemi tanár, Lucian Mândruță újságíró, Adrian Papahagi filozófus, a Sepsiszentgyörgyön élő Daniela Dobre, illetve a kolozsvári Septimiu Borbil, akik vállalták azt, hogy a gyűlölettel és a nacionalizmussal szembemenve leckét adjanak kultúrából és európai gondolkodásból a románoknak. „Az a véleményem, ami Andrei Caramitrunak: azért tették oda a kereszteket, hogy botrányt okozzanak. Pontosan a választások előtt. Van egy lényeges dolog, amit nem tudtok: a keresztek alatt magyar katonák vannak! Mert ők is haltak meg ott. A bábjátékosokat máshol kell keresni, ők azok, akik a radikálisok szálait mozgatják, hátha kirobban valami. Ne üljetek fel ennek!” – írta Lucian Mândruță.

A „fóliázó” csapat egyik tagja, J. L. L. ezt nyomatékosította bejegyzésében: „Megtettük! Nem csak akartuk, meg is mutattuk, hogy vagyunk elég elszántak, ez itt a különbség az RMDSZ-es fejesek totojázásával szemben!” Ezzel szemben Jakab Kevend, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület elnöke – aki a sajtót legkorábban értesítette a történésekről – ezt írta a Facebookon, az Úz-völgye csoportban: „Érzitek a tömény gyűlöletet, amit a tegnapi fóliázásig nem éreztetek? Eddig egyetlen lépésünkbe se tudtak belekötni. Aki konfliktust akart, nos, az megkapta, és bónuszba azt, hogy most a temető ügye visszább, sokkal visszább esett, mint egy hónappal ezelőtt volt!”