„A foci egy úri huncutság”

Az elmúlt héten magyarországi futballszakemberek tettek eleget a Kovászna Megyei Labdarúgó-szövetség meghívásának, és látogattak Sepsiszentgyörgyre. A villámlátogatás során mikrofonvégre kaptunk dr. Mezey György egykori szövetségi kapitányt, akit 1983-ban neveztek ki a magyar labdarúgó-válogatott élére, ő vezette ki a csapatot az 1986-os világbajnokságra. Magyarország ekkor Európa legjobb válogatottjává lépett elő, a FIFA világranglistán pedig második volt, felkészülési mérkőzésen még Brazíliát is legyőzte a Népstadionban 3-0-ra.

– Ön az utolsó vb-kapitány Magyarországon, ugyanis az 1986-os világbajnokság volt az utolsó a válogatott számára. A mexikói szereplés nem a várakozások szerint alakult, rögtön a Szovjetuniótól elszenvedett 6-0-val kezdődött. Megfejtette azóta a kudarc okát?

– Sebes Gusztáv után a második vagyok a legeredményesebb magyar szövetségi kapitányok rangsorában, de sajnos, az életem úgy alakult, hogy folyton erről a világbajnokságról kell számot adnom. Nincsenek titkaim, elrontottam dolgokat, a játékosaim sem úgy álltak hozzá, ahogy kellett volna. Azon a világbajnokságon egy széteső, lefelé ágban levő válogatott szerepelt. A Honvédosok az utolsó bajnoki meccsüket a vb előtt Debrecenben játszották, bundáztak, helikopterrel menekültek, szóval egy szétesőben levő válogatott volt, meg is kaptuk érte a pofonokat. Zűrzavar volt akkortájt a sikerjátékosaim körül, én se találtam el a ritmust, minden nagyon szerencsétlenül alakult, de nem szabad elfelejteni az előzményeket, hogy három év alatt a világ élvonalába jutott az a csapat.

– Azóta viszont még vb közelébe sem került a válogatott.

– Az a baj, hogy nagyon bonyolulttá vált a világ körülöttünk, és ez alól a futball sem kivétel. Olyan pénzek forognak Neymarék szintjén, ami nem reális. Kicsit ugyanez a helyzet a magyar futballban is, olyan pénzösszegekről beszélünk, amik gazdaságilag nem termelhetők ki, ennek bukás lesz a vége. Hogy miként, én nem tudom, erről könyveket, tanulmányokat kellene írni, de senkit nem érdekel. Eredmény legyen, győzzön a csapat, mutogathassák magukat a tetoválásaikkal. Nagyon bonyolulttá vált az egész, és emiatt nem is bánom, hogy kifelé áll a lábam a szakmából, jobb távolról, figyelni az eseményeket, talán jobban is átlátom.

– A magyar labdarúgásban látja azt a potenciált, hogy valaha is 2-1-re legyőzzük a hollandokat idegenben, vagy 3-0-ra a brazilokat hazai pályán?

– Jó kérdés, mert rengeteg jó kezdeményezés van, ez is az, ami itt van Sepsiszentgyörgyön. Hogy ebből eredmény jön ki, az biztos, de hogy mikor és milyen rásegítéssel, nem lehet tudni. Annyit azért értsen meg mindenki, hogy a Puskásék idejében volt kétszázezer utánpótláskorú futballista, de akkor még a tizenkét éven aluliakat nem regisztrálták, tehát ennél jóval több volt, most meg van negyvenezer igazolt labdarúgó, akik rendszeresen játszanak. Dárdai Pali mondta, hogy csak Berlin környékén háromszázezer gyerekből választ, és akkor hol van még München, Dortmund és a többi? Állati bonyolult lett, és ma már politikusainknak, üzletembereinknek is érdemes lenne szembenézni ezzel a gonddal, két kávézás között megoldani nem lehet ezt, ugyanúgy el kell mélyülniük az egész rendszer feldolgozásában, mint ahogyan a saját gazdasági, politikai intézkedéseik előtt elmerülnek. A futball még most is megmaradt egy úri huncutságnak, amit amatőr szinten nem lehet csinálni.

– Az utánpótlás-nevelés lehet a megoldás?

– Itt az a baj, hogy iszonyú nagy konkurenciája lett a futballnak, úszni ma sokkal többen mennek – a Hosszú Katinkáék sikerein felbuzdulva –, mint a futballpályára. Ebben a rendkívül széles kínálatban a labdarúgásnak átütő erejűnek kellene lennie, hogy mégis azt válassza a gyerek. És ezt megint profi elemzők kéne megmondják, hogy lehetne megoldani. A futballedzőnek az a dolga, hogy üljön a kispadon, és tartsa az edzéseket. Szóval nagyon szerteágazó és munkaigényes lett a szakma. Az az álom, hogy Puskás-szintű futballista nevelődjön ki belátható időn belül, ez naivitás. Mert akkor a Manchester City arab tulajdonosa megvesz egy tízszer drágábbat, aki rugdossa a gólokat. Ma nagyon nehéz. Sajnálom is azokat, akik most felelősek ezért, mert nem nagyon tudnék okos megoldást mondani. Legfeljebb azt tudnám tanácsolni, hogy aki nem ért a futballhoz, hagyja az egészet, mert csak árt vele.

– Helyesnek tartja, hogy idegen szövetségi kapitánya legyen Magyarországnak?

– Kegyetlen jó kérdés, mert ha megnézzük, a magyar edzők a mai napig sikeresebbek, mint a külföldiek. De ezzel a döntéshozók egy ernyőt húznak maguk fölé, idehoztam egy külföldit, és mosom kezeimet. Egy magyart a helyében hatszor fenékbe billentettek volna, de egy németre rá lehet mondani, hogy jól van, mégiscsak német, tehát ne piszkáljuk. Az egyik legjobb példa erre a Videoton, utánam jóformán csak külföldi edzők voltak, eredményt egyik sem ért el. Mi, magyar edzők érezzük ennek a súlyát, sokkal többet megengednek a külföldieknek, mint nekünk.
– Ha lenne most egy román–magyar mérkőzés semleges pályán, mire tippelne?

– Aki ma ilyen szintű csapatoknál – és ez alól kivételek a futballnagyhatalmak, mert ott mégis könnyebb tippelni – mint amilyen a román vagy a magyar, meg tudja jósolni a végeredményt, annak fizetek, igaz, már nincs sok pénzem, de bármennyit. Nem akarom elviccelni, a lényeg, hogy nehezen megjósolható. Annak idején lehetett, ma már nem. Az erőviszonyok a volt szocialista országokban nagyjából egyformák, hiába mondják, hogy nem, ezért ember legyen a talpán, aki megmondja.

– Mikor jut ki legközelebb világbajnokságra Magyarország?

– Majd, ha engem kineveznek újra szövetségi kapitánynak (nevet).