A kosárlabda a B-terve

Befejezte négyéves tanulmányait a Borostyán Ligás (Ivy League) Dartmouth College-en a kézdivásárhelyi Lénárt Paula, aki az elmúlt két szezonban az egyetem kosárlabdacsapatának meghatározó játékosává fejlődött. A 24 éves kosárlabdázó az utóbbi két évben a Big Greennek becézett gárda legjobb lepattanózója volt, mérkőzésenkénti 7-es átlaggal. A tengerentúli egyetemi kosárlabdát tekintve a Dartmouth színeiben négy szezonban (2016–17, 2017–18, 2018–19, 2019–20) összesen 86 tétmérkőzésen szerepelt, ezeken 19.1 perc alatt 4.8 pont, 5.2 lepattanó és 0.5 gólpasszt átlagolt. A KSE felfedezettjét nemrég a Larry Leavitt Leadership-díjjal is kitüntették kemény munkája és elhivatottsága jeléül.

– Tanulmányai befejeztével szeretném, ha összegezné tengerentúli tapasztalatait, elsősorban kosárlabda-karrierje szempontjából.

– Élménydús négy évben volt részem, nem cáfolhatom. Mind kosárlabdában, mind tanulmányaim során, továbbá érzelmileg és spirituálisan is nagyot léptem előre. Szembetaláltam magam egy teljesen más világnézettel és életstílussal, amelyben a negyedik évem végéhez közeledve megtanultam otthonosan mozogni. Kosarasként nemcsak fizikailag és taktikailag fejlődtem, hanem azt is megtapasztalhattam, hogy milyen nehéz vezetőként döntést hozni, és a legjobbat kihozni a csapattársaimból. Szép élményből és szomorúból is akad bőven, de az biztos, hogy mindegyik felejthetetlen. Rengeteg jó emberrel találkoztam, akik nagy hatással voltak rám, és remek barátságokat kötöttem. Kicsit nehéz is hátrahagyni a csapatot, hiszen a KSE után itt játszottam legtovább.

– A Borostyán Ligás Dartmouth egyetemen diplomázott. Oktatás szempontjából mit adott önnek az elmúlt négy év?

– Voltak szép és kevésbé szép élményeim, de úgy gondolom, hogy a liberális rendszer rengeteg lehetőséget adott arra, hogy több érdeklődési kört is kipróbáljak. Bár Mérnöki Tudományok szerepel a diplomámon, tanultam művészetet, irodalmat, retorikát és még olaszt is. Emellett két kutatásban is segédkeztem, részt vettem egy olaszországi tanulmányúton, korrepetáltam, kávézóban dolgoztam és négy évig tagja voltam az Integrare Keresztény Atléták Egyesületének. Bár a tízhetes roham és a vele járó stressz nem fog hiányozni, a folyamatos kihívások, a hosszú csoportmunkák során kötettett barátságok, a könyvtárban tanulásnak álcázott beszélgetések hiányozni fognak. Meg természetesen az is hogy akármelyik sarkon összefuthattam egy géniusz diáktársammal, aki valószínűleg hamarosan megmenti a világot.

– Mi a legemlékezetesebb pillanata a dartmouth-i játékoskarrierjének?

– Hú, nehéz egy élményt kiválasztani. Természetesen ott voltak a nehezen kiharcolt, hosszabbításos győzelmeink, a másodéves coloradói utunk, ahol egy nálunk sokkal tehetségesebb és képzettebb csapatot vertünk meg, vagy a tavalyi Yale elleni Buzzer Beater (a mérkőzés utolsó pillanatában dobott győztes kosár – szerk. megj.). Ezen kívül soha nem felejtem el, mikor elsőévesként eláztattam az öltözőt, vagy mikor egy 400 kg-s vasszánkót húztunk ki a sípálya tetejére, tojással háborúztunk, vagy a 12 órás buszúton 6 óráig énekeltünk.

– Melyek a közelebbi tervei kosarasként?

– Nemrég írtam alá egy spanyol ügynökséggel, tehát ha minden jól alakul, akkor augusztusban már lesz szerződésem egy profi csapattal. A karantén alatt arra fókuszálok, hogy kierősítsem egy-két kisebb sérülésem, és amennyire lehet, formában maradjak. Bár próbálok távol maradni a kosártól, hogy mentálisan is kipihenjem magam, néha azért dolgozok a labdavezetésemen és dobáson.

– Természetét ismerve biztosan tartogat még valamit a tarsolyában. Milyen álmok megvalósításán dolgozik jelenleg, vagy a közeljövőben?

– Ebben igaza van, mindig van valami a kosár mellett is. Mielőtt kitört a világjárvány, Panamába készültem egy tízhetes fenntartható design programra, de sajnos az utazási korlátozások miatt valószínű, hogy ez jövőre marad. Ezen kívül nemrég küldtem el egy kérvényt egy kutatói pályázatra, amely során az építészet és természet közötti kapcsolatot szeretném vizsgálni olyan elképesztő építészek munkájában, mint Antonio Gaudi, Hector Guimard, Laurie Baker vagy Glenn Murcutt. Ha megkapom rá a támogatást, augusztusban kezdem majd a nyolc hónapos projektet. Igazából ez az A-tervem, ha nem kapok támogatást, akkor lép életbe a kosárlabdás elképzelésem. A távlati célom, hogy fenntartható építészként dolgozhassak majd. Természetesen ehhez még egy mesteri diplomára is szükségem lesz, amit mindenképp Európában szeretnék majd elkezdeni. Most azon dolgozom, hogy megtanuljak egy-két olyan képességet, amik nemcsak a jelentkezési portfolióm összeállításában lesznek hasznosak, hanem a mesteriben, és az eljövendő karrierem során is.

– Mit tart legfontosabbnak az életben?

– Ez nehéz kérdés. Mivel most rengeteg időt töltök egyedül, sokat vizsgálom, hogy milyen értékek és hit szerint hozok döntéseket és élem az életem. Természetesen a világnézetem is sokat változott a négy év alatt. Úgy gondolom, hogy az életben fontos a nyitottság, a hit, az alázat, a fejlődés és az egyensúly. Amerikai kalandjaim megmutatták, hogy bárhová is megyek, nyitott elmével rengeteget tanulhatok a körülöttem lévő emberektől. Bár a székely makacsságot sosem fogom levetni, megtanultam egyszerre két-három szempontból is nézni egy helyzetet, és elismerni, hogy az emberi tudás milyen véges. Emellett a keresztény hit is nagy szerepet tölt be az életemben, hiszen a folyamatos változások közepette Istenbe vetett hitem segít át a nehézségeken. Sportolóként persze a fejlődés és kihívások is a napi életem része, és talán mindig az is marad. Az élet minden területén igyekszem valami újat tanulni, és kilépni a komfortzónámból, kisebb-nagyobb sikerrel.

– Hogyan telnek mindennapjai a jelenlegi különleges helyzetben?

– Bár a koronavírus-járvány keresztbe tett egy kicsit a terveimnek, örülök a lelassult életvitelnek. Az elmúlt négy év pörgős, élménydús, és célorientált volt, szóval élvezem most a napok kötetlenségét. Természetesen sokszor frusztrál a helyzet, hiszen sem a bizonytalanság, sem a semmittevés nem kenyerem. Most is van egyfajta rendszer a napjaimban, de kicsit rugalmasabb. Általában kihasználom a szép időt és biciklizem a nyujtódi mezei úton, olvasok, festek, vagy kertészkedem anyukámmal. Emellett feliratkoztam pár online kurzusra. Elkezdtem használni pár grafikai programot, és a fenntartható fejlődésről is bővítem a tudásom.