„A Sepsi-SIC a családunk”

A Sepsi-SIC női kosárlabdacsapat vezetőedzőjének felesége, az egykori kosárlabdázó Dragoslava Zakula Mikes már 8 éve él családjával együtt Sepsiszentgyörgyön. Férjét, Zorant 2013. novemberében kérték fel a Sepsi-SIC vezetőedzői posztjára, a lányuk, Lana, akkor még kicsi volt, de egy pillanatig sem volt kérdés számukra, hogy vele tartanak Háromszékre. Azóta mindhárman megtalálták a helyüket a Sepsi-SIC csapatánál. Dragoslava az U19-es lányokat edzi, míg a 16 éves Lana mindkét csapat tagja, ahol édesapja és édesanyja kezei alatt fejlődik.

– Hogyan költöztek Sepsiszentgyörgyre?

– A férjem, Zoran 2013-ban kapta meg a felkérést, hogy legyen a Sepsi-SIC edzője. Lejárt az első szezon, és nagyon tetszett neki a környezet, akkor döntöttünk úgy, hogy maradunk, hiszen így együtt lehet a család. Lana még kicsi volt, ezért komoly döntést hoztunk, hiszen ide írattuk be iskolába. A lányom a suliban megtanult magyarul, majd idővel a Sepsi-Kids lányok edzője lettem. A lehető legjobb döntést hoztuk meg.

– Melyek a kedvenc helyeik?

– Amikor Erdélybe jöttünk, nem tudtuk, hogy mire számítsunk. De úgy gondolom, hogy nagyon szép itt minden. Sepsiszentgyörgy folyamatosan növekszik, pozitív irányba fejlődik, itt mindenki talál magának elfoglaltságot. Különösen szeretünk Sugásfürdőre járni, és a Szent Anna-tóhoz, ahol a táj lenyűgöző. Amikor Szerbiából Sepsiszentgyörgyre tartunk, mi már hazajövünk.

– Mik a személyes céljai Sepsiszentgyörgyön?

– Hogy a legjobbat hozzam ki a csapatból, a munkámból és a családi életből is. Szeretném folytatni az elkezdett munkát, és mindent megtenni a minél jobb eredményekért. Ilyen a sportélet, ahol vagy, ott kell a legjobbat kihoznod magadból.

– Milyen érzés, hogy a lánya edzője lehet?

– Az elején nagyon érdekes volt, hiszen a lányom nem értette, hogy én milyen szerepet is töltök be az edzéseken. Kezdetben az anyukájának szólított, aztán megértette, hogy én az edzője vagyok, így Zsabának kezdett szólítani, mint mindenki más. A csapaton belül mindenkire egyenrangúan tekintek, hiszen ők is a lányaim.

– Az U16-os csapattal tavaly az országos bajnokságban a harmadik helyen végeztek. Most az U19-cel milyen célokat tűztek ki?

– A klubban senki sem helyez nyomást ránk, szerintem ez nagyszerű mentalitás. Az U19-ben azt tartom a legfontosabbnak, hogy a sajátunknak érezzük a csapatot, ahol mindenki jól érzi magát. A cél megtanítani a sportolóinknak, hogy tiszteljék a klubot, sportszerűen viselkedjenek, és persze, hogy játsszák a kosarat. Célunk, hogy pár gyerek a jövőben majd a felnőtt csapatnál is be tudjon mutatkozni. Nagyon fontos, hogy jó a helyi utánpótlás, nagy a választék a tehetséges gyerekekből, de mindemellett jól is dolgoznak.

– Mennyire tekintik végleges helynek Sepsiszentgyörgyöt?

– Soha nem tudhatod a sportéletben, hogy hol van a végleges állomás. Éljük az életünket Sepsiszentgyörgyön, a továbbiakban is szeretnénk maradni, de a sportéletben nem tudhatod előre, hogy meddig tart egy szakasz.

– Milyen jövőbeli céljaik vannak?

– Jelenleg az a legfontosabb, hogy egészségesek vagyunk, együtt a család, és azt a munkát végezzük, amit szeretünk. Otthon nem is beszélünk arról, hogy mi lesz a jövőben, mi teljesen a mának élünk.

Csulak Noémi