A siker, és ami mögötte áll

Ritkán fordul elő, hogy ugyanabban a sportágban egy testvérpár nemzetközi szinten is kimagasló eredményeket érjen el. A 2020-as tokiói nyári olimpia kötöttfogású birkózásának két eltérő súlycsoportjában arany- és ezüstérmet szerző Lőrincz testvérek azonban bebizonyították, hogy erre is képesek. Ugyanakkor az sem megszokott, hogy a pályafutásukról, annak hullámvölgyeiről és csúcsairól, a jó teljesítményért folytatott küzdelemről választékos nyelvezeten, a lélek mélységeibe hatolva tudjanak beszámolni.

Ők azonban Sepsiszentgyörgyön ezt is megtették, felejthetetlen élményben részesítvén a Tein Teaházat benépesítő hallgatóságot. A Csinta Samu újság- és közíró által moderált találkozóra a megyeszékhelyi Sportnapok tizennegyedik kiadása alkalmából került sor szombat délután.

Az 1986-ban Cegléden született Tamás sikerlistájához négy Európa-, egy világ- és egy olimpiai bajnoki cím tartozik, míg az 1990-ben napvilágot látott öccse egy Európa-bajnoki cím, két világbajnoki bronz és egy-egy világbajnoki és olimpiai ezüstérem büszke tulajdonosa.

A velük folytatott beszélgetés során kiderült, hogy csintalan és örökmozgó gyerekek lévén, a szülők már zsenge korukban birkózóedzésekre küldték őket, így próbálva meg levezetni a bennük túltengő energiát. Tamásnak azért választották ezt a sportágat, mert űzésére a családban már akadt példa, Viktornak pedig, hogy a bátyja nyomdokain haladjon, és egymás közelében legyenek.

Általános iskolásként a szülővárosukban fejlesztették magukat heti négy alkalommal, majd néhány év eltéréssel a Budapesten 2001-ben elindult birkózóiskola tanulói lettek, ami heti tíz edzést feltételezett. Tamás pályafutása nagy váltásaként határozta meg ezt az általa nagyon nehéznek nevezett időszakot. Megítélése szerint ugyanis tudás, kitartás, alapozás és önfegyelem tekintetében egyaránt itt rakta le az alapokat, amivel Viktor magára vonatkozóan is egyetértett.

Tamás esetében két évnek kellett eltelnie, és az anyai szigor érvényesítésére volt szükség ahhoz, hogy a rendszerbe beilleszkedjen, és eredmények szülessenek. Első igazi sikerének a 66 kg-os súlycsoportban 2006-ban megszerzett Európa-bajnoki címet tartja. Viktor számára sem volt könnyű a szigor elviselése, illetve a környezetváltás, de a szülei, bátyja és edzői segítségével kitartott és végül felülkerekedett a kamaszkorral járó kísértéseken. Erőfeszítésének első babérjait 2007-ben aratta le a kadét Európa-bajnokság bronzérmese, majd a 2010-es junior Eb-nyerteseként. Pályafutása kezdetének azonban a 2012-es felnőtt Európa-bajnokságot tartja, ahol a harmadik helyen végzett.

A továbbiakban egyebek mellett megtudhattuk, hogy a legnagyobb kihívást számukra a 2020-ban esedékes tokiói olimpia kényszerű elhalasztása jelentette. De nem csak azért, mert fizikai erőnlétük teljében és csúcsformában vágtak volna neki az ott rájuk váró megmérettetésnek, hanem az egyéves várakozás alatt nyakukba szakadt koronavírus-járvány miatt is, ami fizikailag és lelkileg egyaránt megviselte őket. Erről a mélypontról kellett magukat feltornászniuk egymás és edzőik támogatásával az olimpiai dobogó legfelső, illetve második fokára. Hogy milyen érzés azon állni? Saját bevallásuk szerint az ott töltött pillanatok kárpótolták őket a mögöttük hagyott évek lemondásaiért és olykor önsanyargatóan keserves küzdelméért.