A szabadság felértékelődött

Mindenkinek nehéz a bezártság, de a mozgáshoz szokott sportembereknek talán még nehezebb betartani azt, hogy maradjanak otthon. A Fitness Tribe Egyesület tagjait arról kérdeztük, mennyire nehezítik meg életüket a rendelkezések, hogyan és mennyit tudnak mozogni úgy, hogy csak keveset lehet kimenni, és korlátozva vannak az edzések, bezártak a stadionok, sporttermek. Kérdéseinkre Birtalan Csanád, az egyesület elnöke, Magyarosi Orsolya és Lázár Gyula, egyesületi tagok válaszoltak.

– Hogy viselitek a karantént, mennyire nehéz a mozgáshoz szokott embernek bezárva lenni?

Magyarosi Orsolya: Teljes mértékben jól viselem fizikailag, azt hiszem, inkább szellemileg nehéz a korlátozottság, amely néha feszültséget okoz. Nem arról szól a karantén, hogy nem mozoghatsz, nem tornázhatsz, nem csinálhatod azt, amit szeretsz, hanem, hogy nem ott végezheted, ahol épp szeretnéd.

Lázár Gyula: Nehéz, hogy nem mehetek oda, ahová akarok, de mivel én folyamatosan bejárok ez alatt az időszak alatt is dolgozni, így nem ezt érzem a fő problémának, inkább azt, hogy folyamatosan ki vagyok téve a fertőzésnek. Bízok az immunrendszeremben, így nem is attól tartok, hogy én elkapom, hanem, hogy mást fertőzök meg.

Birtalan Csanád: Főként a társaság hiányzik, hiszen amióta elkezdtük a Fitness Tribe-ot nem tudom, volt-e olyan hét, hogy ne mozogjunk valamit közösen, közösségként. A bezártság természetesen nehéz, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a természethez közel, kertes házban lakom, ami megkönnyíti a mozgást (mindig van valami tennivaló a ház körül, ami már alapjában mozgás), de azért tudok futni, vagy más gyakorlatokat is végezni, anélkül hogy elhagynám a lakást, igaz, picit szűkösebb a mozgásterem, mint a megszokott.

– Hogyan tudtok mégis mozogni, mi az, ami megoldható és hogyan?

Magyarosi Orsolya: Én az első pillanattól kezdve nyakon csíptem az alkalmat, és úgy tekintettem rá, mint egy kihívásra, addig tornászom, amíg vége lesz, aztán ezt a gondolatot továbbvittem, és megosztottam az ismerősökkel a Facebookon. Ma már többen is csatlakoztak, és rendszeresen élő közvetítésben tartjuk a lelket egymásban, és ez segít nekem is elviselni a nehéz pillanatokat.

Lázár Gyula: Mivel a katonai rendelet szerin megengedett a mozgás a lakhelyed közelében, így néha kijárok szaladni, de sokkal ritkábban és rövidebb távokat. Ezen kívül biciklizni szoktam otthon home traineren, és végzem a Physio Art live edz-éseit. Próbálom minden nap megtalálni a motivációt, hogy mozogjak.

Birtalan Csanád: Kizárólag „kapun belül” mozgok. Van egy körülbelül 50 méter hosszú ösvény, amin lehetőleg minden nap futok 5 kilométert, ez 100 hossz. Eddig a leghosszabb távom itt 12.5 km volt, de készülök még a karantén vége előtt egy félmaratont is leszaladni. Ezen kívül több ház körüli munkát végzek, mint máskor, ami ugyancsak jó edzés (kaszálás, favágás stb.). Emellett, próbálok házon belül is erősítő edzéseket végezni, amire szerencsére van lehetőség élő online edzés formájában.

– Mit javasoltok, tanácsoltok azoknak, akik mozognának otthon, mondjuk tömbházlakásban?

Magyarosi Orsolya: Azt javaslom, hogy mindenki keresse meg a hozzá illő mozgásformát, amit a karantén előtt is végzett, és próbálja ki önmagát olyan értelemben, hogy egyedül is képes rá, nem kell ehhez motiváló nagy csoport. Számtalan program és közvetítés van az interneten, és egy jó lehetőség arra is, hogy olyan tornákat próbálj ki, amelyekre máskor nem volt lehetőséged, távolság vagy egyéb okok miatt.

Lázár Gyula: A görgőn, home-traineren való biciklizés élvezetes, de meg kell teremteni minden feltételt (menetszél nélkül kínzó a hő, és kell valami, ami motivál – talán aki Zwiftet vagy más Appot használ, jobban élvezi). Ezenkívül van rengeteg live edzés az Ida aerobiktól kezdve, a Healthy Vibesen keresztül a Physioartig vagy az Alpha Strengtig. Mindenki talál az e-dzettségi szintjének megfelelőt.

Birtalan Csanád: Mindenképp mozogjanak, hiszen alapjában is nehéz a bezártság, most mindenki kevesebbet mozog, de a mozgás (és rendszeres szellőztetés) elengedhetetlen egy egészséges élethez. Ha mást nem is, de heti háromszor otthon végezhető gyakorlatokat lehet követni élőben online is, és picit ezek az edzések is visszaadják a közösségi mozgás élményét.

– Mi lesz az első dolgotok, ha véget ér a karantén?

Magyarosi Orsolya: Több időt szeretnék tölteni a természetben, legfőképp szaladni az erdőben.

Lázár Gyula: Utazni fogok, rögtön ahogy véget ér.

Birtalan Csanád: Futok egy hosszút, úgy, hogy ne kelljen percenként forgolódni.

– Születtek-e új tervek, célok a karantén idején?

Magyarosi Orsolya: Nem szeretek nagy fogadalmakba bocsátkozni, mert ezek általában a nagy hajrá után elbuknak… Én csak próbálom a helyzet adta jó lehetőségeket kihasználni, és élni az életet úgy, ahogy nekem a legjobb.

Lázár Gyula: Inkább átértékelődtek a régi tervek és célok, és talán más lett a fontos. Sportcélként mindenképp a régi forma visszanyerése lehet, mert mindenképp hanyatlásról beszélünk, de mivel nem tudjuk, hogy versenyek mikortól lesznek lehetségesek, konkrét célokat meg sem tudok fogalmazni.

Birtalan Csanád: Eldöntöttem, hogy nem is rossz annyira ez a kertben futás, és hogy ezután, amikor nincs lehetőségem valamilyen okból elhagyni a házat, egy gyors 5 kilométert akár karantén után is be tudok vállalni itt. Ugyanakkor rájöttem arra is, hogy mivel van ez a lehetőség, talán nincs is szükségem futópadra, aminek a beszerzése tervben volt.

– Többre értékelitek a mozgást így, hogy úgymond most korlátozott?

Magyarosi Orsolya: Nem feltétlenül, mozogni mindig jó, kint vagy bent, mindegy. Ez mindenképp az én egészségemet és harmóniámat szolgálja, csak most alkalmazkodtunk a helyzethez és körülményekhez.

Lázár Gyula: Határozottan. Nem magát a mozgást, hanem a mozgás szabadságát, mert mozogni most is lehet, de nagyon nem mindegy, hogy hogyan.

Birtalan Csanád: Igen, mindenképpen. A szabad és társasági mozgást, amit eddig úgy éreztünk, hogy alap, most hogy több mint egy hónapja nem gyakorolhatjuk, sokkal többre értékeljük, szerencsére online még mindig aktív a közösség, és ez örömmel tölt el.