„Az biztos, hogy lesz foci!”

Rancz Lajos a Kézdivásárhelyi Sport Egyesület labdarúgó szakosztályának elnöke, tavaly óta a Román Labdarúgó Szövetség Végrehajtó Bizottságának egyetlen magyar nemzetiségű tagja. A harmadik ligából hat év után kiesett csapat vezetőjével a nemrég véget ért bajnoki szezonról és a tervekről beszélgettünk.

– Nem lehet könnyű feladat egy kieséssel végződött szezont értékelni, mégis erre kérem Önt.

– Úgy érzem magam, mint az a diák, aki az országos matekolimpián több évig kiváló eredményt ér el, nyolcadikban meg magyar nyelv- és irodalomból bukásra áll, és ez „mindent visz”, az emberek az utolsó eredmény alapján ítélnek meg. A csapat hat év folytonos jelenlét után kiesett a harmadik ligából. Erre nem számítottunk, de ez történt, nincs mit tenni, megyünk előre.

– Tavasszal távozott a csapat éléről Gazda József edző-játékos, aki az utolsó időszakot leszámítva a harmadik ligában töltött évek alatt vezette a csapatot.

– Valóban. Amikor 2016-ban a klubhoz kerültem, a negyedik ligában már ő volt az edző és a harmadik ligát is közösen vittük végig.

– Tavaly a csapat megnyerte az alsóházi rájátszást, idén kiesett. Miben látja a kudarc okát?

–Igazából alaposan utólag lehet átgondolni, elemezni, hogy mi történt. Ezért így melegében, az alig lezárt bajnokság után csupán röviden foglalnám össze, ahogyan magam láttam a a dolgok menetét. A nyári felkészülés rendben volt, a játékoskeretet frissítettük, létszám tekintetében is bővült a játékosállományunk, huszonhat fős kerettel vágtunk neki a bajnokságnak. Próbáltuk helyi és környékbeli játékosokra építeni a csapatot, ami nyilván kétélű dolog: egyrészt vonzza a szurkolókat, a gyerekeknek is motivációt jelent, viszont a teljesítmény, az elért eredmények szempontjából nem mindig a legjobb döntés. Ezzel együtt a célunk a felsőházi rájátszás, az 1–4. helyek valamelyike volt. Nyilván, az első helyre nem számítottunk, ám a felsőházba szerettünk volna jutni. Aztán rosszul indult a bajnokság, már az első mérkőzésen kikaptunk hazai pályán Zernyesttől, és ez a továbbiakban rányomta a hangulatra, a hozzáállásra a bélyegét. Mondhatni, attól a perctől kezdődően minden a feje tetejére állt, nem sikerült hozni az elvárt eredményeket. Júliusban egy csapatként indultunk, aztán csoportok alakultak ki, míg végül egy huszonnégyes, egyénekre tagolódott keret fejezte be a bajnokságot. Nem volt összefogás, ez érződött…

– Furcsának is nevezhető a tavalyi és az idei szereplés közötti különbség.

– Magam is sokat gondolkoztam, mi lehet az oka, hogy az a csapat, amely tavaly még megnyerve az alsóházi rájátszást, ötödik helyen végzett, idén erősítésekkel nem érte el a várt eredményeket. Talán azzal magyarázható, hogy egy ciklusnak a végén járunk. Ahogy az ember életében, a csapat életében is beállt hét év elteltével egy változás. A harmadik liga nem profi bajnokság, Romániában a második ligától kezdődően beszélhetünk prof bajnokságról. Ebből kifolyólag a fizetések is alacsonyabbak, és a játékosok nagy része munkát vállal a focizás mellett. Idén éppen ez történt, a játékosok nagy többség második munkahelyet vállalt a csapat mellett. Ezzel egyet is értettünk, csak sajnos nem tudták egyeztetni a munkahelyi programot az edzésekkel, sokat hiányoztak, sok volt a sérülés és a csapaton is érződött, hogy nincs annyira felkészülve. Már március közepétől látszott, hogy a csapat körülbelül 60 percet bírja az iramot. Ezen is fogunk változtani egy teljesítmény-orientált juttatással.

– Hogyan tovább?

– Ami a jövőt illeti, egyelőre az biztos, hogy lesz foci. Egyelőre kérdés, hogy a harmadik ligában indulunk-e? Ha a labdarúgó szövetségtől kapunk meghívást a harmadik ligában való szereplésre, azt mindenképpen elfogadjuk (vannak feljutó klubok, amelyek nem tudnak eleget tenni a harmadik ligában való szerepléssel járó anyagi követeléseknek, ezek helyükre a frissen kiesett csapatok köréből hívnak meg. Ugyanígy az akadémiát működtető klubok is meghívást kapnak a harmadik ligába – szerk. megj.). Minimális esélyeink vannak, mert kevés pontot gyűjtöttünk és a több ponttal kiesett csapatokat részesítik előnyben. De van rá esély és bízom benne. Ugyanakkor, bár egy olyan helyzetben vagyunk, amit jó lett volna elkerülni, a nemrég véget ért bajnokságban kialakult állapot tarthatatlanná vált. Ez alatt nem edzőre, játékosokra gondolok, hanem a strukturális felépítésre, ami egy harmadik ligás klubnál másképpen kell működjön. Ezen a szinten egyebek mellett titkári, sportvezetői teendőket is el kell látni, továbbá a marketingért és kapcsolattartásért felelős személyre, valamint csapatorvosra is szükség van. A követelmények értelmében az említettek mellett a csapat székhellyel és irodával is kell rendelkezzen. A klubot fel kell építeni úgymond és ezt a szintlépést meg kell valósítanunk.

– Körvonalazódik-e már a játékoskeret és az, hogy ki irányítja a csapatot a padról a következő bajnokságban?

– Gazda József távozása után Vasile Gherghe ült a kispadon egyedül, ám azt megelőzően is ő volt hivatalosan a tréner, hiszen Gazdának nincs meg a Román Landarúgó Szövetség előírásainak megfelelően a harmadik ligában megkövetelt A-licence, ezért ő mindig játékos-edzőként szerepelt. Egyelőre júniusban átszervezés történik, előbb tudnunk kell, melyik ligában folytatjuk. Hiszen idéntől a szövetség szigorított, ősztől nem hunynak szemet afölött, ha valaki csak „kölcsön adja” a licencét, miközben más edzi a csapatot.

Ami a játékosokat illeti, nagyjából megmaradna a jelenlegi keret. Nyilván, lesz frissítés, lesz, akinek megköszönjük az eddigi együtműködést, az marad, aki számára a csapat, a klub az elsődleges opció. Erről azonban, ahogy az edző kilétéről is június végén tudok majd többet mondani, amikor kiderül hogy a harmadik ligában folytathatjuk-e a következő bajnokságban is.

– Tehetséges ifjakban nincs hány, hiszen a nagypályás csapat tagjai közül a közelmúltban többen az U 19-es Teremlabdarúgó Elit Ligában negyedik helyezést értek el.

– Ugyancsak hátrány volt számunkra, hogy az utóbbi években ugyanaz a játékoskeret szerepelt a harmadik ligában is, mint a futsalban. Ez néhány évig, amíg megvolt a lelkesedés, jól működött, ám a sérülések és egyéb problémák miatt döcögni kezdett a dolog. Ennek következtében az idei második ligás futsaleredmények gyengébbek, viszont az U19-esek által elért hegyedik hely egy becsületre méltó teljesítmény. A jövőben is számítunk a fiatalokra, akár a harmadik ligában is. Nyilván, jó volna a nagypályás focit és a teremfocit elválasztani, de nem tudom, erre lesz-e lehetőség. Számunkra a legfőbb cél, hogy minél több gyerek járjon sportolni, ennek megfelelően az utánpótlás-nevelés lesz az elsődleges. Ezen a szinten is történtek szigorítások, ott is kötelező az edzők számára a B-licenc, ezért is szeretnénk az ifikkel foglalkozó edzőinket képeztetni, főiskolákra vagy edzői kurzusokra beíratni, hiszen a fejlődés csak képzett szakemberekkel elérhető.

– Kijelentette, lesz foci, ám ehhez nem kevés pénzre van szükség. Kik támogatták és támogatják a jövőben a labdarógó szakosztályt?

– Semmiképpen nem szabad abbahagyni, hiszen a mai napig érezteti hatását az óriási űr, ami annak következtében keletkezett, hogy Kézdivásárhelyen több mint tíz évig nem volt foci. Ezúton szeretnék köszönetet mondani fő támogatónknak, a helyi tanácsnak élén Bokor Tibor polgármesterrel és a megye önkormányzatnak, ahogy a Székely Ladarúgó Akadémiának is. A fentiek mellett újabb helyi és környékbeli partnereket is szeretnénk bevonni a klub életébe, hiszen Kézdivásárhelyt képviseljük.