Az ultrabiciklis új diadala

Megnyerte Bagoly Levente a Hungarian Divide 2020-t. A sepsiszentgyörgyi ultrabiciklis kevesebb mint öt nap alatt, 4 nap 23 óra 7 perc alatt teljesítette a 20.000 méter szintkülönbséget magába foglaló 1200 kilométeres távot. Összesen 8 órát aludt, a leghosszabb ideig (majdnem két és fél órát egyfolytában) utolsó nap, egy hevesi kis falu temetőjének ravatalozó asztalán.

A táv a legnyugatibb magyar város, Szentgotthárd mellől indult az Őrségből, a Zalai-dombságon, a Balaton-felvidéken, a Bakonyon át a Budai hegységbe, a János-hegyi kilátóig (féltáv), majd a Pilisen és Nagymaroson keresztül, Cserháton, a Mátrán, a Kékestetőn át, le Recskre, és Bánkút után, a Zempléni-hegységet maguk mögött hagyva érkezett Sátoraljaújhely mellé.

Az eredeti kiírás szerint a nagyjából 1200 kilométeres útból, amely nyugat-kelet irányban kettészelte Magyarországot, 30%-nak kellett volna aszfaltnak lennie, 65% off road és 5%-ot minősítettek „járhatatlannak”. Ez akkor lehetett így, amikor a szervezők tavasszal lejárták a távot – meséli Levente –, akit kedd este, már útban hazafelé értünk utol telefonon. (Amúgy az after party-ra nem volt érkezése maradni, mert azt majd vasárnap este rendezik. Addig mérik hivatalosan az időt. Bagoly kedd délelőtt fejezte be a versenyt, utána 20 kilométer hátránnyal jött még egy versenyző, kedd délutánig más nem ért be a célba. Bagoly Levente és Zóka-Újhelyi Zoltán nagyon megverték a mezőnyt, a kerekesek nagy része még féltáv körül volt, amikor ők ketten már a célban értek.)

– Kirgizisztán után azt gondoltam, hogy itt nagy meglepetés nem érhet, hisz hegyek is alig vannak, de valahogy csak kigyűlt a 20 ezer méter szintkülönbség. A gond az volt, hogy azután, hogy a szervezők bejárták és kijelölték az utat, rengeteg eső lehullott, és ott, ahol off roadnak kellett volna lennie, akkora volt a sár, hogy le kellett szállni a nyeregből, mert egyszerűen nem lehetett nyomni. Ilyenkor a bicikli olyan nehéz lesz a ráragadt dagonyától, hogy a hátadra sem tudod felvenni, ha nincs víz, lemosni sem tudod, mert kened az iszapot innen oda, szóval érdekes jelenetek voltak – meséli Levente.

Hozzátette: voltak szép élmények is, amikor például a Kékestetőről Recsk felé, lefelé, a vaksötétben, csak a biciklilámpa fényében, hosszasan ügetett előtte néhány őz, majd keresztezte az útját hét csíkos vadmalac, utánuk a kocával. Azt mondja, nem teljesen volt biztos, hogy „mi a teendő”, ha egy vadkan szembe áll vele, de örömmel tapasztalta, hogy Magyarországon „csak barátságos vaddisznók” vannak.

Amúgy, a többi nagy nemzetközi versenyhez hasonlóan, ez is egy önellátó futam volt, azaz mindenről a versenyzőnek kellett gondoskodnia, külső segítséget nem lehetett igénybe venni. Levente már ötödik hasonló megmérettetésén vett részt, ezért volt bátorsága nagyon „minimalista” felszereléssel, mindössze egy „füssnadrággal” és egy esőköpennyel nekivágni a távnak, így jelentős súlyelőnye volt a mezőny nagy részéhez képest, akik olyan „luxuscikkeket” cipeltek magukkal, mint hálózsák, netán izolir.      

Első két nap 45-45 percet aludt, utolsó nap, csaknem száz kilométeres előnye birtokában, már 90 percet szándékozott pihenni.

– Úgy tűnt, hogy vihar lesz, nem akartam megállni, amíg nem kezd esni, hogy ne veszítsek időt alvással, amíg száraz az út. Hajnal 2 óra körül, amikor már nagyon villámlott és a szél is megerősödött, megálltam volna, de nem találtam fedett helyet. Onnan számítva a második kis falu végében aztán volt egy temető, amelynek a bejáratánál volt egy sátortetővel lefedett ravatalozó asztal, azon csodálatosat aludtam. 90 perc után még ráhagytam háromszor 2 percet, ám a harmadik 2 perc után nem ébredtem fel, és egy újabb órát végigaludtam. Ébresztő nélkül riadtam fel, és azt láttam, hogy száz kilométeres előnyöm 20 kilométerre olvadt, így aztán kényelmes biciklizés helyett hatalmas hajrára volt szükség, hogy ne verjenek meg az utolsó kilométereken – nyilatkozta az ultrabiciklis.   

Bagoly Leventének nem ez az első ultrabiciklis versenye. 2017-ben Belgiumtól a görögországi Meteorákig tekert, a több mint 4000 kilométeres távot 12 nap 14 óra 15 perc alatt teljesítette, majd 2018-ban a második helyen végzett a Kirgizisztánban megrendezett Silk Road Mountain Race-n, miután 9 nap, 3 óra és 30 perc alatt tette meg az 1725 kilométert. 2019-ben harmadikként ért célba az Italy Divide-n (Nápoly-Garda-tó, 1220 km) és szintén a tavaly, a Burgasz és Brest közötti 4000 kilométeres távolságot teljesítette 12 és fél nap alatt.