Bagoly ismét szárnyra kelt

Ismét őrült vállalkozásba kezdett Bagoly Levente. A sepsiszentgyörgyi fiatalember benevezett az egyáltalán nem véletlenül Transcontinetal Race-nek nevezett távolsági kerékpárverseny hetedik kiadására. A feladat nem túl „bonyolult”: el kell jutni a kontinens egyik végéből a másikba, idén a bulgáriai Burgasból a franciaországi Brestbe, nagyjából 4.000 kilométeren keresztül.

 Az útvonalat mindenki maga választhatja meg, mehetsz rövidebb úton a hegyeken át, vagy kerülhetsz simább terepen, az nyer, aki hamarabb odaér. Egyetlen megkötés, hogy kötelező módon érinteni kell az útvonalon négy ellenőrző pontot. Semmi külső segítséget igénybe venni nem lehet, ott állsz meg, ahol akarsz, ott és annyit alszol, amennyit akarsz (és amennyit tudsz), ott eszel és azt, amit akarsz, viszont senki nem segíthet útközben, csomagod annyi lehet, amennyivel elindultál és azt a kerékpáron kell vinned.   

A verseny szombaton indult Bulgáriából több mint 250 résztvevővel. Tegnap kora délutánig Levente mintegy 1400 kilométert tett meg, meghaladta a horvátországi Varasdot. Pontosan nehéz „bemérni”, hogy hányadik helyen van, hisz a versenyzők nem azonos útvonalon haladnak.

Azt lehetett kiszámolni, hogy a második ellenőrző ponton, ami még Bulgáriában volt mintegy 1.000 kilométerrel „ezelőtt”, a 61.-nek pecsételt.

Ez azóta valószínű javult, mert Levente, a megtett kilométerek szerint (ami szintén nem biztos, hogy sorrendet jelent) 230 kilométerrel, azaz kevesebb mint 10 órával van lemaradva az élen haladó sportolótól, aki 18 órával „vezetett” a második checkpontnál.

Az élen egyébként egy német hölgy halad. A drezdai illetőségű Fiona Kölbinger, ha hinni lehet a Strava GPS-nyomkövető rendszernek, hétfőn az egészen elképesztő 474,94 kilométert pedálozta le a hegyek között 19 óra 24 perc alatt (úgy, hogy az ezt megelőző napokon is ment 400 km köröl) – többen vannak, akik gépkocsival sem szívesen vezetnek egy nap ekkora távolságot, mindezt úgy, hogy közben 1.164 méter szintkülönbséget „gyűrt le”.

Bagoly azt mondja: ez a négyezer kilométert afféle „bemelegítőnek” tekinti, és azért tért vissza az aszfaltra (tavaly a Selyem út nevű kirgizisztáni erőpróbán úttalan utakon járt), hogy indulhasson egy világkörüli versenye, amit – állítólag – jövőre írnak ki.

A fiatal mérnökembernek nem ez az első „őrültsége”. Tavaly, a fent említett Silk Road Mountain Race-n második lett, a háromezres csúcsok között vezető 1721 kilométer hosszú köves utat 9 nap, 3 óra 30 perc alatt teljesítette. Két évvel ezelőtt, a Transcontinental ötödik kiadásán 12 nap 14 óra 15 perc alatt jutott el el Belgiumból Görögországba, és ezzel a 19. helyen ért célba a 3.998 kilométeres távon .