Digitális sóhajok

A labdarúgó-világbajnokságok történetében először láthatunk olyant, hogy a játékvezetésben közreműködő személyzet majdnem eléri egy focicsapat létszámát! Nem tréfa, hiszen a klasszikus középbíró és két partjelző, valamint a pályán kívül lévő asszisztens(ek) munkáját újabban még az 1+3 tagú videóelemző testület is segíti. És ebben még nincsenek benne a műszaki feltételeket biztosító névtelen szakemberek, szolgálatosok.
A vb után minden bizonnyal részletes statisztikák is megjelennek a VAR (videóasszisztens-rendszer) munkájáról, a döntések jelentőségéről. Annyi már bizonyos, hogy ha – mint egy héttel ezelőtt említettük – a 90. perc utáni néhány perces hosszabbításokban született gólok nélkül más lenne a futball története, ugyanúgy a VAR-os helyzetre is elmondható ez majd néhány év múlva. Elképzelhető (noha nem biztos), hogy ha nincs a dél-koreaiak „VAR-gólja” a hosszabbítás perceiben, a németek a „téves 0-0-ról” mégiscsak győznek, s továbbjutnak. De a technika durván beleszólt, és megcáfolta a Lineker-aforizmát: „A futball olyan labdajáték, amit huszonketten játszanak, s a végén mindig a németek nyernek”. Hát nem, azaz nem csak.
Az igazságosztó videóbíró sokakban felkavarja a múltat, eszükbe juthat, hogy kedvenc klubcsapataik, válogatottjaik hányszor estek húsvérember bírák tévedéseinek és csalásainak áldozatául. A dél-koreaiaknak videózás után megadott gól láttán belőlünk is óhatatlanul feltör a nosztalgikus, fájdalmas sóhaj. Vajon mi lett volna, ha az 1954-es világbajnokság döntőjének utolsó perceiben, 3-2-es német vezetésnél a Puskás Ferenc gólját is videón, azaz celluloidszalagon visszajátsszák, elemzik? Mi lett volna, ha kiderül, bebizonyosodik, a nemzet Öcsije szabályos gólt lőtt, amit az angol William Ling tévesen érvénytelenített? Nem tudhatjuk, mi lett volna 3-3-nál. Azazhogy igen: esély a 4-3-ra, a világbajnoki aranyra.
A foci tisztaságának szempontjából kétségtelen s vitathatatlan a technika haszna. Pláne, hogy több más sportágban rég­óta bevezették. Lényeg az, hogy ne alakuljon ki a videóbíráskodásnak olyan érdekszövetsége, mint az a klikk, amely sokáig késleltette a technika bevezetését. <<