Elszántság és kitartás

Nemrég élete 100. versenyét teljesítette Oláh Attila paralimpikon, aki méltán lehet büszke teljesítményére. A fiatal parakerékpáros a versenyzéssel és edzéssel eltöltött idő mellett a feleségével alapított Kendu Egyesülettel különféle kerékpáros programokat szervez, emellett a Giant Bicycles Romania nagykövete. Elszántságból, kitartásból nem szenved hiányt, elsősorban önmagának akar bizonyítani. Az eddigi versenyekről, illetve a kitűzött céljairól kérdeztük.

– Túl van élete 100. versenyén. Hogy sikerült?

– Így van, sikerült a 100. versenyemet is teljesítenem, ami a brassópojánai Teleferic Challenge Mountain Bike verseny volt. Nem volt könnyű, 32 kilométeres táv mellett 1075 méteres szintkülönbséggel kellett számolni. Ez lehet, sokaknak nem mond semmit, de úgy kell elképzelni, mintha a Transfogaras lábától felbringáztam volna a Balea-tóig. Tudtam, hogy nehéz lesz, mégis a középtávra iratkoztam, mert úgy szerettem volna teljesíteni az utolsó versenyt, hogy harcoljak meg érte, ne csak végigtekerjem. Így akartam a szervezőknek is megköszönni a segítségüket és elismerésüket, hiszen 2020 óta a Giant Bicycles Romania nagykövete vagyok.

– Mit jelent önnek ez a kerek szám?

– Egy újabb cél/kihívás megvalósítását jelenti, elértem egy újabb szintet. Majdnem olyan fontos volt ezt végigcsinálnom, mint az, hogy kijussak a 2016-os riói paralimpiára. Büszke vagyok magamra, hogy ekkora kitartással, erővel rendelkezem, hiszen ezek nélkül nem sikerült volna véghezvinnem mindezt. Talán a bizonyítási vágy, vagy az akarat adja mindezekhez az erőt.

– Mennyi idő alatt sikerült ezt elérni? 100 verseny mögött hány felkészüléssel töltött óra áll?

– Ha azt leszámítjuk, hogy 2020-ban egy versenyen sem vettem részt, akkor azt mondom, hogy 10 év alatt sikerült mindezt teljesítenem. De igazából 11 év kőkemény kerékpározás és versenyzés van a hátam mögött, ez idő alatt összesen 72 300 km-t sikerült teljesítenem, mindezt közel 5000 óra edzéssel.

– Mi a következő cél? A 200. verseny?

– Ezt még pontosan nem tudom, terveztem idénre egy 200 km-es távot, de nem érzem magam felkészültnek rá, így azt halasztom jövőre. A versenyzést folytatom, amíg tudom, szeretném elérni a 150, a 200 verseny teljesítését, úgy, hogy egyet se adjak fel, de tudom, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor választanom kell az egészségem és a verseny befejezése között. Akkor az egészségemet fogom választani, mert az mindennél fontosabb. Az idén és a tavaly is több jótékonysági bringázáson vettem részt, ezt mindenképpen fogom folytatni, mert én is sokat kaptam az emberektől, és ezt valamilyen formában vissza is fogom adni.

– Mi az, ami motiválja?

– Mindig is elsősorban saját magamnak akarok bizonyítani, hogy igenis képes vagyok a határaimat egyre jobban kitolni, és persze az is, hogy megmutassam a világnak, hogy fogyatékosként is képesek lehetünk megvalósítani az álmainkat, csak szívből kell mindezt csinálni. Ugyanakkor szeretem a természetet, szeretek bringázni és tudom, ha rossz napom van és elmegyek tekerni egyet, akkor az feltölt, ki tudom szellőztetni a fejemet. Emellett a bringázás rengeteg lehetőséget ad számomra, hogy újabb és újabb kihívásokat teljesítsek. Borzasztóan hálás vagyok azon személyeknek és cégeknek, akik az elmúlt 11 évben valamilyen formában segítették a karrieremet, tevékenységemet. Nem tudom elégszer megköszönni a belém fektetett bizalmukat.