Szenzációsan teljesített ősszel a KSE focicsapata
Az idény elején Rancz Lajos, a Kézdivásárhelyi SE elnöke az első négy hely egyikét c...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az elmúlt négy-öt évtizedben talán nem is volt olyan romániai országos bajnokság, ahol ne lett volna legalább egy székelyföldi dobogós helyezett a felnőtt vagy utánpótlás korosztályok, illetve versenyszámok valamelyikében, akár távoli klubok színeiben is. Magyarországnak van két egyéni világbajnoka, Monspart Sarolta (1972) és Oláh Katalin (1991, 1995).
A versenyszerű tájfutás éppen idén 120 éves. A skandináv országokból indult. A tájfutók zöme értelmiségi beállítottságú, szikár alkatú. Az erdélyi magyar sportnyelvben nehézkes volt a sportág elnevezésének meghonosítása, kezdetben a román „orientare turistica” tükörfordításából eredően a „turisztikai tájékozódás”, avagy „tájékozódási verseny” kifejezéseket használták. A tájfutás összetett szóban az első tag nem a verseny helyszínére utaló „tájat” jelenti, hanem a tájolót, vagyis az iránytűt, ami alap-sporteszköz a térkép mellett.
A tájfutásnak ma már csaknem tíz alfaja ismeretes. Egyik a városi tájfutás, amely önmagában nem újdonság, a világ számos országában rég elterjedt. Gyermek korosztályok számára Székelyföldön is több évtizede szerveznek időnként játékos jellegű versenyeket városi környezetben.
Az 1990 előtti évtizedek során a tájfutó sport gyakorlása olykor „nemzetbiztonsági aggályokat” keltett a Szekuritáte szerveiben, ennek oka a térképhasználat volt. Előfordult, hogy a térképeket a verseny után kötelezően vissza kellett adni. A lazább időszakban megjelentek a cenzúrázott térképek, ahol a katonaság vagy az egyéb biztonsági szervek által stratégiai fontosságúnak ítélt „objektumok” (építmények) feltüntetése eleve tilos volt, esetleg utólag, az ellenőrzések során törölték azokat. A Ceaușescu-rezsim éveiben láthattunk olyan térképeket is, ahol a magyar honvédek második vagy első világháborús síremlékeit a „mamelon” (felszíni kiemelkedés) jellel azonosították, az Osztrák–Magyar Monarchia és Nagy-Magyarország keleti határköveit viszont kihagyták, még a „borna silvica” (erdészeti métafa, kőoszlop) vagy a „bolovan” (kő, kőtömb) jelre sem méltatták.