Sok sikert
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
– Miként kerültél kapcsolatba a testépítéssel, sporttal?
– Testépítéssel mint sportággal nem foglalkozom. 13 évig szertornáztam, ezt követően artista-kaszkadőrként dolgoztam Angliában és Oroszországban. Ötéves voltam, amikor édesapám – Isten nyugtassa! – családi noszogatásra elvitt a sepsiszentgyörgyi sportiskolába. Az első osztályt ott kezdtem.
– Egy interjúban említetted, hogy nehéz gyerekkorod volt. Pontosan mit értettél ez alatt?
– Gyermekkorom nehéz időszakáról nem szívesen beszélek. Nem szeretnék sem magamnak, sem másoknak fájdalmat okozni ezzel. Tény, hogy a sors komoly helyzetek éle állított időről időre, de túléltem…
– A sepsiszentgyörgyi sportiskolába ki volt a tornatanárod? Illetve hogyan kerültél Gyergyószentmiklósra?
– Első osztályos voltam, így sajnos már nem emlékszem az edzőim nevére. Mély nyomot nem hagyott bennem ez az időszak, csak 2 évig jártam oda. A harmadik osztályt már Gyergyószentmiklóson kezdtem, ahol Szőcs Márton Nóra tanító néni egyengette az utamat. A gyergyói sportiskola hajdani edzője, Hoffman Feri bácsi figyelt fel rám egy versenyen, és szoba elegyedett a tanáraimmal, akik azt tanácsolták: jobb lenne nekem egy komolyabb színvonalú sportiskola. Brassó es Gyergyószentmiklós jöhetett szoba, de mivel románul nem tudtam, így Brassó máris törölve lett a lehetőségek közül. A másik érv, ami Gyergyó mellett szólt, az oktatás színvonala, ugyanis épp ebben az időben lett Urzică Marius olimpiai bajnok lólengésben. Sajnos az edzőm, Hoffman Feri bácsi 2 év múlva elhunyt, így teljesen magamra maradtam, senki nem volt, akibe kapaszkodhattam volna. Sokat köszönhetek, sőt a legtöbbet az új edzőmnek és a „pótapámnak”, Zerkula Attilának, valamint Miklós Attilának.
– Aztán Magyarországra vitt az utad, majd Angliába. Milyen eredményeket értél el a tornasportban? Miért kellett váltanod? Nem szerettél volna kijutni az olimpiára?
— Sajnos, a gyergyói tornasport jövője ellehetetlenült. Nyolcadikos voltam, amikor a nevelőanyám Budapestre vitt. Így kerültem a Fradihoz, tagja voltam a szertornász válogatottnak, magyar bajnokságokat nyertem. Az eredményeimmel magam is az Index jóvoltából szembesültem a Ninja Warrior kapcsán. Mivel a gyergyói nevelőszüleim részéről hivatalos örökbefogadás nem történt, csupán közjegyzői megállapodás, a sok macera miatt az állampolgársági kérelmemet nem támogatta a hatóság. A bonyolult ügyintézést pedig sem a tornaklub, sem a minisztérium nem vállalta fel. Így is jó időbe tellett, míg letelepedési engedélyt kaptam miniszteri javaslatra. Állampolgárság hiányában világversenyen nem képviselhettem Magyarországot, román nyelvtudás hiányában pedig Romániát. Ezért döntettem úgy, hogy befejezem a szertornát.
– Két „édesanyád” is van, mondtad egyszer. Ezt hogyan kell érteni? Tartod velük a kapcsolatot?
– Talán a sors kárpótol valamelyest, hogy két édesanyát adott. A vér szerinti szülőanyám most Csernátonban él. Ritkán beszélünk, de amikor Magyarországra jöttem, akkor egy évig a hétvégeket nála töltöttem. Az édes nevelőanyám pedagógus, én választottam, ha lehet így fogalmazni. Megkaptam tőle mindent, amiről álmodtam. Nélküle ma sehol sem tartanék, és valószínűleg nem adnék interjúkat sem. Hihetetlen közel állunk egymáshoz, napi szinten beszélünk, évente 4–5-ször találkozunk.
– Hogyan kerültél be az angol Ninja Warriorba? Mi volt a célod, amikor oda jelentkeztél? Miként tartottad magad jó erőnlétben?
– Az angol Ninja Warriorba először 2016-ban jelentkeztem, ekkor második lettem, 2017-ben pedig én lettem a „last man standing”, vagyis az utolsó talpon maradt versenyző. Nézegettem a videókat az amerikai Ninja Warriorról, ekkor döntettem el, ha Anglia megveszi a licencet, akkor jelentkezem. És lőn… Nem nehéz kondícióban lennem, a munkám réven állandó edzésben vagyok, de a három gyerek is komoly edzésben tart.
– Az angol győzelemnek milyen hozadéka volt az életedben?
– Ez által váltam ismertté, szerepeltem többször is reklámfilmben, tévéshow-ban, írott sajtóban. Sajnos pénznyereménnyel nem járt, de nem is ezért csináltam.
– Miért tartottad fontosnak, hogy a magyar Ninja Warriorban is bizonyíts?
– Mondhatni ninjafüggő lettem… Igazából azért jelentkeztem, hogy nevelőanyám ott lehessen a forgatásokon, élőben láthasson. Szegény majd elájult, amikor szembesült az akadályok nagyságával és nehézségével! A tévéből ez nem jön le.
– Naponta mennyi időt edzel? Milyen ételeket fogyasztasz? Alkohol, cigaretta mellőzve?
– Napi többórás edzéseim vannak, szeretem a szalonnát, a kolbászt, a jó székely töltött káposztát. A saláta nem az én asztalom. Nem dohányzom, és csak alkalmanként iszom alkoholt.
– Rád mindenki úgy tekint, mint az angliai győztesre. Nem tartasz attól, hogy Magyarországon ezt a címet elveszítheted?
– Nehéz lenne egy angliai győztes címet Magyarországon elveszíteni. Ezt senki nem veheti el tőlem. Semmi más nem fog történni, csupán annyi, hogy legfennebb nem nyerem meg a magyart. A célomat elértem, döntőben vagyok, anyukám ott volt, és izgult értem minden forgatáson. A versenyt vállsérüléssel csináltam végig, ezt Magyarországon sehol nem említettem, utólag nehogy mentegetőzésnek tűnjön. Megyek előre, teszem a dolgom, és egyáltalán nem tragédiaként fogom fel, ha netán vízbe pottyanok a hétfői (mai – szerk. megj.) döntőben. Közel 6 ezer jelentkező közül jutottam a legjobb húszba. Ha ebből az utolsó helyen végzek, akkor is úgy gondolom, megérte!
– Tartod a kapcsolatot a csernátoni rokonsággal? Legutóbb mikor voltál Csernátonban? Kik élnek most ott a rokonaid közül?
– Két bátyám, Józsi és Mátyás Csernátonban élnek családjaikkal. Tartom velük a kapcsolatot. Legutóbb öt éve jártam otthon.
– Esetleg tervezed-e hazaköltözni Székelyföldre?
– Soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap, de a három brit állampolgár gyerekem egyelőre Angliához köt.
– Ha megnyered a magyarországi Ninja Warriort, merre tovább? Mik a terveid?
– Szeretném megnyerni a Ninja Warriort, mindegy melyik országban, mert ezzel momentán én lehetnek a 8. ninja a világon. Eddig ugyanis ez mindössze 7 embernek sikerült. Hívtak már tavaly az amerikai Ninja Warriorba, talán jövőre elfogadom a meghívást.
– A gyerekeidnek is hasonló pályát szeretnél?
– Ők majd eldöntik, mit szeretnének. Alice lányom lenne a legalkalmasabb erre a pályára, de egyelőre a mini ninjáskodás mellett balettozik és énekel. Anyai örökségként szerintem ezt fogja tökélyre fejleszteni.
Urszuly János Csernátonban született 1987. február 2-án. Gyerekkorának korai szakaszát Csernátonban töltötte, ahonnan Gyergyószentmiklósra került, majd Magyarországra, onnan pedig Angliába. Angliában megnyerte a Ninja Warrior televíziós vetélkedőt. Jelenleg személyi edzőként dolgozik a Liverpool melletti Ormskirkben, emellett pedig gyerekshow-kat vezet, szuperhős partikon szerepel (kedvenc hőse Pókember). Nős, 3 gyermek édesapja: Oliver 8 éves, az ikrek, Alice és Sebastian 5 évesek.
Sok sikert
Bravo Jancsi…sok ugyes szekely fiatal van meg Angliaban,MMA harcosok is Hanzel Attila es Janos Elek peldaul.