Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Háromszéki csapatot Európába

Háromszéki csapatot Európába Sport

A felső címben megfogalmazott kijelentést Antal Árpád polgármester és Diószegi László, a Sepsi OSK főtámogatója közölte lapunkkal. Mi több, ezen a pályán játssza majd hazai meccseit Háromszék első Európa Liga-előselejtezőben induló labdarúgócsapata – tették hozzá bizakodva.

– Tényleg? Mostanában?

Antal Árpád: Természetesen. Öt éven belül.

R: Na, ne csinálják a feszültséget…

Diószegi László: Miért, amikor 2011-ben a megyei II-es bajnokságba beneveztük a csapatot, akkor ha valaki azt mondja, hogy 2017-be bejutunk az I. ligába, mit szóltál volna?
– Hogy ez őrültség, és hogy nem ért a futballhoz…

D. L.: Na, ugye! Most meg arról álmodunk, hogy 2022-ben Európa Liga előselejtezőjében induló labdarúgócsapatunk lesz. Ez sem nagyobb őrültség… Legalábbis nem sokkal nagyobb…
– Kezdhetnénk az elejéről?

D. L.: 2011 májusában másodszor is megműtöttek porckorongsérvvel, júniusban ágyban fekvő beteg voltam, nem tudtam felkelni sem. Gondolkodni bőven jutott idő, és ott „jöttem rá”, hogy a városnak hetedik éve nincs nagypályás futballcsapata, s hogy egyet kellene „csinálni”. Felhívtam Kertész Dávid barátomat, odahívtam az ágyhoz, hogy elmondjam, milyen őrültség jutott az eszembe. Ő azt mondta, rendben. Ezt az ötletet még „eladtam” Pózna Dávidnak és Kovács Attilának is, akik egyből „benne voltak” a kalandban. Pózna és én adtuk össze a pénzt a megyei II-re és a megyei I-re. 2013-tól, amikor feljutottunk a III. ligába, kerestünk még más 6–8 szponzort, a célunk az volt, hogy öt éven belül II. ligás csapatunk legyen, az I. ligáról szó sem esett. 2015-ben megnyertük a III. ligát, 2016-ban indultunk a II. ligában, ahol már keményebb helyzettel szembesültünk. Volt azonban egy nem túl nagy, de stabil költségvetésünk, magyarországi szakmai segítséget kaptunk Sándor István szakmai vezető, Nagy Sándor pályaedző és Árki Gábor klubigazgató személyében, és megnyertük a II. ligát. Ennyi.

A. Á.: Üdvözlendő, hogy a magyar kormány és a magyar miniszterelnök odafigyel a határon túli magyar közösségekre, és az egyház, az oktatás után a sport is bekerült a támogatandó tevékenységek közé. Azt gondolom, ez legalább olyan lényeges, mint a többi terület, hiszen a nemzetet nem csak hitben és szellemiségben kell megerősíteni, hanem fontos, hogy minél több fiatal sportoljon, és ez nem csak az eredményekért számít, hanem azért is, hogy minél több fiatal válassza az egészséges életmódot. Azt is mondhatnám, nem csak ravatalozókat, hanem sportbázisokat is kell építeni.

D. L.: Az eredeti terv úgy szólt, hogy a nagycsapat 2019-ben jut fel az I. ligába. Ezt már idén megtettük, de talán elnézik nekünk. 2019-ben nem esünk ki, 2020-ban benne leszünk az első tízben, 2021-ben benne leszünk az első ötben, 2022-ben indulunk az Európa Liga előselejtezőjében.

– Azt mondják, akik értenek hozzá, hogy a futballhoz három elengedhetetlen dolog szükséges: pénz, pénz és pénz.

D. L.: Kell, persze pénz is. De elsősorban céltudatosság, sportszeretet és lelkesedés kell.

– És pénz. Mennyi az annyi, amivel egy I. ligás csapatot lebegési szinten lehet tartani?

D. L.: Sok. Minimum 2–3 millió euró. Csak összehasonlításul: a Steaua költségvetése olyan 16 millió euró, a kolozsvári CFR-é 6 millió. A kétmilliós csapatok nagyjából kiestek, a hárommilliósok egy része megúszta…

– Ahhoz, hogy megússzuk, szakemberekre, utánpótlásra, edzési feltételekre is szükség lesz.

D. L.: Valóban. Ahhoz, hogy egy nagy csapatot fenn tudj tartani, mindenképpen utánpótlást kell nevelni, masszívan. Minden nemzedékből több tucat játékos kell ahhoz, hogy évente egy–kettő elég erős legyen ahhoz, hogy betehesd a nagycsapatba.

– Most hogy állunk?

D. L.: Most 170 gyerekünk van, akik rendszeresen futballoznak. Van U19-es és U17-es csapatunk, és megvan „lefelé” minden korosztályunk, 2003-as, 2004-es, 2005-ös, 2006-os, 2007-es, 2008-as, 2009-es, 2010-es és 2011-es. Velük nyolc edző foglalkozik, négy főállású és négy bedolgozó. Nem utolsó sorban a nagycsapat jó eredményeinek köszönhetően egyre több gyerek jön focizni. Célunk, hogy már jövőre elérjük az 500-as gyereklétszámot. Ez legalább 20 csoportot és a gyakorlatban 15–20 edzőt jelent. Ahhoz, hogy ennyi gyerekkel foglalkozást lehessen tartani, ahhoz kell legalább három edzőpálya. Az önerőből elért jó eredmények hatására a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia úgy döntött, hogy Csíkszereda után Sepsiszentgyörgyön fejleszt. Ennek égisze alatt fog megépülni a Sepsi Aréna szomszédságában az utánpótlásbázis: három edző- és egy centerpálya.

A. Á.: Első lépésben a három edzőpálya építése kezdődik el, ezek reményeink szerint már jövő őszre elkészülnek. A centerpálya már nagyobb lélegzetvételű projekt, és még alakulóban van, ennek megépítéséhez székelyföldi, erdélyi, de magyarországi cégek támogatására is számítunk. Több szempontot is figyelembe kellene venni: elég nagy legyen ahhoz, hogy befogadja a nézőket, de nem olyan nagy, hogy „kongjon” az ürességtől. Egyelőre egy 5–7 ezer férőhelyes pálya tűnne megfelelőnek. Természetesen meg kell felelnie a román és a nemzetközi szövetség által előírt összes kritériumnak, kezdve a részben fedett nézőtértől a világításon keresztül az élő közvetítések lehetőségéig, a sajtó kiszolgálásáig. Fontos lenne, hogy ez a pálya azonnal felismerhető legyen, ne tévessze senki össze sem élőben, sem a televízióban más romániai arénákkal. Azt szeretnénk, hogy legyen stílusa, hogy minket, székelyföldi, erdélyi magyarokat jellemezzen, hogy a sepsiszentgyörgyi labdarúgó-utánpótlásbázis Székelyföld szimbóluma legyen.

– Van valami B-terv arra az esetre, ha netán mégsem valósulnának meg ezek az elképzelések?

A. Á: Nincs. Abból indulunk ki, hogy ha vannak lelkes helyi embe­rek – és vannak –, ha vannak hozzáértő szakemberek – és vannak –, ha vannak komoly támogatók, és itt ismét nemcsak a helyi cégekre, hanem romániai és magyarországi vállalatokra is számítunk – és vannak –, ha vannak szurkolók – és vannak –, ha van sikerre éhes ifjúság – és van –, akkor ennek a tervnek meg kell valósulnia. 

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás
Hozzászólások