Jól lezsírozva

Főleg téli sportágakra szakosodott gyergyói tornatanár és edző mesélte. Azokban az időkben, amikor a sportiskola sorozatban „termelte” a román válogatottaknak a játékosokat és versenyzőket, a bukaresti szakszövetségek tőle és kollégáitól teljesítménylistákat kértek olyan gyerekekről, ifjakról, akik a korosztályos válogatottak összeállításakor szóba jöhetnek. Ilyenkor a tanárok és edzők lelkiismeretesen összeállították a kért listákat, kellő szakértelemmel pontozva a sportolókat. Az adattárat elküldték Bukarestbe, majd egy idő után jöttek az értesítések, kikre számítanak alapjátékosként és fő versenyzőként, illetve tartalékként, kerettagként.

A gyergyói edzőknek egy idő után feltűnt, hogy a ranglistákból sohasem pontosan sorrendben kapták a meghívókat a sportolók. Történtek akár ötös-hatos vagy tízes „átugrások”is. Az egyik edző a bukaresti közgyűlés utáni eszem-iszom alatt megkérdezte a szakszövetség felelősét, miért nem a pontozásos lista alapján döntöttek a behívásokról. A szövetség embere barátságos hangon így felelt: „Hát azért, hogy legyen egy-két román is köztük”. És jót nevetett.

Sikeres sportkarriert maga mögött tudó csíki jégkorongozó édesapja mesélte, hogy a fia 16-25 éves életkorának időszakában annyi disznót (sertéshúst, szalonnát, hurkát, kolbászt stb.) behordtak Bukarestbe, ami halomba rakva megtöltene egy kamiont. Nem volt ezzel egyedül, a „kolbászos válogatottság” valamikor nyílt titok volt Csíkban, Gyergyóban. De miért, ha ez a két székely medence sok évtized óta a romániai jégkorong válogatottak legfőbb, legtermékenyebb játékos-ellátója? Miért volt szükség a lezsírozásra? Elsősorban azért, hogy a szakszövetségnél ne átugrásokkal jelöljék ki a kereteket és – figyelem! – a csapaton belüli sorokat.

A jégkorong ismerői tudják, mennyire megalázó a kiemelkedő tudású játékosnak, ha a negyedik sorban kell fonnyadnia, s esetleg 5–0-nál, 5–1-nél fél percre beállnia, a cserék cseréjének cseréjeként. Hogy aztán történhetett olyan is, amikor a székely-magyar játékos nem a tudása alapján, hanem csak a „sonka-kolbász-hurka-szilvapálinka” csomagnak köszönhetően került előbbre, ez más téma. Megtörténhetett.

Azt beszélik, a fociban ma is előfordul, hogy a négy-öt vagy tíz nagyon hasonló képességű ifi játékos közül azt hívják be és az játszik, aki fizet. Ő vagy a szülei.