Kanadai szakember a székely utánpótlásért

Az elmúlt héten a Székelyföldi Jégkorong Akadémia kézdivásárhelyi alközpontjában, azt megelőzően a sepsiszentgyörgyiben segítette tanácsaival, szakmai tudásával a háromszéki utánpótlás fejlődését az észak-amerikai Don MacAdam. A jelentős NHL-es múlttal rendelkező szakember a hónap végéig mentoredzőként csatlakozik az akadémia tevékenységébe. A változatos szakmai tapasztalattal rendelkező rendkívül szimpatikus edző kézdivásárhelyi tartózkodásakor adott interjút lapunknak.

– Hogyan alakult a közös munka a háromszéki edzőkkel, illetve gyerekekkel?

– Nagyon élveztem a közös munkát az itteniekkel, fantasztikus energiával dolgoznak. Kézdivásárhelyen gyönyörű létesítményt találtam, ami inspirálónak hathat mindenkire. Teljesen új építmény, ami azt hiszem, a mai gyerekeknek fontos, mert folyton az újszerűt keresik. Az én feladatom az, hogy más szemléletmódot, új ötleteket adjak az itteni szakembereknek. Az edzőkkel a közös munka remekül ment, nyitottak voltak, nagyon akarnak tanulni, fejlődni és imádják a jégkorongot, és, ha ez adott, akkor ez meglátszik az eredményeken is.

– Mi a legjobb tanács, amit a kishokistáknak adhat?

– Nagyon tetszett a lelkesedésük, fiúk, lányok egyaránt szeretik a játékot, egyesek még csak most tanulják, mások már nagyon ügyesek, összességében kiváló közösséget ismertem meg itt, az edzők, a vezetőség és a gyerekek is érezhetően szeretik ezt a sportágat, és ez a legjobb tanács, amit nekik adhatok: érezzék jól magukat, élvezzék a játékot. A jégkorong akkortól válik igazán élvezetessé, ha már elsajátítottad és kiválóan uralod az alapokat, úgy, mint korcsolyázás, korongvezetés, koszorúzás, fékezés, kapura lövés, ezek megtanítása az edzők feladata. Ez egy játék, és általában minél messzebbre jut valaki egy sportágban, annál inkább hajlamos arra, hogy elfelejtse élvezni azt, de tapasztalatom szerint a legjobb játékosok azért a legjobbak, mert minden nap megtalálják az örömöt a sportban.

– Élvezzék a játékot, de az mellett keményen dolgozzanak is, feltételezem.

– Természetesen. Minél többet tudsz a játékról, annál inkább rájössz, hogy még többet kell beleadnod, még odaadóbban, még fáradhatatlanabbul kell dolgozz ma, mint tegnap. De ez így van az élet bármely területén, ha nem teszed oda magad, nem leszel jobb. Nem is szoktam ezt külön kihangsúlyozni, mert magától értetődik, ha sikerre vágysz, meg kell dolgoznod érte. A tehetség túlértékelt, gyakorlás nélkül nem vezet sehová. Ezt tanácsoltam az edzőknek is, minden nap egy kicsivel több erőkifejtést kell elvárjanak a játékosoktól, akik nap mint nap többet kell nyújtsanak ahhoz, hogy jobbá váljanak. De ezt nem is kell túlgondolni, mert a legtöbben jobbá akarunk válni abban, amit szeretünk, szóval ez egy természetes folyamat. Vagy legalábbis az kellene legyen.

– Több kontinensen is edzősködött, játékosként, megfigyelőként és klubtulajdonosként is tevékenykedett. Testnevelés szakon mesterizett, öt jégkorongos könyve jelent meg, ujján ott a Stanley-kupa győzelemért járó bajnoki gyűrű. Mit tart a legnagyobb sikerének?

– Azt, hogy képes voltam nagyon sok magas színvonalú közegben dolgozni edzőként, ami az elmúlt 40 évben azzal is együtt járt, hogy számtalan szakemberrel és játékossal működtem együtt. Ez az időszak jó néhány sikert foglalt magába. A legbüszkébb mégis az egykori egyetememen, a New Brunswick Egyetemen rólam elnevezett ösztöndíjra vagyok.

– Mire tanította meg a szakmában eltöltött időszak?

– Három dologra: csak olyan feladatot vállalok el, ahol jó emberekkel dolgozhatom, illetve csakis oda, ahol valami pluszt tudok adni a szakmaiságommal. Nem az a lényeg, hogy dolgozzak, hanem az, hogy jól érezzem magam. Meglátogattam például a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumot, ami nagy élmény volt számomra, már csak ezért is megérte idejönnöm. Nem beszélve azokról az emberekről, akiket itt megismertem. Azért azt hozzátenném, hogy a jégkorongban szinte kizárólag jó emberek vannak. Csapatsportról lévén szó, a hokihoz kötődők tudják, hogy együtt kell dolgozni és ezt meg is teszik.

– Hogyan látja a Székelyföldi Jégkorong Akadémia helyzetét?

– Nagyon csodálom mindazt, amit ennek keretében megvalósítottak, sorra látogatom az alközpontokat, közben pedig együtt dolgozom Del Pedrick-el és Nagy Attilával. Remek ez az akadémiai modell, nagyon átgondolt és hatékony. Kiváló munka folyik itt, és hatalmas potenciál van ebben a vidékben. Tudom, hogy Attilának merész tervei vannak a következő tíz évre, helyeslem, mert nem elég, hogy jó vagy, legyél a legjobb.

– Mit gondol, mire számíthatunk pár éven belül?

– Nagyon fontos lépés az alapozás, az, ami most folyik, kialakítani a játékos bázist, ez annál inkább jelentős fegyvertény, hogy nyolc különböző helyszínen történik, ami a konkurencia mellett egymás támogatását is jelenti, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Kanadában azt tapasztalom, hogy akkora a konkurencia, a rivalizálás, hogy néha elfelejtjük, hogy szükségünk van egymásra, együtt erősebbek vagyunk. Tudom, hogy Attila tíz éven belül szeretne legalább egy játékost az NHL-ben látni, szerintem ez nem lehetetlen. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen.

A KSE-Bikáknál jelenleg 68 gyerek tanul hokizni, U8-as, U10-es, U12-es korosztályok és lányok. Négy edző: Antal Károly, Móré Szabolcs, Fetés Norbert, Fetés Róbert.

A jégpálya működésének első kilenc hónapjában összesen 48 ezer jegyet adtak el közönségkorcsolyázásra, ez hónapra lebontva több mint 5300 belépőt jelent. Egy-egy alkalommal átlagban 260-270 személy korcsolyázott a jégen. Ha a bevételt nézzük ez a vizsgált időszakban 490 500 lejt jelent, visszaosztva havi több mint 54 ezer lej. December és január a leglátogatottabb hónap. A pálya működtetői a legnagyobb nyereségnek a látogatottságot tartják, azt, hogy sokan szeretik a korcsolyázást, sikeresen működik a Korisuli program, de más településekről is érkeznek pályabérlési igénylések. A pályát bérlő fővárosi Steauának köszönhetően felnőtt élvonalbeli jégkorongmérkőzéseket is láthat a közönség.