Megalakulás és fejlődés a cél

Merész álmok megvalósításába fogott a HC Bikák jégkorongklub, amelynek lelkes vezetői azon dolgoznak, hogy a következő idénytől Kézdivásárhelynek felnőtt jégkorongcsapata legyen. Minden műhelyben, ahol gyerekeket nevelnek, kell legyen egy cél, ahová fel lehet nőni, és ahol a befektetett munkát eredménnyé lehet érlelni – hangoztatják.

A 2017 decemberében átadott Deme László Műjégpálya méltó otthona lehetne a felnőtt jégkorongcsapatnak, az infrastruktúra adott, ahogy a céhes városiak sportág iránti elkötelezettsége is. Bár a jelenlegi járványhelyzetben a közönségkorcsolyázás szünetel, a jégen rendszeresen zajlanak edzések, hetente közel 900 gyerek fordul meg itt, akik Antal Károly, Fetés Róbert, Fetés Norbert és Móré Szabolcs edzők irányítása alatt tanulnak korcsolyázni, illetve sajátítják el a jégkorongozás alapjait. A negyedik éve működő Korisuli és Hokisuli programokban résztvevőkön kívül a KSE–Bikák U8-as, U10-es, U12-es és U14-es csapatai is itt készülnek.

Régi álom válna valóra

Még a világjárvány előtt felmerült az ötlet, hogyan lehetne összerakni egy szerény költségvetésű A-ligás csapatot, amely játéklehetőséget biztosít a feltörekvő nemzedéknek, majd idővel és munkával, ezt tovább fejleszteni. „Ez a város és a polgárai legalább egyszer már létrehozták a lehetetlent. Gábor Áron akkor adott hitet és csodát egy képletesen nagyon fontos meccsen, amikor senki nem hit benne. Napjainkban is vannak hasonló Gábor Áronok a környezetünkben, akik csendben teszik a dolgukat. Ilyen gyönyörű műjégpályát ritkán látni. Töltsük meg élettel és apró kis győzelmekkel!” – hangsúlyozza Máthé Zsolt, a HC Bikák vezetője.

Egy ilyen léptékű projekt megvalósításához tapasztalt szakember segítségére van szükség, ezért a csíkszeredai illetőségű Rajz Tamást nevezték ki a leendő alakulat logisztikai és koordinációs menedzserévé. Rajz Tamás jégkorongkarrierje Székesfehérváron, az Alba Volánnál teljesedett ki, az 1990-es évek elejétől 2003-ig volt a csapat kötelékében. Ezt követően is a jégkorong berkeiben maradt, az elmúlt években dolgozott a Csíkszeredai Sport Klub szakosztályvezetőjeként is. Jelen pillanatban aktív játékos a Sportul Studenţesc csapatában.

„A jégkorong családi hagyomány, egyben az életformám. A Fetés-testvérek és Móré Szabolcs révén van közvetlen kapcsolatom a Kézdivásárhelyen kinevelt jégkorongozókkal, rajtuk keresztül rálátok az itteni helyzetre. A régiónak a jégkorong és a sport egy olyan lehetőség, amellyel kitűnhet, magára vonhatja a figyelmet. Konok, kitartó genetikánk van, megfelelő szervezéssel és az elöljáróink által létrehozott lehetőségekkel rólunk is szólhatnak a hírek. Mindenünk megvan hozzá, csak dolgozni kell” – véli Rajz Tamás.

Mindketten tisztában vannak azzal, hogy az eredményességhez kemény munkára és évekre van szükség, egyelőre a fő célkitűzés az, hogy alakuljanak meg és induljanak a következő bajnokságban, majd erre lehet építkezni. „Augusztusban kezdődik a következő szezon, egy-két meccset hátha meg is nyerünk. Az álmunk, hogy majd egyszer Erste-ligás meccseket hozzunk ide” – fűzi hozzá Máthé Zsolt.

Hosszútávon gondolkodnak

– Fontos leszögezni, hogy azokat a fiatal, hokizni szándékozó játékosokat szeretnénk összegyűjteni, játéklehetőséget biztosítani számukra, akik valamilyen okból kifolyólag perifériára szorultak, vagy azért, mert tovább akarnak tanulni és nem fektetnének akkora hangsúlyt a profi jégkorongra, vagy, mert sok az idegenlégiós, akiket elkezdenek honosítani. Azt tudni kell, hogy nagyon sok idő, energia szükségeltetik egy-egy játékos kinevelésébe, a játéklehetőség pedig egyik pillanatról a másikra megszűnhet – a Sapientia például 23 éves korig biztosít játéklehetőséget – részletezi a koordinációs menedzser. – Onnantól vagy szegre akasztja a korcsolyáját, vagy amatőrnek áll, de így is, úgy is, úgymond „elveszik”, én azt mondom, ma már, amikor ekkora a versengés a sportágak között, nem szabad „elveszíteni” senkit. Véleményem szerint mindenki értékes és megérdemli a lehetőséget. Nem mindenkiből lesz jó játékos, de bárkiből lehet támogató szülő, vagy a sportágat segítő személy. Egy hazai gerinchez, kis anyagi potenciál mellett már könnyen lehet erősítést szerezni. A hazai gerincet megoldanánk az Akadémiától és a körülöttünk működő kluboktól kikerülő tehetséges fiatalokból, de a veteránokat sem zárnánk ki, akiktől nemcsak tapasztalatot és játéktudást, hanem a pályán belüli és kívüli viselkedésmintát is elleshetnének a fiatalok.

Úgy számolnak, legalább három év kellene, hogy stabil lábakon álljon ez a kezdeményezés és elvárható legyen az eredményesség, illetve öt év, hogy Erste-ligás szereplésben gondolkodhassanak. Ez alatt az idő alatt felgöngyölítenének annyi eredményt, ami megfelelő tőkét biztosítana a szintlépéshez.

„A jégkorong a 21. század sportja, mindent megtestesít, ami a civil életben történik, ki vagyunk téve a pörgésnek, jönnek a pofonok, vannak sikerek, kudarcok, néha fáj, máskor örömet okoz, olyan, mint a kőszínház, csak itt nem művérre, hanem igazi vérre megy a dolog. Az emberek azt szeretik, ami őszinte, és kevés őszintébb dolog létezik a jégkorongnál” – összegez Rajz Tamás.