Nosztalgia zöld–fehér módra

Továbbra is szünetelnek a hazai kosárlabda-bajnokságok, és bár a szakszövetség hivatalosan még nem jelentette be, de vajmi kevés esély mutatkozik a szezon befejezésére. Egyedüli nyitott kérdés az, vajon avatnak-e bajnokot például a női Nemzeti Ligában, ahol a Sepsi–SIC toronymagasan nyerte az alap- és középszakaszt, és első kiemeltként kezdte volna a rájátszást. A zöld–fehér klub egyébként 2017-ben és 2018-ban is április 27-én nyerte meg a bajnokságot.

A négyszeres bajnok Sepsi–SIC nosztalgiázásba fogott a koronavírus-járvány miatti kényszerszünetben, ugyanis a sors úgy hozta, hogy a második és a harmadik bajnoki címüket is április 27-én gyűjtötték be. 2017-ben a Kolozsvári U, 2018-ban pedig a Szatmárnémeti VSK ellen nyertek bajnokságot a sepsiszentgyörgyiek, úgy, hogy mindkét párharcot a negyedik mérkőzésen döntötték el, ráadásul mindkétszer idegenben emelték magasba a trófeát népes, zöld–fehérbe öltözött szurkolótábor előtt. A győzelmekre Zoran Mikes vezetőedző is visszaemlékezett a klub hivatalos weboldalán.

„Április vége hihetetlen emlékeket idéz fel bennem, ugyanis két bajnokságot is ebben az időszakban nyertünk meg. Ezek az emlékek örömkönnyeket csalnak a szemembe bármikor, amikor lehetőségem van visszanézni részleteket a döntők utolsó mérkőzéseiből. Ha a Kolozsváron játszott negyedik mérkőzésre gondolok, meg kell említenem, hogy mindig eszembe jut a harmadik meccs is, amit mindenképp meg kellett nyernünk. Kolozsvárra azzal az egyértelmű céllal mentünk, hogy meg kell mentenünk a döntőt, hiszen hazai pályán elvesztettük az első találkozót. Pszichológiai szempontból egyáltalán nem volt könnyű. Abban az idényben elvesztettük a Sepsiszentgyörgyön rendezett Román Kupa-elődöntőt, és iszonyúan kellett a bajnoki döntőben egy idegenbeli győzelem, hogy «életben maradhassunk». Végül a szezon talán legjobb meccsét játszottuk” – idézte fel a bosnyák tréner. – „Mentálisan és taktikailag is remekül felkészültünk, mesterien játszottunk, főleg a 3. mérkőzésen. Annak a csapatnak az volt a legkiforrottabb meccse. A 4. találkozó igazán különleges volt, talán ezt a történetet meséljük majd az unokáknak egy nap. A mérkőzés utolsó öt perce felejthetetlen emlék marad számomra, mivel a játékoskijáróból figyeltem a történéseket, és nagyon remélem, hogy soha nem lesz részem hasonlóban. A csapatunk, a játékosok a pályán és a kispadon, valamint a szakmai stáb teljes szívét beleadta, olyan szenvedéllyel játszottunk, amit ritkán lehet a sportban látni, és teljesen biztos voltam abban a percben, hogy megnyerjük a bajnokságot. Apró részletek az utolsó percekből, mint a kommunikációnk és néhány különleges emlék valószínűleg majd helyet kap egy könyvben egy napon. Említést érdemel, hogy hihetetlenül tehetséges és nagyszerű személyiségű játékosok alkották a csapatunkat, és egy kiváló ellenfelet győztünk le a kolozsvári sportcsarnokban a szép számban jelen lévő közönségünk előtt” – emlékezett vissza a Kolozsvári U elleni győzelemre a vezetőedző.

Egy évvel később, 2018-ban a Szatmárnémeti VSK csapatával néztek farkasszemet a fináléban.

„A VSK elleni diadal kicsit más volt, mert 2–0 arányban vezettük a párharcot, a Román Kupa-győzelem már a zsebünkben volt, és véleményem szerint túlságosan magabiztosak voltunk, amikor megérkeztünk Szatmárnémetibe. Ezért drágán megfizettünk, hiszen elvesztettük a harmadik mérkőzést. Nagyon jól emlékszem az ezt követő gyűlésünkre, kielemeztük, hogy mit kell kijavítanunk a következő meccsre. Emlékszem, maga a meccs nehéz volt. Az ellenfelünk az előző győzelemből magabiztosságot merített, és mi kicsit szorongtunk az elején, viszont tudtam, hogy előbb-utóbb megtaláljuk a megfelelő ritmust, és játsszuk a saját játékunkat. A második félidőben lassan átvettük az irányítást, illetve annak ellenére, hogy a mérkőzés az utolsó percekben dőlt el, a szemem előtt lebegett, hogy a meccs után a magasba emelhetem a trófeát. Érzelmes győzelem volt, mert nagyon jól játszottunk abban az idényben, kijutottunk az Európa-kupában a csoportból, megnyertük a Román Kupát és minden ellenfelünk arra törekedett, hogy legyőzzön minket. Szerencsére, mindenkinek válaszoltuk azzal, hogy jobbak voltunk náluk, és bizonyítottuk, a kemény munka kifizetődik a szezon végén. Emellett, számomra nagyon érzelmes pillanat volt, hiszen tudtam, hogy néhány játékosunk számára egy korszak lezárult, akiknek mindig különleges helye lesz a szívemben” – fogalmazott Zoran Mikes.

Egyelőre nem tudni, hogy az idény végére meglesz-e az ötödik bajnoki cím is, ami viszont tény, hogy a Sepsi–SIC az alapszakaszban mind a tizenkét mérkőzését megnyerte, a középszakaszt kilenc győzelem mellett egy vereséggel zárta, így a rájátszásnak sorozatban hatodszor első kiemeltként vághattak volna neki, erre a kialakult helyzet miatt nem került sor. A zöld–fehér mezesek ötödször ünnepelhettek Román Kupa-győzelmet, illetve az Európa-kupában kijutottak a csoportjukból, nyolc mérkőzésből ötször győztesen hagyták el a pályát.