Piruettek a jégen

Jól megérdemelt nyári pihenőjüket töltik a sepsiszentgyörgyi Királypingvinek és a Kézdivásárhelyi SE műkorcsolya-szakosztályá­nak tagjai, akik június végén befejezték az edzéseket, néhányan közülük nemrég prágai edzőtáborozáson vettek részt. A megyeszékhelyiek és céhes városbeliek nagy egyetértésben edzenek együtt a horvát származású edzőnő, Petra Knezevic Kolarevic szakértői felügyelete alatt.

A két Kovászna megyei műjégpálya a nyári hónapokban nem funkcionál, így a műkorcsolyázók egyelőre nem tudják, mikortól léphetnek újra jégre. Az ígéretek szerint szeptembertől biztosan, de talán már augusztustól újra birtokba vehetik a jeges szentélyeket.

– Véleményem szerint nagyon jól sikerült idény van mögöttünk, annál is inkább, mert ez volt az első, teljes egészében jégen töltött szezonunk. Bővült a gyereklétszám is, egyre többen csatlakoznak hozzánk, de több megmérettetésen is részt vettünk, egyszóval, elégedett vagyok. A legutolsó versenyünkön, a Bucharest Openen a miénk volt a legnagyobb csapat, 34 gyerekkel. Aminek külön örülök, az az, hogy egy év alatt odáig fejlődtünk, hogy egyre többen versenyezhetnek, a négy évestől az ötven­évesig terjed a versenyzőink kora – meséli lelkesen Petra Knezevic Kolarevic.

A műkorcsolyaedző szerint Kézdin 27-en, Szentgyörgyön 23-an vannak a versenyzői csoportban, ami nem kevés, ha azt vesszük, hogy a nagy versenyzői létszám több jégen töltött órát követel, ugyanis már kinőtték azt a szintet, amikor mindenki egyszerre karcolta a jeget. „Nagyon jó az együttműködés a két klub között, a szentgyörgyiek feljárnak Kézdire, a kézdiek lejárnak Szentgyörgyre, olyan, mintha egy nagy csapat lennénk, annak ellenére, hogy két különböző városról és két műjégpályáról beszélünk” – teszi hozzá az egykori műkorcsolyázó, aki nem győzi hangsúlyozni, mennyire szerencsés helyzetben vagyunk, mivel két éve még nem volt fedett műjégpálya a megyében, most pedig már kettő is van.

– A bukaresti megmérettetésig nem igazán tudtam felmérni a fejlődési szintünket, ott viszont, amikor az edzőkollégák, akik azelőtt egy évvel láttak bennünket, gratuláltak, tudtam, hogy jó úton haladunk. Ez viszont nem csak az én érdemem, hanem a gyerekeké is, akik ki nem hagynának egy edzést sem, nem számít, hogy reggel vagy késő este, nagyon akarnak tanulni. És amikor ilyen tanítványaid vannak, az felemelő érzés. Legyen elég csak annyit említenem, hogy az előző szezon végén kezdtük el az ugrásokat gyakorolni, és ebben az idényben már sokan dupla ugrásokat hajtanak végre. Nagyon rövid idő alatt fejlődnek, tehetségesek, és keményen dolgoznak, csak így lehetséges a fejlődés – fejti ki a horvát szakember.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tanácsos minél zsengébb korban elkezdeni ezt a sportágat, így a háromszéki műkorcsolyázók közül sokan hátrányból indulnak azokhoz a társaikhoz képest, akik mondjuk, 3 éves koruk óta korcsolyáznak. Főleg a technikai elemekben nehéz a felzárkózás, mert a versenyen nem számít, hogy valaki egy vagy tíz éve alapozta meg tudását, nincs pardon, az ugrásokat, a forgásokat magas szinten kell teljesíteni. A technikai elemek adják az alapját a sportágnak, így most az edzőnő irányításával azokra koncentrálnak, főként, mivel már nemcsak hobbi kategóriákban, hanem hivatalos ISU-viadalokon is indulnak, ahol olyanokkal mérik össze erejüket, akik már sok-sok éve edzenek.

– Ezen a szinten egyelőre még nem nyertünk, de örömmel állíthatom, hogy derekasan helytálltunk. A következő cél az, hogy az érmekért harcoljunk. Most a hazai szintről beszélek, realisták kell legyünk, a nemzetközi mezőnyhöz nem hasonlíthatjuk magunkat, vegyük például a világelithez tartozó orosz iskolát. Mi az elején vagyunk, ezen a vidéken nincsen hagyománya a műkorcsolyának, mi most építkezünk, és ez így van rendjén. Időre van szükség a fejlődéshez. Ráadásul egy költséges sportágról van szó, remélhetőleg idővel támogatók is felkarolják a legtehetségesebbeket– reménykedik az edzőnő.

A feltételek most már adottak, mindenki meg tud tanulni korcsolyázni, de ahhoz, hogy értékes versenyzőink legyenek, oda már komoly támogatásra van szükség, a szülői segítség mellé. Az ország egyetlen szinkronkorcsolya csapata háromszéki, nincs vetélytársuk, emiatt nem tudnak belföldön versenyezni, számukra csak külföldi megmérettetési lehetőség van. A szinkronkorcsolya egy látványos válfaja a sportágnak, ahol tizenhatan korcsolyáznak egyszerre. Petra Knezevic Kolarevic azért döntött emellett, hogy lehetőséget adjon azoknak, akik szeretnek korcsolyázni, de önhibájukon kívül későn kezdhették el ezt a sportágat, 10-11 éves korukban, ami már túl késő ahhoz, hogy egyénileg kimagasló eredményeket érjenek el. Jelenleg 20 lány alkotja a csapatot, de ha ilyen ütemben bővül a szakág, idővel akár két együttessel is büszkélkedhetünk. Tény, hogyha ebben az ütemben folytatják, egyénileg és csapatban is felzárkóznak a vetélytársak mellé, és eredményesek lehetnek országos szinten, aztán majd ki tudja? <<