Szabó Kati a SIC Feszten mesélt

Neves vendége volt a Sugásfürdőn zajlott SIC Fesztnek szombaton: a Görgő panzió teraszán Szabó Kati négyszeres olimpiai bajnokunk beszélgetett Tamás Sándor megyetanácselnökkel, aki a meghívotthoz hasonlóan maga is zágoni születésű lévén megtesz mindent, hogy ne halványuljon el a többszörös bajnok aranyainak ragyogása.

Szabó Kati nagyon kedves és közvetlen volt, és úgy tűnt, nem unta századszor is elmesélni, hogyan jutott oda, ahová – világbajnokságok és olimpiák dobogóinak legfelsőbb fokára. Megtudhattuk, hogy kislánykorától nagyon izgága volt, az ágak hegyén járt, babázni is a kapu tetején babázott. Már óvodás korában, nulla romántudással került el Onești-re, az ottani sportközpontba, és a kezdetektől azt tartotta szem előtt, hogy a legjobb legyen. Tizennyolc éves korára a tornász világranglista első helyén szerepelt, elért mindent, amit akart. Hogy minek az árán? Napi 7–10 óra edzéssel „fizetett”, hétköznap, hétvégén, ünnepeken, szülők nélküli gyerekkorral. Édesanyjukról annyi szeretettel beszélni keveseket hallunk („a mindenem volt”), az 1983-as budapesti torna-világbajnokságon való versenyzés is ezért volt számára annyira különleges, mert ott volt a család, amely máskor nem. Tamás Sándornak hamar témát kellett váltania, mert úgy tűnt, bepárásodott a Kati tekintete.

A programot minden körülmények között végigcsináltam, 12-esre készültem, hogy 10-est kapjak – mondta a meghívott. Négy olimpiai aranyát – egyet csapatban, egyet-egyet ugrásban, gerendán és talajon – az 1984-es Los Angeles-i olimpián 5 perc alatt nyerte, s mellé egy ezüstöt is, amelyet hazaérve bevágott az ágy alá, hiszen az ezüst nem arany, pedig az is lehetett volna, alig 0,05 százados pontkülönbségen múlott. Úgy néz ki, ezt nem heverte ki máig sem, még mindig sérti-súrolja valahol belülről.

És mégis: ha elölről kezdhetné, ugyanígy csinálná, pedig sokszor volt azon a ponton, hogy feladja az egészet – vallotta be egy diák kérdésére válaszolva. Mire utánamentek a szülők, hogy hazavigyék, meggondolta magát, és maradt, mert „akarat volt bennem, és célom volt: első lenni”. Fájlalni csak a család hiányát fájlalja a múltból, és azt az olimpiai ezüstöt, melyből az elméleti rájátszásban föltétlenül aranyat varázsolna.

A múlt után a jelenlegi munkájáról is beszélt a neves bajnok, aki most Franciaországban tanít mindenféle korú gyereket a torna titkaira, bár nem föltétlenül versenyzőknek neveli őket, inkább a sportszeretetre. A beszélgetés végén a jelenlévők megkapták Szabó Kati Csinta Samu újságíró által megírt élet- és pályarajzát (Az ötödik szer – Szabó Kati életei), a könyvet dedikáltathatták is.