A mérkőzés hajrájára elfogyott a KSE
Pénteken a Kézdivásárhelyi SE csapata a Bákói CS Aerostar pályáján gyenge második fé...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nem jött össze a címvédés. A târgovișteiek négerei, bukarestiei és szerbjei jobbak voltak a mi négereinknél, bukarestieinknél és szerbjeinknél, de még a brassói négereknél, szerbeknél és bukarestieknél is.
Erről jut eszembe, hogy a hetvenes évek tájékán a román férfi kézilabda válogatott háromszor nyert világbajnokságot, az olimpiai vagy európai ezüstérem már csúfos kudarcnak számított. Volt is tolongás a román edzőkért. Érdekes, amikor a határőrők a vadludakra is lőttek, ha nem volt útlevelük, a hatóságok elengedték őket, mint szocialista reklámárut, Spanyolországtól Brazíliáig, Dániától Egyiptomig. És olyan jó munkát végeztek, hogy később a vikingek, favela-lakók, fellahok csak akkor nem csihipuhizták el szegény románokat, amikor nem volt kedvük. A legendás magyar pólósikerek láttán pedig magyar trénereket csábítottak olyan országokba, ahol az első edzések kábé úgy voltak, hogy nézzétek, fiúk, ez itt víz, nem kell meginni, hanem bédobnak benneteket oda, osztán kapálózzatok, így ni, és aki nem nyuvad bele, jutalomként kap egy labdát, azt bé kell suvasztani abba a ketrecbe. Most pedig a túlélők utódai nem és nem, nem engedik a magyarokat nyerni, hát nem hálátlanság?
A FED-teniszkupában a román lányok simán kikaptak, itthon, a belgáktól, pedig a román szövetség arra számított, hogy ha a néhai glóriás Ilie Năstaset nevezi ki tanácsadó kapitánynak, a flamand és vallon lányok úgy berezelnek, hogy egy becsületes adogatás nem jön ki belőlük. Ország-világ láthatta a Nagy Mestert, amint hetedik évtizedét ünnepelve csillagocskát biggyesztett a fülcimpájába, egy kérődző sztoikus kitartásával rágta a gumit, és leszámítva a bíró felé röpített ordításokat (a szöveget tessék kitalálni, én jól nevelt vagyok) egy árva szóval nem tanácsolta a különben dicséretesen küzdő lányokat. Ám utólag rögvest megtalálta az alulmaradás okát: két nap alatt kell lejátszani az egyes mérkőzéseket és a párost is, bezzeg a fiúknak három jut, nőknek ez sok. Hogy másfél nap után már három-null volt a belgák javára, arra az esze nem működött olyan virgoncan, mint amikor felröpítette a renitens Székelyföld megtöltésének ötletét orosz-üldözött móduvaiakkal. Szomorú látvány a volt dicsőségek posványba süllyedése. Legalább tennék diszkréten, mint ahogy egy haldokló állat is félrevonul.