Tartalmas kikapcsolódás a nehéz napokra

A koronavírus-helyzet jó lehetőséget ad bepótolni mindent, amire a nagy rohanásban nem volt idő. Keressünk egy kényelmes helyet a nappaliban vagy a teraszon és vegyünk kézbe egy remek sportkönyvet! Jó, de melyiket? Ebben próbálunk némi segítséget nyújtani, hátha ezzel is sikerül tartalmasabbá tenni az otthon töltött napokat.

Radványi Benedek – 1984 – A kettétört olimpia

(Kossuth Kiadó, 2014, 380 oldal)

Sportkedvelőknek az 1984-es évszámról aligha George Orwell regénye vagy Ákos zeneszáma jut eszébe. Rendeztek abban az évben ugyanis egy olimpiát, amely a magyar sport történetében az egyik legmélyebb sebet ejtette. Magyarország (és a keleti blokk számos országának) bojkottja sok sportolónk pályáját törte ketté – tán innen is a kötet címadása… A MOB és a magyar állami vezetés akkori döntése a távolmaradásról évekig, évtizedekig tabu volt, a könyv fiatal szerzője viszont vette a bátorságot az akkori időszak történéseinek felgöngyölítéséhez. A masszív kutatómunka egy elsőkönyves szerzőtől kalaplengetést érdemel, a végeredmény pedig még a sportban régi motorosnak számító olvasók számára is tartogat kuriózumokat.

Graham Hunter – Barca

(Akadémia Kiadó, 2012, 502 oldal)

Ez a könyv elsősorban nem a Barcelona szimpatizánsainak ajánlott, azt mutatja meg, miről szól a futball. Az identitásról, a játék szerintünk helyes módjáról. Ahogy az életnek is erről kéne. Elvekről, amik értéket teremtenek, ami mellett akkor is ki kell tartani, ha vereség a vége. Mert a győzelem nem minden, csupán az is csak egy következmény, egy lehetséges kimenet. Pep Guardiola idején ez a csapat mindent megtestesített, amit egy idealista holland zseni elképzelt pár évtizeddel korábban. És mindent megnyert, de ennél fontosabb a hogyan. Önazonosan, erényeikkel, amelyek más nézőpontból hibáknak tűnnek. A módszerek és a megjelenítés formái behelyettesíthetőek, de közös, mély, belső indíttatás nélkül minden – nem csak – csapat, klub lélektelen gépezet, amely maximum a pillanatot uralhatja, akár napjaink Barcelonája.

Csillag Péter – Ady stoplisban

(Jaffa Kiadó, 2019, 246 oldal)

Egy alternatív valóságban a hétvégi futballmeccsen bölcsészhallgatók egy nagyobb csoportja szotyizik. A játékosok a meccs után sietve szelfiznek velük, majd rohannak haza szépirodalmat olvasni. Nehéz elképzelni ezt a jelenetet mostanság – egyrészt fogalmunk sincs, mikor lesz legközelebb futballmérkőzés, nézők pláne. Sztereotipikus gondolkodásunkba pedig még békeidőben is nehezen fér bele a taktikai felállást taglaló irodalomtörténész vagy a szabadidejében könyveket faló focista. Pedig a kettő nem is áll olyan távol egymástól, mint gondolnánk. A huszadik század nagy magyar írói szinte valamennyien kapcsolatba kerültek a labdarúgással – és ha már így volt, írtak is róla ezt-azt. Az Ady stoplisban erre bizonyíték. Huszonöt magyar író futballal kapcsolatos élményeit, írásait, anekdotáit gyűjti össze Adytól Karinthyig, József Attilától Radnótiig, Rejtő Jenőtől Márai Sándorig.

Bodnár Zalán, Szöllősi György – Az Aranycsapat Kincseskönyve

(Twister Média, 2015, 64 oldal)

Ebben a sport és futballmentes időszakban érdemes felidézni a legnagyobb sikereket, a legemlékezetesebb mérkőzéseket. Az Aranycsapat Kincseskönyve nem csak egy szimpla időutazásra repít minket. A 64 oldalas kiadvány nagyszerű fotókkal és 39 ritka emléktárggyal segít nekünk felidézni a magyar futball aranykorát. Óriási élmény kézbe venni az londoni 6:3-as győzelmet másnapján megjelent Népsportot, az évszázad mérkőzésének műsorfüzetét, az 1954-es világbajnoki döntő belépőjegyét és a játékosok autogramkártyáit. A könyv minden oldala, minden relikviája élményszámba megy.

Egressy Zoltán: Lila csík, fehér csík

(Európa, 2015, 232 oldal)

Május 1-én ünnepelte 65. születésnapját az utolsó magyar világsztárként is emlegetett focista, Törőcsik András, az Újpest legendás csatára, háromszoros magyar bajnok és kupagyőztes, aki 45 válogatottbeli fellépésén 12 gólt lőtt, és két világbajnokságon is részt vett. A Kesének is becézett játékos kiismerhetetlen cseleivel, parádés rúgótechnikájával vált a lila-fehér drukkerek legnagyobb kedvencévé. Virtuóz játéka kapcsán született a legendás „Táncolj, Törő!” rigmus. Cselezése, helyzetfelismerése, ritmusváltásai és robbanékonysága nemzetközi szinten is kiugró pályafutásra predesztinálták, de – sokszor külső tényezők hatására – e lehetőségek töredékét sem sikerült megvalósítania. Pályafutását két nagy törés hátráltatta, az 1978-as argentínai világbajnokságon történt kiállítása, valamint 1979-es súlyos autóbalesete, amelyben megsérült a bal csípője, emiatt nem tudott eleget tenni a meghívásnak a világválogatottba. A könyv nosztalgiázó visszatekintés a rajongva szeretett focistára, nyomon követve az elúszott lehetőségeket, kihagyott helyzeteket, az okokat.

Scott Jurek – Futni, enni, élni

(Park Könyvkiadó, 2015, 275 oldal)

A hosszútávfutás napjaink egyik legnépszerűbb szabadidősportja, évről évre egyre több futót látunk a városban, a parkban, a töltésen, ezt pedig csak fokozta a járványhelyzet és a várva várt jó idő. Ki más adhatna még több motivációt önmagunk legyőzéséhez és kérdéseinkre keresett válaszok megtaláláshoz, mint a világ egyik legjobb ultramaratonistája, Scott Jurek, aki sok versenytársához hasonlóan nehéz gyermekkora megpróbáltatásaiból menekült a 100 km feletti futóversenyek lenyűgöző és olykor hátborzongató világába, amit két évtizeden át dominált, nyert meg mindent, amit meglehet a Halál Völgyén át a Spartathlonig, mindezt 100%-ig növényi alapú étrendre áttérve. Bárhol is tart valaki a futásban, szemez vele, épp nagy versenyre készül vagy egyszerűen csak életmódot váltana, Scott Jurek vasakaratról, mély- és csúcspontokról szóló története tökéletes lökést adhat céljai eléréséhez, miközben olvasni is élmény.

Nick Hornby: Fociláz

(Európa, 2014, 304 oldal)

A Fociláz-at minden idők legjobb focikönyveként reklámozták az angolok; Nick Hornbyról pedig, aki ezzel – az első könyvével! – egy csapásra az angol próza élvonalába ugrott, egyik méltatója azt írta: „Hornby az első profi szezonjában bejátszotta magát az angol válogatottba.” „A Fociláz arról szól, mit jelent szurkolónak lenni” – írja Hornby a könyv elején, amit talán úgy pontosíthatnánk: „mit jelent mindenre elszánt, rajongó, megszállott szurkolónak, arsenalkoholistá-nak lenni”.

Csepelyi Adrienn: Belemenés

(Európa, 2018, 312 oldal)

A Belemenés egyszerre futballkönyv és látlelet a szenvedélyről. Húsz év története. Benne van a megyei másodosztály nyersesége és a topfutball fényűzése – benne a katarzis és a totális megsemmisülés. A szerző kellő öniróniával szemléli önnön reménytelenségét: az irracionális döntések sorozatát. Sajátos humorral meséli el a futball miatt született és tönkrement szerelmeket, az egész hátat beborító futballtetoválást és a párhuzamos dimenziót, ahol a legszánalmasabb hazugságokat is fapofával lehet előadni. Közben pedig felnő egy kislány, és eljut oda, ahová mindig is vágyott.

A Liverpool-drukker Csepelyi Adrienn magáról írt, olyan nyíltsággal, ahogyan én sosem mernék írni magamról, de örülök, hogy ő mert, mert rólam is írt, meg mindenkiről, akinek az életében volt egy bizonyos első meccs, és attól fogva a foci rabja lett.