Új szakmai igazgató a KSE élén

A szatmárnémeti születésű, magyarországi illetőségű Purguly Árpád labdarúgóedző augusztus óta tevékenykedik a Kézdivásárhelyi SE labdarúgó-szakosztályának szakmai igazgatójaként. Az UEFA A-licences szakember egy egységes klubfilozófia kialakításán fáradozik, ugyanakkor legfőbb célja a stabil utánpótlás megteremtése a céhes városban. Eddigi tapasztalatairól, meglátásairól kérdeztük.

A Csíkszeredai Labdarúgó Akadémia kötelékében dolgozó Purguly Árpád augusztusban került Kézdivásárhelyre. Az első időszakban csak megfigyelőként vett részt a labdarúgó egyesület munkájában, feltérképezte az itteni viszonyokat, felfedezte a céhes várost, a történelmi múltra utaló jeleket keresve.

„Egy klubfilozófia kialakításához meg kell ismerni, és meg kell érteni a múltat, a hagyományt. Nos, egy 108 éves klubról beszélünk, tehát a gazdag múlt, a hagyomány adott. Elmentem a múzeumba, ahol megismertem a céhek históriáját, a világon egyedülálló udvarterek fennmaradásának történetét, azt, hogy a város lakosai minden viszály ellenére össze tudtak fogni, amikor a szükség úgy hozta” – meséli. – „Most a kézdivásárhelyi labdarúgás jövőjéért kell összefogni. Úgy gondolom, hogy egy cél megvalósításához nagyon sok kitartásra és belső erőre van szükség. Ahhoz, hogy valaki élsportolóvá váljon, szintén kell rendelkezznie ezzel a belső erővel, valamint motivációval, kellő alázattal, ezek nélkül esélytelen az egész. A székelyföldi emberek történelmük folyamán bebizonyították, hogy rendelkeznek ezzel, emiatt biztos vagyok benne, hogy innen lehet olyan játékosokat kinevelni, akik később magasabb szintre is eljuthatnak, dicsőséget és hírnevet szerezve nevelő egyesületüknek és városuknak. A belső tűz ott parázslik mindenkiben, csak kellő türelem és összehangolt szakmai munka kell, hogy ez eredményes legyen”.

A szakmai harmónia hiánya

Meglátása szerint az utánpótlás-nevelés terén a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy az utánpótlás csapatok, illetve edzőik különálló egységként működtek, de a képesített edzők hiánya is gondot jelent, illetve az, hogy kevés tréner van az egyesületben.

„Érkezésemkor azt tapasztaltam, hogy nem egységes vonalon zajlik az utánpótlás-nevelés, mindenki a saját elképzelése szerint foglalkozik a gyerekekkel, az edzéseken 3–4 korosztály együtt edz, nincs szakmai harmónia közöttük. A korosztályok szakmai egymásra épülése nem biztosított. A technikai, taktikai elemeket nem a legideálisabb időszakban oktatják, figyelmen kívül hagyva az életkor adta szenzitív időszakok eredményes kihasználtságát” – fogalmaz. – „Célom, hogy a Puskás Akadémia szakmai vonalát követve, az itteni edzőkkel közösen kialakítsunk és felépítsünk egy új szakmai irányt, amely előtérbe helyezi a korosztályos képzések irányelveit. Azt szeretném, hogy a KSE-ben futballozzon minél több gyerek. Egy labdarúgó egyesület létezik Kézdivásárhelyen, ezen belül az a dolgunk, hogy minél több gyereket bevonjunk az utánpótlásba. Akárhogy is számolom, 55 gyerekkel foglalkoztak, amikor én idejöttem, ezt legalább a duplájára kéne duzzasztani, de számításaim szerint minimum 162 gyerek kéne, hogy minden korosztály ideálisan legyen feltöltve”.

Purguly járt a helyi tanintézmények többségében, adatokat gyűjtve arról, hogy hány gyerek jár iskolába Kézdivásárhelyen. Ezekből az adatokból kiderült, hogy összesen 1700 fiú iskolaköteles a városban, közülük 810 alsós. „Ha ezeknek a gyerekeknek a 20%-át sikerül megmozgatni, akkor már megvagyunk 160-an” – vélekedik. Folyamatosan várják a 2007–2015 között született gyerekek jelentkezését, akik számára korosztályonként megfelelő modern, játékos képzést biztosítanak barátságos környezetben.

A nyáron végzett felmérések, amelyek labdás technikai és gyorsasági tesztekből tevődtek, sajnos nagyon aggasztó képet mutattak. Ezek az objektív eredmények is bizonyítják, hogy sok a tenni való. A gyerekek 85% nem érte el a teszteken a nagyon gyenge szintet. „A nemzetközi szabvány szerint létezik nagyon jó, fejlesztendő, elfogadható, gyenge és nagyon gyenge szint, mi ez alatt állunk. Extra teljesítményt sajnos senki sem ért el”.

„A játékintelligencia elengedhetetlen”

„Szeretnék egy olyan egységes rendszert kialakítani, amit a helyiek, vagy az utánam jövők tovább tudnak építeni. Amit én szeretnék itt hagyni: tömegesítés, korosztá-lyok kialakítása, időszakos mérések, tesztek, hiszen eredményes szakmai munkát csak akkor lehet végezni, ha van miből válogatni, és a kiválasztás egyik tényezője objektíven alátámasztott. A számok nem hazudnak. Egy tehetséges labdarúgó mögött rengeteg objektív adat bizonyítja, hogy az a focista mennyire értékes.

„Én NB 3-as szinten játszottam, de idejekorán váltottam, és elképzeléseimet edzőként igyekeztem megvalósítani. Edzői pályámat a legkisebbekkel kezdtem, végigjártam a szakma létrájának szinte minden fokát. Nagyon büszke vagyok, hogy dolgozhattam NB I-ben, asszisztensedzőként, Békéscsabán is feladataim közé tartozott a fiatalok beépítése a felnőtt csapatba. Nyíregyházán szakmai igazgató és egyben asszisztensedző voltam, ott is sokat dolgoztam az utánpótláskorú labdarúgókkal. Mindig igyekszem hagyni valamit magam után, amit az utódom tovább tud építeni vagy használni. Több mint 22 éve vagyok az edzői pályán, sokat tanultam, és sokat tapasztaltam ez alatt az idő alatt, de szeretnék még többet tanulni, még többet tudni, mert a labdarúgás is folyamatosan fejlődik. Ugyanakkor nagyon szívesem megosztom tudásomat, tapasztalataimat. Ha előre akarunk lépni, nyitottnak kell lenni. Eljön az idő, amikor a dolgokat nevén kell nevezni, pontosan kell fogalmazni, de szakmai észrevételeket, esetleg kritikát nem szabad személyes sértésnek venni. A közös munka folyamán biztos adódnak majd nézeteltérések, de a célunk közös. Nehéz munka a miénk, gyémántbányászok vagyunk, alapból nehéz gyémántot bányászni, de azt még nagyon sokat kell csiszolgatni, hogy valódi pompájában ragyogjon. Ebben a munkában nincs olyan, hogy fontos, vagy kevésbé fontos, mindenkire szükség van”.

„Adjuk vissza a gyerekeknek a labdarúgást mint játékot!”

Purguly Árpád úgy vélekedik, a fő hangsúly az utánpótlás-nevelésre kell, kerüljön, hogy egységes szakmai alapokra kell helyezni az utánpótlás-nevelést, ami már az edzéseken, az egységes edzői utasításokon megmutatkozik. „Ha U7-ben megszokja az egységes nyelvezetet, U8-ban, U9-ben már lehet rá építkezni” – mutat rá.

„Azon dolgozunk, hogy minél több gyerek az egyesületben tudjon futballozni, nem olyan nagy a város, hogy többfelé szakadjunk, a széthúzás nem célravezető. Nem véletlenül a labdarúgás a legnépszerűbb sport, ahogy az sem, hogy minden faluban van templom, kocsma és futballpálya. Én azt szeretném, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az edzésen, ha felszabadultan, úgymond grund jelleggel tudnának egy bizonyos korig focizni, szeressék meg a sportágat. Az utánpótlás-nevelésnek nem az eredmények, érmek hajszolásáról kellene szólnia. Az a fontos, hogy a gyerek mozogjon, rendszeresen járjon edzésre, és korosztályának megfelelően kapja meg azokat az ingereket, amelyek lépcsőről lépcsőre juttatják feljebb. Nem szabad ezeket kihagyni és ugrálni előre, például egy akcelerált gyermek esetében, mert a későbbi karrierjében ez deficitként fog majd jelentkezni. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a „később érő” típusú labdarúgókról sem, akik emiatt háttérbe szorulnak, kedvüket veszítik, és esetleg abba is hagyják a labdarúgást. Természetesen biztosítani kell a „felfele áramoltatást”, de nagyon szigorú és ellenőrzött keretek között” – hangsúlyozza. – „Nem biztos, hogy mindenkiből futballista lesz, de embernek mindenkinek lenni kell. Nem mindegy, milyen embereket nevelünk. Nem lehet mindenkiből első osztályú futballista, de lehet egy jó edző, egy jó sportvezető, vagy nem utolsó sorban egy hozzáértő, jó szurkoló, aki nem fogja szidni a játékosokat, mert tudja, mennyi munka, lemondás van a teljesítmények mögött”.

Stabil klub, stabil utánpótlással

A szakmai igazgató büszke a felnőtt csapat őszi sikereire is, de gyorsan hozzáteszi, ez nem az ő érdeme, hanem mindenkié, aki a klubon belül tevékenykedik, az elnöktől kezdve az edzőn és játékosokon át egészen a pályamunkásokig, nem véletlenül csapatjáték a labdarúgás. Arra a kérdésre, hogy mivel lenne elégedett a szezon végén, azt feleli, ha a nagycsapat az első három helyen végezné a bajnokságot, ha az utánpótlásban minden korosztályt sikerülne feltölteni, illetve kibővíteni a rendelkezésre álló eszközkészletet, annak érdekében, hogy minőségi munkát lehessen végezni.

„Infrastrukturálisan szerintem jó helyzetben vagyunk, van műfüves pályánk, remek centerpályánk és sorolhatnám. Az a célom, hogy lépjünk egyet előre, ez a szándéka a vezetőségnek is. A klub négy éve jutott fel a harmadosztályba, érthető, hogy szintet akarnak lépni, és most nem az NB II-re gondolok. Egy stabil klub megteremtése a cél, stabil utánpótlással, aztán, hogy ebből mi jön ki, meglátjuk. De ne feledjük, hogy az utánpótlás-nevelés egy hosszú, óriási türelemmel és nagy felelőséggel járó folyamat” – összegzett a szakmai igazgató.