Vidám sirató egy kóválygó Sepsiért

Egy anekdota szerint XIV. Lajos két háború és három szerető között valami förtelmes rímeket követett el, majd megmutatta Racine-nak, a híres drámaírónak. Az diplomatikusan válaszolt: Sire, Felségednek semmi sem lehetetlen. Rossz verseket akart írni, és tökéletesen sikerült.

Persze, Racine nem volt annyira művelt és technikás, mint a mi székely Tandiánk, de szombat este valami hasonló történt. Nagyszerű csapatunk gondolt egyet – nem nagy kunszt kibelezni ezt a Hermannstadtot (érdekes, amíg szászok éltek ott, tilos volt a várost így nevezni, most, hogy elmentek, szabad, hadd lássa a nagyvilág, micsoda tolerancia-dömping árad mifelénk), inkább megmutatjuk, tudunk mi Benny Hill-szinten focizni. Az ellenfél csatárát tökéletes passzal szöktetni, kapusként két ballábbal cselezni az ötösön belül, ha a láb csődöt mond, karate-karlendítéssel szerelni a tizenhatoson belül, kilenc másodperccel a füttyszó után gólt kapni úgy, hogy észre sem vettük, elkezdődött a második félidő. És tökéletesen sikerült.
Szép volt, fiúk, nem unatkoztunk. Megérdemeltek egy-egy Diószegi-lekváros buktát, hogy ne felejtsétek a szombati buktát, és legyen putyerátok jövő májusig ürügyet szolgáltatni boldogabb jegyzetre! <<

Zubreczky Antal