Vissza a focihoz!

Szavak nincsenek a boldogságra, de ha mégis vannak, azokat százszor, ezerszer elmondták, leírták a Sepsi OSK kupagyőzelmét köszöntő, ünneplő sportkedvelők, szurkolók. A háromszéki csapat bő egy évtized alatt elérte azt, ami sok más klubnak évszázad alatt sem sikerült. Ennek ellenére a kupagyőzelem nem nevezhető fantasztikus meglepetésnek, mert a háromszéki csapat tudásában, potenciáljában jól benne volt ennek az esélye. A bajnoki címé nem, mert az sokkal összetettebb. De talán egy dobogós helyezés már éveken belül elérhető.

A pszichológusok azt mondják, a kiemelkedő siker veszélyes lelkiállapottal járhat, mert utána nyomasztó a megfelelési kényszer, a magasra tett mérce kötelez és görcsölő. Bízni kell viszont abban, hogy a Sepsi OSK megerősödve jön ki egy ilyen sikerből. Az új átigazolások és szerződéshosszabbítások hírei biztatóak. Sok múlik azon, hogy a keret változása ne okozzon törést, ahogyan történt a 2020–2021-es bajnokság végén.

Aki a Sepsi OSK kupagyőzelmének román sajtóvisszhangjait követte, tudja, hogy a játékelemzés helyett és mellett a tudósítások, sportpublicisztikai írások átmentették maguknak, és próbálták fenntartani a szlovéniai jégkorong világbajnokság „székelyhimnusz-botrányának” hangulatát. Olvashattunk olyan román „szakírói” véleményt, miszerint „a Románia Kupát Magyarország nyerte”. Banikra, fillérekre, centekre lebontva elemzik, hogy a Sepsi OSK mekkora pénztámogatást kap magyarországi szponzoroktól. Méltánytalannak nevezik, hogy a Sepsi OSK lehet a romániai 1. Liga résztvevője, és győzhet a Románia Kupa döntőjében a magyar állam támogatásával, miközben a román állami költségvetésből fizetett CSA Steaua nem játszhatott osztályozót az élvonalba jutásért.

Jó lenne, ha a gsp.ro egyik elemző írása zárná a magyar és székely himnuszok, illetve magyarországi támogatások körüli hőbörgéseket. A szerző, Alin Buzărin rámutat, a kupadöntőben a Sepsi OSK által a mérkőzésre nevezett 20 játékos közül 11 román nemzetiségű, Románia több régiójából, és alig 2 magyar. A szerző megemlíti, hogy a Sepsi OSK okosan gazdálkodik a magyarországi támogatásokkal, majd így fejezi be a Sepsit méltató írását: „A játékosokat mindig jól választották ki, kevés melléfogással, új stadionjuk van, fiatal játékosokat nevelnek, sokuk családneve escu-val végződik, és nem kell meglepődni, ha némelyikük bekerül a válogatottakba. A Sepsi OSK szilárd és egészséges alapokon áll, a csapat jó focit játszik, de bennünket mégis az zavar, ha a román himnusz alatt Niczuly nem teszi a kezét a szíve tájékára.”

A sport szellemének szempontjából az lenne a kívánatos, ha a Sepsi OSK további története a pályán kívül is a fociról szólna, nem a román, a magyar vagy a székely himnuszról. Vissza a focihoz! Igazat kell adni azoknak a románoknak is, akik sértésnek nevezték azt, hogy a kupadöntőre érkező magyarországi szurkolók hátat fordítottak a pályának a román himnusz eljátszásának, éneklésének idején. Ha még jönnek, meg kell magyarázni nekik, nem lehetsz tiszteletlen a román himnusszal szemben, ha a csapatod fele román, és ha a szívvel-lélekkel küzdő Stefănescu nevű román játékos remek góljaival győz a csapatod a kupadöntőben…